Kategória:Carica

• Carica (Linnaeus) Carl Linnaeus, 1753

A Carica név a latin carica szóból származik, amely eredetileg a „káriai füge” (ficus carica) megnevezése volt. Carl Linnaeus azért választotta ezt a nevet a nemzetség számára, mert a Carica papaya levelei alakjukban emlékeztetnek a közönséges füge leveleire. A görög etimológiai gyökerek a Karika (Καρική) kifejezéshez vezetnek, amely Kis-Ázsia Kária régiójára utal, ahonnan a legjobb minőségű szárított fügék származtak.

• Carica papaya Linnaeus; Gyűjtő: Ismeretlen, Hely: Közép-Amerika, Időpont: 1753 előtt, típuspéldány gyűjteményi helye: LINN (Herbarium of the Linnean Society of London);
• Első leírása: Species Plantarum 2: 1036. 1753.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Carl Linnaeus 1753

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Papaya Miller
• Vasconcellea (részben, korábban a Carica szekciójaként kezelték)

A hajtás gyors növekedésű, a szár általában nem fásodó, hanem húsos, pálmaszerű megjelenésű, gyakran el nem ágazó. A szár felületén a lehullott levelek után maradt levélhegek láthatók. A levelek nagyok, szórt állásúak, hosszú nyelűek, tenyeresen karéjosak vagy hasogattak, a hajtás csúcsán üstököt alkotnak. A növény minden része fehér tejnedvű. A gyökér mélyre hatoló karógyökér-rendszer.

A virágzat hónalji helyzetű. A virág kétlaki vagy egylaki, néha poligám (hímnős virágok is megjelennek).

• Takarólevelek: A csésze kicsi, öt fogú. A párta a hímvirágokban hosszú, tölcséres csővé forrt, öt sziromlevél alkotja; a nőivarú virágokban az öt sziromlevél szabad vagy csak az alapjánál forrt össze.

• Ivarlevelek: A hímvirágokban 10 porzószál található két körben, a portokok a párta torkában helyezkednek el. A női virágokban a termő felső állású, nagy, a bibeszál rövid vagy hiányzik, a bibe 5 ágú és gyakran lebenyes.

A termés nagy méretű, húsos bogyótermés, amelynek alakja a gömbölyűtől a hosszúkásig változhat.

• Magja: Számos apró, feketés, érdes felületű mag, melyeket lédús magköpeny (sarcotesta) borít.

• Földrajzi elterjedés: Őshonos Közép-Amerika, Mexikó és Dél-Amerika északi területein. Mára a világ összes trópusi és szubtrópusi országában termesztik, például India, Brazília, Indonézia és Nigéria területén.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Trópusi esőerdők szegélyén, másodlagos erdőkben, alföldi és hegyvidéki területeken egyaránt előfordul. Fényigényes, fagyérzékeny növény, amely a jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag talajokat kedveli.

A Carica papaya a legfontosabb termesztett faj. Melegigényes, 25-30 °C-on fejlődik a legjobban. Magról könnyen szaporítható, de a pangó vizet nem bírja, mert a gyökere könnyen rothadásnak indul.

A Carica nemzetség korábban több mint 20 fajt tartalmazott, de a molekuláris vizsgálatok alapján a legtöbb fajt átcsoportosították a Vasconcellea nemzetségbe. A Carica (mely jelenleg monotipikusnak tekinthető a C. papaya fajjal) abban tér el a Vasconcellea fajoktól, hogy pártacsöve hosszabb, és a hímvirágok porzószálai eltérő szerkezetűek.

Az APG IV osztályozás szerint a Carica a Brassicales rendbe és a Caricaceae családba tartozik. A család filogenetikailag közel áll a Moringaceae családhoz. A korábban ide sorolt fajok többsége ma már a Vasconcellea, Cynomorpha, Horovitzia és Jarilla nemzetségek tagja.

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://www.worldfloraonline.org/search?query=Carica
• https://en.wikipedia.org/wiki/Carica
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.ipni.org/