Kategória:Geraniaceae
| Geraniaceae | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Rosids |
| Klád | Malvids |
| Rend | Geraniales |
| Család | Geraniaceae |
Tudományos név
- Geraniaceae Jussieu (1789)
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A család nevét a típusnemzetség, a Geranium után kapta. A kifejezés a görög geranos (γέρανος) szóból származik, amelynek jelentése daru (Liddell–Scott–Jones). Ez a növények termésének alakjára utal, amely a daru csőrére emlékeztet (Stearn: Botanical Latin). Erre vezethető vissza a magyar gólyaorrtermés elnevezés is, bár az etimológiai gyökerek a daruhoz kötődnek. A család leírását Antoine Laurent de Jussieu rögzítette 1789-ben a Genera Plantarum című művében.
Típus
- Geranium Linnaeus; Világszerte számos herbiáriumban megtalálható, többek között a Linné-társaság gyűjteményében (LINN).
- Első leírása: Genera Plantarum 268. (1789)
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Jussieu Antoine Laurent de, 1789
Geranium képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Hypseocharitaceae
- Vivianiaceae
- Ledocarpaceae
- Dirachmaceae
- Erodiceae
- Hyperum
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A Geraniaceae család tagjai többnyire lágyszárú növények vagy félcserjék, ritkábban pozsgás szár jellemzi őket (pl. egyes Pelargonium és Sarcocaulon fajok). A szár gyakran ízelt jellegű, a nóduszoknál megduzzadt. A levelek általában szórt állásúak vagy átellenesek, pálhásak (stipula). A levéllemez többnyire tenyeresen vagy szárnyasan tagolt, osztott, esetleg összetett. A növényeket, így a hajtás részeit is, gyakran mirigyszőrök borítják, amelyek jellegzetes illóolajokat tartalmaznak. A gyökér vagy a gyökérzet egyes taxonoknál raktározásra módosulhat.
Generatív test
Virág
A virágzat általában álernyő (cymosa). A virág többnyire hímnős, öttagú, sugaras (actinomorph) vagy kétoldali (zygomorph) szimmetriájú, utóbbi különösen a Pelargonium nemzetségnél jellemző.
- Takarólevelek: A csésze 5 csészelevélből áll, amelyek gyakran szabadok vagy az alapjuknál összenőttek; a párta 5 szabad sziromlevél alkotja. Egy sorban maradjon!
- Ivarlevelek: A porzószálak két körben helyezkednek el (5+5), de gyakran előfordulnak meddő porzók; a termő felső állású, 5 termőlevélből nőtt össze, a bibeszál a központi tengelyhez (rostrum) nő hozzá, a bibe pedig elkülönült. Egy sorban maradjon!
Termés
A család legjellemzőbb vonása a különleges száraz, felnyíló termés, az úgynevezett gólyaorrtermés (schizocarpium). Éréskor a résztermések (mericarpium) a megnyúlt központi oszlopról (carpoforum) rugalmasan, gyakran csavarodva válnak le.
- Magja: Kevés endospermiummal rendelkezik, az embrió általában görbült.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Világszerte elterjedtek, de a mérsékelt és szubtrópusi övezeteket részesítik előnyben; kiemelkedő a fajdiverzitás Dél-Afrikában (különösen a Pelargonium nemzetség esetében), valamint Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Megtalálhatóak nyílt füves pusztákon, erdőszéleken, sziklás lejtőkön és félsivatagi környezetben is.
Kultúrában tartás
A családból a Pelargonium nemzetség fajai és hibridjei (muskátlik) a legismertebb dísznövények. Fényigényesek, a jó vízelvezetésű talajt kedvelik. A szukkulens formák (Sarcocaulon) speciális, szárazabb tartást és pihentetést igényelnek.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Geraniaceae legfőbb megkülönböztető bélyege a gólyaorrtermés (schizocarpium), ahol a résztermések a központi tengelyről válnak le.
Szukkulens taxonok
A családon belül több nemzetség mutat szukkulenciát. A Pelargonium nemzetség számos faja rendelkezik pozsgás szárral vagy gyökérrel. A Sarcocaulon szekció tagjai (úgynevezett “bushman gyertyák”) erősen szukkulens, tövises szárral rendelkeznek, amelyet viaszos réteg véd a kiszáradástól.
Taxonómia és filogenetika
Az APG 4 osztályozása alapján a Geraniaceae a Geraniales rend névadó családja. A molekuláris vizsgálatok megerősítették, hogy a család monofiletikus. A modern rendszertan a korábban különálló családokat (pl. Hypseocharitaceae, Vivianiaceae) beolvasztotta a Geraniaceae kereteibe vagy szoros testvércsoportként kezeli őket.