Ugrás a tartalomhoz

Kadenicarpus heliae

Innen: MKOE wiki
(Kadenicarpus heliae X szócikkből átirányítva)
Kadenicarpus heliae
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cacteae
Alnemzetség-
csoport
Cactinae
Nemzetség Kadenicarpus
Faj Kadenicarpus heliae
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Kadenicarpus heliae (García-Mor., Díaz-Salím & Gonz.-Bot.) D. Aquino, 2021
  • A tudományos név státusza: érvényes

A név eredete, etimológia

A nemzetség nevét Nyikolaj Nyikolajevics Kaden (1914–1976) orosz botanikus tiszteletére adták.
A fajnév Helia Bravo Hollis (1901–2001) mexikói botanikus nevét őrzi.
Az elnevezés a mexikói kaktuszflóra kutatásához való kiemelkedő hozzájárulásának állít emléket.

Típuspéldány

  • Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Mexikó, Hidalgo állam, Actopan, 2200 m, 2014. február 13., L. García-Morales 3398; holotípus: ITCV, izotípus: GBH
  • Első leírása: Turbinicarpus heliae García-Mor., Díaz-Salím & Gonz.-Bot., Xerophilia 8(1): 3, 2015
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: D. Aquino, 2021
Fotó: Szigetvári József

Szinonimák

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A fiatal hajtások egyszerűek, megnyúltak, buzogány alakúak, 40–60 mm hosszúak és 5–9 mm átmérőjűek.
A kifejlett növény hajtása egyszerű, gömböstől rövid hengeresig terjedő alakú, 30–60 mm hosszú és 12–20 mm átmérőjű.
A hajtás a gyökértől jól elkülönülő nyaki résszel válik el.

Szemölcsök

A szemölcsei (tuberkulum-ai) kúpos–piramis alakúak, 2–3 mm hosszúak és szélesek az alapon, sötétzöldek, gyakran hamvas árnyalattal.
9–10 spirális sorba rendeződnek.

Areolák

Az areolák oválisak, fiatal korban felső részükön fehér gyapjúval borítottak, 0,8–1,5 mm hosszúak és kb. 1 mm átmérőjűek.

Tövisek

  • Peremtövis: 10–18 db, sugárirányban állók, 2–3 mm hosszúak, egyenesek vagy kissé görbültek, fehérek; a felső 3–4 tövis hosszabb és csavarodott, fehéres–szürkés, sötétebb csúccsal

Generatív test

Virág

A virág tölcsér alakú, 15–22 mm hosszú és 20–24 mm széles.

  • Lepellevelek: a külső lepellevelek száma 7–9, lándzsásak, 10–12 mm hosszúak és 1–2 mm szélesek, fehérek, rózsaszín vagy magenta középsávval; a belső lepellevelek száma 10–12, 10–15 mm hosszúak és 2–3 mm szélesek, csúcsuk hegyes, fehérek vagy halvány rózsaszín–magenta középsávval
  • Ivarlevelek: a porzók száma 60–80, stamina 8–12 mm hosszúak, antherae sárgák; a stylus fehér, kb. 10 mm hosszú; a stigma 5–6 ágú, fehér, finoman csipkézett

Termés

A termés tojás alakú, 4–5 mm hosszú és 3–4 mm átmérőjű, száraz, zöld, lilás árnyalattal.

  • Magja: körte alakú, kb. 1 × 0,8 mm méretű, fekete, a mikropiláris régióban enyhén beszűkült, a testa sejtjei gömbölyűek

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Mexikó, Hidalgo állam, az ország északkeleti részén; az ismert elterjedési terület kb. 6 km²
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: xerofil cserjés vegetáció, sötét mészköves, erősen köves talajokon; kis dombok felső lejtőin, 2200–2300 m magasságban; gyakran kaktuszokkal, agávékkal és cserjés pillangósokkal társulva.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Morfológiailag a Turbinicarpus pseudomacrochele subsp. minimus taxonhoz áll közel, de attól hosszabb, karcsúbb hajtásával, nagyobb számú tövisével, valamint nagyobb, fehér, rózsaszín vagy magenta középsávval rendelkező virágaival jól elkülöníthető.

Taxonómia és filogenetika

A faj eredetileg Turbinicarpus nemzetségben került leírásra.
Filogenetikai vizsgálatok alapján a Kadenicarpus önálló nemzetségként való kezelése indokolt, amelybe a faj jelenleg elfogadott néven tartozik.
További morfológiai és molekuláris vizsgálatok szükségesek a rokon taxonok közötti kapcsolatok pontos tisztázásához.

Egyéb

Az ismert állomány kevesebb mint 500 egyedből áll.
Az élőhelyet elsősorban a legeltetés veszélyezteti.
Természetvédelmi státusza: veszélyeztetett.

Szerzők

  • Szöveg:
  • Kép:
  • Lektorálta:

Forrás

  • Xerophilia Special Issue 8(1), 2015
  • Willdenowia 51: 264, 2021