Ugrás a tartalomhoz

Yavia cryptocarpa

Innen: MKOE wiki
A nyomtatható változat már nem támogatott, és hibásan jelenhet meg. Kérjük, frissítsd a böngésződ könyvjelzőit, és használd a böngésző alapértelmezett nyomtatás funkcióját.
Yavia cryptocarpa
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Notocacteae
Nemzetség Yavia
Faj Yavia cryptocarpa
Google képek Bing képek


Tudományos név

  • Yavia cryptocarpa R.Kiesling & Piltz, 2001
  • A tudományos név státusza: érvényes

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév Yavia Argentína Yavi közigazgatási egységéről kapta a nevét, ahol a faj előfordul.

A fajnév cryptocarpa a görög kryptos („rejtett”) és karpos („termés”) szavakból ered, utalva arra, hogy a gyümölcsök a növény testében rejtve maradnak és csak a száraz időszakban, amikor a növény összehúzódik, válnak láthatóvá

Típuspéldány

  • Első leírása: Roberto Kiesling & Jörg Piltz, 2001

Szinonimák

  • Blossfeldia cryptocarpa (R.Kiesling & Piltz) Halda

Alaktani, morfológiai jellemzők

Fotó: Agócs György

Vegetatív test

Hajtás, szár

Kis termetű, többnyire a talajfelszín alatt élő kaktusz. A szár többnyire magányos, ritkábban két vagy több fejet fejleszt, rendkívül kicsi; természetes élőhelyén egy 25 mm átmérőjű példány már kivételesen idős és nagy egyednek számít. A felső rész lapos, középen gyapjas bemélyedéssel. Ez a felső korong az egyetlen látható része a növénynek és az egyetlen, amely közvetlen napfényt kap. Az oldalsó szárfelszín közel hengeres és ráncolt. Kultúrában a növények alakja jelentősen megváltozik, és hamar megnyúlnak.

Gyökér

Kúpos, víznedvű, a föld alatti szár folytatása. Az életfunkciók döntően a megvastagodott gyökérben, a caudex-ben zajlanak.

Areolák

Több sorban rendeződnek, amelyek nem valódi bordák, inkább enyhe hullámok; a szemölcsök (tuberkulum-ai) kifejezés is túlzónak tekinthető. Kultúrában az areolák fehéresek és szőrösek.

Tövisek

A tövisek aprók és feltűnésmentesek, a növény tetején 0,3–0,7 mm hosszúak, szabad szemmel alig láthatók. Az idősebb tövisek hamar elöregednek és részben lebomlanak.

Generatív test

Fotó: Agócs Győrgy

Virág

A virágbimbók sárgától limezöld színűek, késő tavasszal jelennek meg, majd kb. 20 mm átmérőjű, rózsaszín virágok nyílnak.

Termés

A termések a növény központi részében fejlődnek, amelyet sűrű szőrzet véd a több hónapig tartó fejlődés során. A termés itt szárad ki és nyílik fel, miközben az új bimbók a magokat és a termést kifelé préselik. A termés az alapi résznél hasad fel; fala nagyon vékony, barna, áttetsző, papírszerű.
- Magja: termésenként általában 1–7 mag, ritkán akár 25 is előfordulhat

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Argentína, Jujuy tartomány, Yavi megye területén, La Quiaca és a Quebrada de Toqueros közelében; az előfordulási terület kb. 200 km², 3700 m tengerszint feletti magasságban; feltételezett, de nem igazolt jelenlét Bolíviában, Potosí térségében
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: palaalapkőzetű sziklák hasadékaiban él, sivatagos vagy szegényes félsivatagi környezetben; a ritka bokrok egymástól több méterre helyezkednek el; az esők főként december és március között hullanak, ritkábban október és április között is előfordulnak; a növény alkalmazkodott a hideghez, szárazsághoz és a tápanyagszegény környezethez, életének nagy részét a talajfelszín alatt tölti, eső után megduzzad és a felszínre emelkedik, száraz időszakban visszahúzódik és porréteg fedi be

Kultúrában tartás

A növények mély cserepet igényelnek a szár alapja és a gyökér által alkotott karógyökérszerű egység számára. Laza, ásványi jellegű, jó vízelvezetésű közeg szükséges. Világos helyet igényelnek; üvegházban előnyös a tető közelében elhelyezni. Nyáron, megfelelő napsütés esetén hetente öntözhetők, kevés tápanyag hozzáadásával. Lassú növekedésűek, de egészségesen tarthatók. Fagytűrésük kb. −10 °C-ig terjed.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Erősen rejtett, álcázott megjelenése miatt más, apró termetű kaktuszokra emlékeztet; a nemzetség egyszikű, nagy része gumós gyökérből áll.

Egyéb

A faj keresett a specializált gyűjtők körében. A szélsőséges környezethez való alkalmazkodása miatt életének nagy része a talajfelszín alatt zajlik.

Szerzők

  • Szöveg:
  • Kép:
  • Lektorálta:

Forrás