Ugrás a tartalomhoz

Frailea castanea

Innen: MKOE wiki
(Frailea castanea XY szócikkből átirányítva)
Frailea castanea

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Fraileeae
Nemzetség Frailea
Faj Frailea castanea
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Frailea castanea Backeb., Kaktus-ABC: 248, 415. 1936 ["1935"] sec. Hunt 2006
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév Manuel Fraile (1850–?) spanyol származású amerikai kertészeti szakember nevét őrzi, aki az USA Mezőgazdasági Intézetének kaktuszgyűjteményét gondozta; a nemzetség a Cactaceae családba tartozó Frailea csoport egyik képviselője.
  • A fajnév a latin castaneus (= gesztenye) szóból ered, utalva a növény gyakran gesztenyebarna színére és gömbölyded alakjára.

Típuspéldány

  • Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: nem ismert; a típuslelőhely nem került rögzítésre
  • Első leírása: Frailea castanea – Kaktus-ABC 248, 415 (1936)
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Curt Backeberg (1936)
Fotó: Rácz Ibolya
Fotó: Kádár I. Csaba
Fotó: Rácz Ibolya
Fotó: Kádár I. Csaba

A(z) Frailea castanea szinonimái

  • Astrophytum castaneum
  • = Frailea asterioides, ≡ Echinocactus asterioides, ≡ Astrophytum asterioides
  • = Frailea asterioides var. backebergii
  • = Frailea asterioides var. harmoniana, ≡ Frailea castanea subsp. harmoniana

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Természetben többnyire egyhajtású. Alakja lapított gömb, magassága 1–2 cm, átmérője elérheti a 4,5 cm-t. Színe változó: csokoládébarna, vöröseszöld vagy sötétzöld, amelyet az élőhely és a fényviszonyok befolyásolnak. Erős karógyökérrel rendelkezik.

Szemölcsök

Nem jellemzők; a bordák alig tagoltak.

Areolák

Jól láthatók, barna vagy fehér színűek.

Tövisek

  • Középtövis: többnyire hiányzik.
  • Peremtövis: 3–11 darab, rövidek, általában 1–5 mm hosszúak, a hajtáshoz simulnak, csúcsuk lefelé irányul.

Színük kezdetben fényes barna, később sötétedik, akár feketévé válhat; egyes populációkban ennek ellenkezője is előfordul. Felületük finoman barázdált.

Generatív test

Virág

3–4 cm hosszú és széles, sárga színű.

  • Lepellevelek: szélesek, végük lekerekített vagy enyhén kihegyesedő.
  • Ivarlevelek: a virágok önporzók; gyakori a kleisztogámia, amikor a virág ki sem nyílik, hanem bimbóban termékenyül meg.

Termés

Száraz állapotban sem reped fel, de könnyen leválik.

  • Magja: viszonylag nagy, 2–3 mm-es, barna színű.

Elterjedés és élőhely

Fotó: Jokhel Csaba
Fotó: Jokhel Csaba
  • Földrajzi elterjedés: Argentína (Misiones tartomány), Brazília déli része, valamint Uruguay északi területei.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: alacsony dombvidéken, sziklakibúvásokon és sziklagyepekben él, gyakran füves vegetációval társulva. Többnyire részleges árnyékolást kap a környező növényzettől. Élőhelyei általában 500 m tengerszint feletti magasság alatt helyezkednek el.

Kultúrában tartás

Kis termetű, dekoratív faj. Laza szerkezetű, tápanyagban gazdag, enyhén savanyú talajt igényel. A vegetációs időszakban rendszeres öntözést kíván, de a két öntözés között a talaj kissé száradjon ki. Több példány együtt, sekély edényben tartva esztétikus és kedvezőbb mikroklímát biztosít. Világos, napfényes helyen fejlődik jól, de enyhe árnyékolás ajánlott. A talaj felszínének apró kaviccsal való fedése előnyös. Már 1–1,5 cm-es méretben virágzóképes. Télen teljesen szárazon, 5–10 °C-on teleltetendő; ilyenkor a hajtás visszahúzódik a talajba.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Jellegzetes a kis méret, a lapított gömb alak, a sötét, gyakran barna árnyalatú hajtás és a rövid, simuló tövisek. A Frailea nemzetségen belül a színe és habitusa alapján jól felismerhető.

Taxonómia és filogenetika

A fajhoz kapcsolt varietások és alfajok (pl. Frailea castanea subsp. harmoniana) csak minimális eltérést mutatnak, és elterjedésük sem különül el jelentősen. A nemzetségre jellemző, hogy a nyíló virágokból fejlődő termések magjai nagyobbak, mint a kleisztogám úton képződötteké.

Egyéb

A faj érdekessége a gyakori kleisztogám szaporodás. A különböző populációk között jelentős eltérések figyelhetők meg a tövisek színének változásában.

Szerzők

  • Szöveg: Lukoczki Zoltán
  • Kép: Rácz Ibolya, Kádár I. Csaba
  • Lektorálta: Papp László

Forrás

  • Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 465. kártya