Kategória:Tylophorinae

• A szubtribusz neve a típusnemzetség, a Tylophora nevére vezethető vissza. A kifejezés görög eredetű: a tylos (duzzanat, bütyök, csomó) és a phoros (hordozó, viselő) szavak összetétele. Ez a morfológiai elnevezés a nemzetségre jellemzően a pollíniumok vagy a mellékpárta (corona) duzzadt, bütyökszerű függelékeire utal. Karl Moritz Schumann 1895-ben, az Engler & Prantl-féle alapműben különítette el a csoportot ezen a rendszertani szinten. A klasszikus etimológiai források, mint Liddell és Scott görög szótára, megerősítik a tylos jelentését, míg Quattrocchi (CRC World Dictionary of Plant Names) és Genaust kifejezetten a botanikai névadás kontextusában emelik ki a portokok vagy a bibe körüli struktúrák bütykös megjelenését.

• Tylophora R. Brown (1810); Ausztrália és Ázsia trópusi vidékei.
• Első leírása: Die Natürlichen Pflanzenfamilien 4(2): 209, 284. (1895)
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Karl Moritz Schumann, 1895

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Tylophoreae
• Iphisieae

A szubtribusz tagjai többségükben lágyszárú vagy fásodó szárú kúszónövények, ritkábban felálló cserjék. A hajtás vagy szár gyakran vékony, tekergő, tejnedvvel rendelkezik. A levelek átellenesek, tagolatlanok, formájuk a szív alakútól a lándzsásig változhat. A levél felülete lehet sima vagy finoman szőrözött. A gyökérzet általában rostos, de egyes fajoknál a gyökér megvastagodott, raktározó jellegű is lehet.

A virágzat levélhónalji vagy végálló, gyakran ernyőszerű vagy bogas szerkezetű. A virág viszonylag kicsi, de bonyolult felépítésű.

• Takarólevelek: A csésze kicsi, öttagú. A párta kerék vagy harang alakú, a sziromlevél cimpái gyakran húsosak. Egy sorban maradjon!
• Ivarlevelek: A porzószálak és a termő összeforrt (gynostegium). A portokok pollíniumokat tartalmaznak, a bibe feje gyakran lapított vagy enyhén domború. Egy sorban maradjon!

Sima felületű, iker-tüszőtermés.

• Magja: Lapított, csúcsán selymes repítőszőr-üstökkel.

• Földrajzi elterjedés: Elsősorban az Óvilág trópusi és szubtrópusi vidékein, így **Afrikában**, **Ázsiában** (különösen **Indiában** és **Kínában**), valamint **Ausztráliában** és **Óceánia** szigetein terjedtek el.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Trópusi esőerdők, nedves cserjések és monszunerdők lakói, ahol más növényekre támaszkodva kúsznak.

A Tylophorinae fajai (különösen a Tylophora és Vincetoxicum fajok) gyűjteményekben ritkábban szerepelnek, mint a látványosabb rokonok. Fényigényesek, de a közvetlen tűző naptól védeni kell őket. Jó vízelvezetésű, humuszos talajt igényelnek.

Hasonlíthatnak a Cynanchinae szubtribusz tagjaihoz, de a pollíniumok állása és a mellékpárta (corona) bütykös, nem pedig lemezes vagy csuklyás szerkezete elkülöníti őket.

Bár a szubtribusz nagy része mezofita kúszónövény, egyes ausztrál és dél-ázsiai Tylophora fajok húsos, pozsgás leveleket fejlesztenek, amelyek segítik a túlélést az időszakos szárazság idején. Ezek a taxonok átmenetet képeznek a valódi szukkulensek felé. Használd a formázási protokollt a taxonokra!

Az APG 4 rendszerben az Apocynaceae család Asclepiadoideae alcsaládjának és az Asclepiadeae tribuszának része. Molekuláris filogenetikai vizsgálatok megerősítették, hogy a szubtribusz szoros rokonságban áll a Cynanchinae ággal. A korábban különállóként kezelt, de morfológiailag nehezen elkülöníthető nemzetségek filogenetikai újraértékelése folyamatos, több kutatás is a Vincetoxicum és a Tylophora nemzetségek szoros kapcsolatát (gyakran összevonását) támasztja alá.

• Plants of the World Online (POWO)
• International Plant Names Index (IPNI)
• World Flora Online (WFO)
• Biodiversity Heritage Library (BHL)
• Liede-Schumann, S. et al. (2005): Phylogenetic relationships of the tribe Asclepiadeae.
• Endress, M. E. et al. (2014): An updated classification for Apocynaceae.