Kadenicarpus horripilus
| Kadenicarpus horripilus | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cacteae |
| Alnemzetség- csoport |
Cactinae |
| Nemzetség | Kadenicarpus |
| Faj | Kadenicarpus horripilus |
 
| |
Tudományos név
- Kadenicarpus horripilus (Lem.) Vázquez-Sánchez in Bot. J. Linn. Soc. 190(4): 415. 2019 sec. Vázquez-Sánchez & al. 2019
- A tudományos név státusza: érvényes
- Turbinicarpus horripilus (Lemaire) V. John & Riha, 1983
- A tudományos név státusza: szinonima
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév a latin turbo, turbinis = csiga, valamint az ógörög carpos = termés szavakból ered, és a növény terméseinek alakjára utal.
A nemzetség nevét Nyikolaj Nyikolajevics Kaden (1914–1976) orosz botanikus tiszteletére adták.
A fajnév latin eredetű: horrere = borzad, pilus = haj, szőr; az irodalmi latinban használt horripilo szóösszetétel jelentése felálló hajút, felborzadt szőrűt, amely a tövisek felmeredő mivoltára utal.
Típuspéldány
- Első leírása: Lemaire, Cactearum Aliquot Novarum 7, 1838 (mint Mammillaria horripila).
- Basionym: Mammillaria horripila Lemaire, 1838.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: V. John & Riha, 1983
Szinonimák
- Echinocactus horripilus
- Gymnocactus goldii
- Thelocactus goldii
- Pediocactus horripilus
- Neolloydia horripila
- Gymnocactus horripilus
- Mammillaria horripila
- Bravocactus horripilus
- Thelocactus horripilus
- Érvényes név és szinonimák a Kadenicarpus horripilus taxonnál
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
A hajtás magányos vagy tőben sarjadó. A fejek gömbölyűek vagy enyhén megnyúltak, sötétzöldek vagy kékeszöldek. Szélességük kb. 10 cm, magasságuk elérheti a 12 cm-t. A tenyészcsúcs kissé besüllyedt, erősen gyapjas.
Szemölcsök
A bordák szemölcsökre tagoltak. A szemölcsök piramis alakúak, csúcsuk kerekített.
Axillák
Nem említettek.
Areolák
Ovális alakúak, fiatal korban erősen gyapjasak, később lecsupaszodnak.
Tövisek
- Középtövis: általában 1 db, de hiányozhat is; a széltöviseknél hosszabb és erősebb; színe sárgás, szaruszínű vagy egészen sötétbarna, tövüknél világosabb.
- Peremtövis: rendszerint 8–10 db, tűhegyesek, szétállók, 15–40 mm hosszúak; színük sárgás vagy szürkés, tövüknél gyakran világosabbak.
Generatív test
Virág
A növény csúcsán nyílik, az areolák felső szélén lévő 2–3 mm hosszú barázdából fejlődik. Hossza és szélessége 2–4 cm, de az erős csúcsi tövisek miatt gyakran nem nyílik ki teljesen. Színe élénk bíborvörös, gyakran világosabb szegéllyel.
- Ivarlevelek: porzószálak fehérek, portokok élénk narancssárgák, bibeszál fehér, a bibe halvány sárgás vagy rózsaszín árnyalatú.
Termés
Tojás alakú, kb. 7 × 9 mm-es, éretten hosszában felhasad.
- Magja: sötétbarna vagy fekete, hosszúkás, felülete sűrűn szemölcsös.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Mexikó, Hidalgo állam, a Metztitlán-völgy területe.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: aprózódott mészkőfelszíneken, jellegzetes kaktuszvegetációban, ritkás cserjék között él; társuló fajok például Echinocactus platyacanthus, Cephalocereus senilis, Astrophytum ornatum.
Kultúrában tartás
Nem tartozik a problémás fajok közé. Talajának nagyon jó vízáteresztőnek kell lennie, kémhatása semleges vagy enyhén bázikus (pH 7–8). Legcélszerűbb üvegházban tartani, nyáron jó szellőzéssel, télen 5–10 °C hőmérsékleten, téli nyugalomban. Rövid ideig enyhe fagyot (–4 °C) is elvisel. Fényigényes, tövisei csak sok napfény hatására fejlődnek szépen. Öntözése mérsékelt legyen, különösen tavasszal; októbertől április elejéig vizet nem igényel. Első virágzása már áprilisban várható, majd a nyár elején ismét virágozhat.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Felmeredő, erős tövisei, sajátos magalakja, epidermiszének egyedi rajzolata és különleges areolaszerkezete jól elkülöníti más rokon fajoktól.
Taxonómia és filogenetika
A fajt Lemaire eredetileg Mammillaria nemzetségbe sorolta, majd rövid időn belül Echinocactus nemzetségbe helyezték. 1951-ben Backeberg a Gymnocactus nemzetségbe sorolta. Később több eltérő besorolási kísérlet történt, köztük a Bravocactus nemzetség felállítása is. A jelenleg elfogadott besorolást V. John és Riha készítette el 1983-ban.
Egyéb
A Thelocactus goldii név széles körben elterjedt volt a gyűjteményekben, noha a taxont később a Kadenicarpus horripilus szinonimájának tekintették.
Szerzők
- Szöveg: Lukoczki Zoltán
- Kép: Lukoczki Zoltán, Papp László
- Lektorálta: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete, Pozsgások 192. kártya