Ugrás a tartalomhoz

Kategória:Phyllanthaceae

Innen: MKOE wiki
A nyomtatható változat már nem támogatott, és hibásan jelenhet meg. Kérjük, frissítsd a böngésződ könyvjelzőit, és használd a böngésző alapértelmezett nyomtatás funkcióját.
Phyllanthaceae

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Klád Rosids
Klád Fabids
Rend Malpighiales
Család Phyllanthaceae

Tudományos név

  • Phyllanthaceae Martynov (1820)
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A család neve a típusnemzetség, a Phyllanthus nevéből származik. A név a görög phyllon (levél) és anthos (virág) szavak összetétele. Az elnevezés arra a különleges morfológiai sajátosságra utal, hogy a nemzetség számos fajánál a virág a levélszerűen ellaposodott hajtások (fillokládiumok) szélén fejlődik ki, így első ránézésre úgy tűnik, mintha a leveleken nyílnának a virágok. A család érvényes leírását Ivan Ivanovics Martinov orosz botanikus publikálta 1820-ban.

Típus

  • Phyllanthus L. (1753)
  • Első leírása: Martynov, I. I. (1820): Tekhno-Botanicheskii Slovar 469.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Ivan Ivanovics Martinov 1820.
Phyllanthus képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

  • Aporosaceae Planch. ex Lindl.
  • Bischofiaceae Airy Shaw
  • Hymenocardiaceae Airy Shaw
  • Porantheraceae Müll.Arg. ex Hurus.
  • Uapacaceae Airy Shaw

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A Phyllanthaceae család tagjai rendkívül változatos megjelenésűek: találhatók köztük egynyári lágyszárúak, örökzöld vagy lombhullató cserjék és hatalmas fák is. A hajtás felépítésére gyakran jellemző a "phyllanthoid elágazási rendszer": a főtengelyen pikkelyszerűek a levelek, míg az oldalhajtások (melyek olykor lehullók) hordozzák a normál kifejlett levelek összességét. A szár fás vagy lágy, a szukkulens fajoknál olykor húsos. A levél állása általában két sorba rendezett (disztichon), a lemez egyszerű és ép szélű. A pálhalevelek szinte minden esetben jelen vannak. A gyökérzet többnyire mélyre hatoló karógyökérrendszer.

Generatív test

Virág

A virágzat legtöbbször levélhónalji helyzetű csomó vagy fürt. A virág szinte minden esetben egyivarú (a növények egylakiak vagy kétlakiak), apró és sugaras szimmetriájú.

  • Takarólevelek: A csésze 2–8 csészelevélből áll, amelyek szabadok vagy az alapjuknál összefonódtak. A párta (sziromlevelek) rendszerint hiányzik, ha jelen van, akkor apró és pikkelyszerű.
  • Ivarlevelek: A hím virágokban a porzószálak száma 2 és számos között változhat, szabadok vagy oszloppá forrtak; a portokok hosszirányban vagy pórusokkal nyílnak. A női virágokban a termő felső állású, általában 3 termőlevélből forrt össze, a bibeszál rövid, a bibe gyakran villásan elágazó.

Termés

A termés leggyakrabban három részre széteső toktermés (schizocarp), de előfordul bogyó- vagy csontártermés is.

  • Magja: A magok oldalról gyakran lapítottak, maglepel (arillus) olykor jelen van.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Kozmopolita elterjedésű család, amelynek képviselői minden trópusi kontinensen megtalálhatóak. Fő diverzitási központjaik Brazília, Indonézia, Malajzia, Ausztrália északi része, valamint Afrika és Madagaszkár trópusi területei. Néhány nemzetség a mérsékelt övbe is áthúzódik (pl. Japán, USA déli része).
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
  • Legtöbb fajuk a trópusi esőerdők aljnövényzetében vagy lombkoronaszintjében él.
  • Előfordulnak mocsaras területeken és tengerparti mangrove-társulásokban is.
  • Néhány nemzetség (pl. Phyllanthus) tagjai között akadnak kifejezetten szárazságtűrő, xeromorf alakok.

Kultúrában tartás

A családból több fajt dísznövényként vagy haszonnövényként tartanak. Az üvegházi gyűjteményekben gyakori a Phyllanthus és a Breynia nemzetség több faja. Kedvelik a jó vízelvezetésű, semleges vagy enyhén savanyú talajt. A trópusi fajok magas páratartalmat és állandó meleget igényelnek (minimum 15-18°C). A vízi életmódú Phyllanthus fluitans népszerű akváriumi úszónövény.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Phyllanthaceae korábban a kutyatejfélék (Euphorbiaceae) családjába tartozott. Legfontosabb megkülönböztető bélyegük az Euphorbiaceae tagjaitól a tejnedv (latex) hiánya, valamint az, hogy minden magház-rekeszben két magkezdemény található (szemben a kutyatejfélékkel, ahol csak egy). Külsőleg hasonlíthatnak bizonyos Putranjivaceae fajokra, de azoktól a virágpor szerkezete és kémiai összetevőik elkülönítik őket.

Szukkulens taxonok

Bár a család nem tipikusan pozsgás, a Phyllanthus nemzetség egyes fajai (pl. Phyllanthus mirabilis) látványos kaudexet (víztároló törzset) fejlesztenek. Ezek a növények geofiton vagy litofiton életmódot folytatnak, és a száraz évszakban lombhullatással védekeznek a párologtatás ellen. A kaudexes taxonok a szukkulens-gyűjtők körében igen kedveltek.

Taxonómia és filogenetika

Az APG IV osztályozás szerint a Phyllanthaceae a Malpighiales rend tagja. A molekuláris filogenetikai vizsgálatok igazolták, hogy a család monofiletikus és nemzetségei két fő alcsaládba, a Phyllanthoideae és az Antidesmatoideae csoportba rendeződnek. A családot korábban az Euphorbiaceae Phyllanthoideae alcsaládjaként kezelték, de a 2000 utáni kutatások (pl. Wurdack et al. 2004) alapján önálló családi rangra emelték.

Forrás

Ebben a kategóriában pillanatnyilag egyetlen lap vagy médiafájl sem szerepel.