Kategória:Bulbine

• Crinum L.
  • A tudományos név státusza: érvényes
• Bulbine (Linnaeus) Willdenow, 1809
  • A tudományos név státusza: szinonima

A nemzetségnév a latin bulbus, illetve a görög bolbos (βολβός) szóból származik, amely hagymát vagy gumót jelent. A névválasztás némileg megtévesztő, mivel a nemzetség számos faja nem rendelkezik valódi hagymával, bár sokuknak megvastagodott, gumós gyökérzete vagy hagymaszerű alapja van.

• Bulbine frutescens (Linnaeus) Willdenow; Gyűjtő: Ismeretlen, hely: Fokföld (Dél-afrikai Köztársaság), típuspéldány: Linn 442.30 (LINN);
• Első leírása: Species Plantarum 1: 305 (1753), mint Anthericum frutescens.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Carl Ludwig Willdenow, 1809.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Blephanthera Rafinesque
• Bulbinopsis Borzí
• Jodrellia Baijnath
• Nemopogon Rafinesque

A növények évelők, melyek gyakran pozsgás hajtásrendszerrel rendelkeznek. A szár lehet rövid és tőrózsás, vagy elágazó és cserjés növekedésű. A gyökérzet gyakran húsos, gumós vagy gumószerűen megvastagodott, esetenként rizómás. A levelek tőrózsában vagy a száron szórtan helyezkednek el; alakjuk hengeres, félhengeres vagy ellaposodott, húsosak (szukkulensek), gyakran lineárisak vagy szálasak. A levelek felülete sima, színük a világoszöldtől a szürkészöldig terjedhet.

A virágzat egyszerű vagy elágazó fürt. A virág sugaras szimmetriájú (aktinomorf), viszonylag kicsi.

• Takarólevelek: Hat lepellevél alkotja a virágtakarót, amelyek szabadok vagy az alapjuknál röviden összefonódottak, színük sárga, narancssárga, ritkábban fehér vagy rózsaszín. A lepellevél gyakran visszahajló.
• Ivarlevelek: Hat porzó található, a porzószálak jellegzetesen sűrűn szőrösek vagy szakállasak (ez a nemzetség egyik fő bélyege). A portokok kicsik. A termő felső állású, a bibeszál vékony, a bibe kicsi és fejes.

A termés gömbölyded vagy tojásdad toktermés, amely hosszanti irányban nyílik fel.

• Magja: A magok feketék, gyakran szögletesek vagy szárnyasak.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség súlypontja a Dél-afrikai Köztársaság, de fajai megtalálhatóak Namíbia, Botswana, Szváziföld, Lesotho területén, valamint északabbra egészen a trópusi Afrikáig. Néhány faj Ausztrália területén őshonos (pl. Bulbine semibarbata).
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Szélsőséges élőhelyeken is előfordulnak, a száraz félsivatagoktól a sziklás hegyoldalakon át a téli csapadékos területekig. Jellemzően geofiton vagy szukkulens életmódot folytatnak.

Számos faja, különösen a Bulbine frutescens, kedvelt dísznövény. Jól bírják a szárazságot, napos fekvést és jó vízelvezetésű talajt igényelnek. Fagyérzékenyek, ezért mérsékelt égövön gyakran dézsás növényként tartják őket.

A Bulbine nemzetség leginkább az Anthericum és Bulbinella nemzetségekhez hasonlít. A fő megkülönböztető bélyege a porzószálak sűrű, szakállas szőrzete, amely a Bulbinella fajoknál hiányzik. Az Anthericum fajok általában nem pozsgás levelűek.

A nemzetség legtöbb faja kisebb-nagyobb mértékben szukkulens. Különösen pozsgás levelűek a dél-afrikai fajok, mint például a Bulbine mesembryanthemoides, amelynek levelei kavicsszerűek, vagy a Bulbine natalensis, amelynek vaskos, lédús levelei az Aloe fajokra emlékeztetnek.

Az APG IV-rendszer szerint a Bulbine az egyszikűek (Lilianae) osztályába, a spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe és a fűfafélék (Asphodelaceae) családjába, azon belül az aszfodéluszformák (Asphodeloideae) alcsaládjába tartozik.

• https://www.ipni.org/
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.llifle.com/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Bulbine