Weingartia aglaia
| Rebutia steinbachii subsp. steinbachii | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség- csoport |
Rebutiinae |
| Nemzetség | Rebutia |
| Faj | Rebutia steinbachii subsp. steinbachii |
 
| |
Tudományos név
- Rebutia steinbachii subsp. steinbachii Werdermann, 1931
- A tudományos név státusza: érvényes
- Weingartia aglaia Brandt 1978
- A tudományos név státusza: szinoníma
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév a francia Pierre Rebut (1830–1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő és pozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosa volt Lyon közelében, Chazay d’Azergues-ben.
- A fajt José Steinbach nevű kaktuszgyűjtőről nevezték el, aki az 1930-as évek elején született, és a fajt ő fedezte fel.
A forma eredeti nemzetségneve Wilhelm Weingart (1856–1936) német gyáros és amatőr botanikus nevét viseli, aki jelentős kaktuszgyűjteményt hozott létre, és a cereoid növények szakértője volt.
A varietas neve az ókori görög mitológiából származik: Aglaia, a Khariszok (Gráciák) legidősebb tagja, jelentése „ragyogás, szépség, dísz, uralkodás, hivalkodás, dicsőség, győzelem, öröm, gyönyör”. Feltehetően a taxon szépségét jellemzi.
Típuspéldány
- Gyűjtő: nem ismert
- Hely: nem ismert
- Első leírása: Cactus (Antwerpen) 10: 54, 1978
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Werdermann, 1931
Szinonimák
- Weingartia aglaia Brandt, 1978
- Sulcorebutia tiraquensis var. aglaia (Brandt) Šida, 1990
- Sulcorebutia tiraquensis var. bicolorispina Kniže, 1976
- Sulcorebutia steinbachii fa. bicolorispina, 1996 nom. prov.
- Érvényes név és szinonimák a Rebutia steinbachii subsp. steinbachii taxonnál
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Egyhajtású, gömbölyded vagy kissé megnyúlt; magassága 80 mm, szélessége 70 mm; idősebb korában némileg csökkenhet. Színe sötét kékeszöld.
Szemölcsök
Bordái 15–25 számban, spirális lefutásúak, 7 mm hosszú szemölcsökre tagolódnak.
Areolák
Oválisak, 4 mm hosszúak, legfeljebb 3 mm szélesek, rövid fehér filccel fedettek.
Tövisek
- Középtövis: 8–12 db, egyenes, hegyes, 5–30 mm hosszú, vékony tűszerű, egyesek barnás-fehéres, a többi vörösesbarna.
- Peremtövis: 30–50 db, sörteszerű, fehér, 5–10 mm hosszú.
Generatív test
Virág
Fénylő lilás rózsaszín, 20 mm széles és 20–30 mm hosszú. Külső lepellevelek 10 mm hosszúak, lilászöldek, szélük és csúcsuk rózsaszín; belsők 10 mm hosszúak, 4 mm szélesek, lilás rózsaszínűek. Magház 4 mm, zöld pikkelyekkel borított. Virágcső 12 mm, olívzöld, keskeny, zöld vagy rózsaszínes pikkelyekkel.
- Lepellevelek: csésze, párta, sziromlevelek lilás rózsaszínűek.
- Ivarlevelek: porzószálak fehérek, porzók sárgák; bibeszál krémfehér; bibe fehér.
Termés
6 mm átmérőjű, zöld, barna pikkelyekkel fedett.
- Magja: kb. 1,1–1,5 × 0,8–1,2 mm, fénytelen, feketés-barna.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Bolívia
Egyéb
Az első leírást nem sikerült megszerezni; a név eredete és a szépségre utaló etimológia feltételezett.
Szerzők
- Szöveg: Lukoczki Zoltán
- Kép: Lukoczki Zoltán
- Lektorálta: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete - Pozsgások 738. kártya