Frailea castanea
| Frailea castanea | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Fraileeae |
| Nemzetség | Frailea |
| Faj | Frailea castanea |
 
| |
Tudományos név
- Frailea castanea Backeb., Kaktus-ABC: 248, 415. 1936 ["1935"] sec. Hunt 2006
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév Manuel Fraile (1850–?) spanyol származású amerikai kertészeti szakember nevét őrzi, aki az USA Mezőgazdasági Intézetének kaktuszgyűjteményét gondozta; a nemzetség a Cactaceae családba tartozó Frailea csoport egyik képviselője.
- A fajnév a latin castaneus (= gesztenye) szóból ered, utalva a növény gyakran gesztenyebarna színére és gömbölyded alakjára.
Típuspéldány
- Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: nem ismert; a típuslelőhely nem került rögzítésre
- Első leírása: Frailea castanea – Kaktus-ABC 248, 415 (1936)
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Curt Backeberg (1936)
A(z) Frailea castanea szinonimái
- ≡ Astrophytum castaneum
- = Frailea asterioides, ≡ Echinocactus asterioides, ≡ Astrophytum asterioides
- = Frailea asterioides var. backebergii
- = Frailea asterioides var. harmoniana, ≡ Frailea castanea subsp. harmoniana
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Természetben többnyire egyhajtású. Alakja lapított gömb, magassága 1–2 cm, átmérője elérheti a 4,5 cm-t. Színe változó: csokoládébarna, vöröseszöld vagy sötétzöld, amelyet az élőhely és a fényviszonyok befolyásolnak. Erős karógyökérrel rendelkezik.
Szemölcsök
Nem jellemzők; a bordák alig tagoltak.
Areolák
Jól láthatók, barna vagy fehér színűek.
Tövisek
- Középtövis: többnyire hiányzik.
- Peremtövis: 3–11 darab, rövidek, általában 1–5 mm hosszúak, a hajtáshoz simulnak, csúcsuk lefelé irányul.
Színük kezdetben fényes barna, később sötétedik, akár feketévé válhat; egyes populációkban ennek ellenkezője is előfordul. Felületük finoman barázdált.
Generatív test
Virág
3–4 cm hosszú és széles, sárga színű.
- Lepellevelek: szélesek, végük lekerekített vagy enyhén kihegyesedő.
- Ivarlevelek: a virágok önporzók; gyakori a kleisztogámia, amikor a virág ki sem nyílik, hanem bimbóban termékenyül meg.
Termés
Száraz állapotban sem reped fel, de könnyen leválik.
- Magja: viszonylag nagy, 2–3 mm-es, barna színű.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Argentína (Misiones tartomány), Brazília déli része, valamint Uruguay északi területei.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: alacsony dombvidéken, sziklakibúvásokon és sziklagyepekben él, gyakran füves vegetációval társulva. Többnyire részleges árnyékolást kap a környező növényzettől. Élőhelyei általában 500 m tengerszint feletti magasság alatt helyezkednek el.
Kultúrában tartás
Kis termetű, dekoratív faj. Laza szerkezetű, tápanyagban gazdag, enyhén savanyú talajt igényel. A vegetációs időszakban rendszeres öntözést kíván, de a két öntözés között a talaj kissé száradjon ki. Több példány együtt, sekély edényben tartva esztétikus és kedvezőbb mikroklímát biztosít. Világos, napfényes helyen fejlődik jól, de enyhe árnyékolás ajánlott. A talaj felszínének apró kaviccsal való fedése előnyös. Már 1–1,5 cm-es méretben virágzóképes. Télen teljesen szárazon, 5–10 °C-on teleltetendő; ilyenkor a hajtás visszahúzódik a talajba.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Jellegzetes a kis méret, a lapított gömb alak, a sötét, gyakran barna árnyalatú hajtás és a rövid, simuló tövisek. A Frailea nemzetségen belül a színe és habitusa alapján jól felismerhető.
Taxonómia és filogenetika
A fajhoz kapcsolt varietások és alfajok (pl. Frailea castanea subsp. harmoniana) csak minimális eltérést mutatnak, és elterjedésük sem különül el jelentősen. A nemzetségre jellemző, hogy a nyíló virágokból fejlődő termések magjai nagyobbak, mint a kleisztogám úton képződötteké.
Egyéb
A faj érdekessége a gyakori kleisztogám szaporodás. A különböző populációk között jelentős eltérések figyelhetők meg a tövisek színének változásában.
Szerzők
- Szöveg: Lukoczki Zoltán
- Kép: Rácz Ibolya, Kádár I. Csaba
- Lektorálta: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 465. kártya