Ugrás a tartalomhoz

Pelargonium crithmifolium

Innen: MKOE wiki
A nyomtatható változat már nem támogatott, és hibásan jelenhet meg. Kérjük, frissítsd a böngésződ könyvjelzőit, és használd a böngésző alapértelmezett nyomtatás funkcióját.
Pelargonium crithmifolium

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Klád Rosids
Klád Malvids
Rend Geraniales
Család Geraniaceae
Nemzetség-
csoport
Geranieae
Nemzetség Pelargonium
Faj Pelargonium crithmifolium
Google képek Bing képek
Otidia crithmifolia

Taxonómiai (heterotipikus) szinonima.
Az érvényes leírást lásd itt:
Pelargonium crithmifolium
Rendszertani besorolás
Faj Otidia crithmifolia

Tudományos név

  • Pelargonium crithmifolium J.E. Smith (1789)
    elfogadott, érvényes név
  • Otidia crithmifolia (J.E. Smith) Sweet (1820)
    szinonima név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév, a Pelargonium a görög „pelargos” (gólya) szóból származik, ami a termés csőr szerű alakjára utal (gólyaorrtermés).
  • A fajspecifikus jelző, a crithmifolium összetett szó: a Crithmum (tengerparti kömény) nemzetségnévből és a latin „folium” (levél) szóból tevődik össze, utalva a növény leveleinek és a tengerparti kömény leveleinek alaktani hasonlóságára.

Típus

  • Pelargonium crithmifolium; Gyűjtő: Francis Masson, Dél-Afrika, 1774, bevezetve a Kew Gardens-be.
  • Első leírása: James Edward Smith: Plantarum Icones hactenus ineditae 1: t. 13 (1789).
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: James Edward Smith, 1789.
Pelargonium crithmifolium képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

  • Otidia crithmifolia
  • Geranium crithmifolium

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Ez a faj egy zamatos, pozsgás szárú törpe cserje, amely 15-30 cm magasságot ér el. A hajtásrendszer sűrűn ágas, a szár vastag, húsos, csomós megjelenésű és sárgás-zöld kéreggel borított, amely idővel szürkévé válik. A levelek a hajtások csúcsán csoportosulnak, húsosak, mélyen szeldeltek, szürkészöldek, megjelenésükben a Crithmum maritimum-ra emlékeztetnek. A levél felülete gyakran mirigyszőrös. A gyökérzet húsos, raktározásra módosult.

Generatív test

Virág

A virágzat ernyőszerű, amely a hajtáscsúcsokról ered. A virág színe fehér vagy halvány rózsaszín, a felső szirmokon gyakran apró vöröses vagy bíbor mintázat látható.

  • Takarólevelek: Az öt sziromlevél közül a felső kettő általában valamivel nagyobb, mint az alsó három; a kehely forrt alapú.
  • Ivarlevelek: A porzószálak száma tíz, de nem mindegyik hordoz portokok-at; a termő felső állású, a bibe ötágú.

Termés

Gólyaorrtermés, amely éréskor öt részre válik szét.

  • Magja: Apró, barna, repítőszőrökkel (repedőtokból kiszabadulva a széllel terjed).

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Namíbia déli része és a Dél-afrikai Köztársaság (Northern Cape és Western Cape tartományok).
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Száraz, köves domboldalakon, sziklák között él, ahol a csapadék főleg télen hullik. Xerofiton életmódot folytat, a száraz időszakban a leveleit elveszítheti.

Kultúrában tartás

A Pelargonium crithmifolium kedvelt a szukkulensgyűjtők körében. Világos, napos helyet igényel. A növekedési időszaka főként a hűvösebb hónapokra esik, ilyenkor mérsékelt öntözést kíván, míg a nyári nyugalmi időszakban a szárrothadás elkerülése érdekében szinte teljesen szárazon kell tartani. Jó vízáteresztő, ásványi anyagokban gazdag talajkeveréket igényel.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Hasonlít a Pelargonium carnosum fajra, de a Pelargonium crithmifolium levelei sokkal húsosabbak és kevésbé finoman szeldeltek, valamint a szár szerkezete robusztusabb.

Taxonómia és filogenetika

A 2010 utáni filogenetikai kutatások megerősítették a faj helyét a Pelargonium nemzetségen belül, az Otidia szekcióban. Ez a csoport monofiletikus egységet alkot, amelyet a pozsgás szár és az egyedi virágmorfológia jellemez.

Forrás