Kategória:Cordylineae
| Cordylineae | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Monocots |
| Rend | Asparagales |
| Család | Asparagaceae |
| Alcsalád | Lomandroideae |
| Nemzetség- csoport |
Cordylineae |
Tudományos név
- Cordylineae Dumortier, 1829
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A Cordylineae név a típusnemzetség, a Cordyline neve után kapta az elnevezését. A név a görög kordyle (κορδύλη) szóból származik, amelynek jelentése „duzzanat”, „csomó” vagy „buzogány”. Ez az elnevezés a nemzetségre jellemzően megvastagodott, húsos, koloncos föld alatti gyökérzetre vagy rizómákra utal. A nevet Barthélemy Charles Joseph Dumortier publikálta 1829-ben az Analyse des Familles des Plantes című művében.
Típus
- Cordyline Comm. ex R.Br.; Robert Brown, 1810.
- Első leírása: Barthélemy Charles Joseph Dumortier, Analyse des Familles des Plantes 60. oldalán, 1829-ben.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Barthélemy Charles Joseph Dumortier, 1829.
Szinonimák
- Cordylinaceae
- Eustrephaceae
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A tribusz tagjai évelő, fásodó szárú cserjék vagy kisebb fák, ritkábban kúszó szárú növények. A szár gyakran elágazó, és az idősebb példányoknál jelentős vastagságot érhet el. A levelek általában a szár csúcsán, sűrűn helyezkednek el, alakjuk lándzsás vagy kard alakú, esetenként nyelesek, erezetük párhuzamos, de a középér gyakran kifejezett. A gyökérzet jellegzetessége a húsos, gyakran gumósan megvastagodott rizóma, amely raktározó szervként funkcionál.
Generatív test
Virág
A virágzat nagy, végálló buga. A virág viszonylag kicsi, hímnős, harang vagy tölcsér alakú.
- Takarólevelek: A hat lepellevél két körben áll, az alapjuknál gyakran röviden összeforrnak, a külső lepellevél és belső lepellevél színe fehér, sárgás vagy lilás. Egy sorban maradjon!
- Ivarlevelek: A hat porzószálak a lepelcső torkához nőttek, a portokok vonalasak. A termő felső állású, háromrekeszű, a bibeszál vékony, a bibe háromkaréjú vagy fejecskés. Egy sorban maradjon!
Termés
A termés húsos, gömbölyded bogyó, amely éretten piros, kék vagy fekete színű.
- Magja: Fekete, fényes, gyakran vese alakú, endospermiumban gazdag.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Elsősorban a Csendes-óceáni térségben, Ausztrália, Új-Zéland, Pápua Új-Guinea, Délkelet-Ázsia területein és az Amerikai Egyesült Államok trópusi vidékein, valamint Dél-Amerika egyes részein őshonosak.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Trópusi és szubtrópusi esőerdőkben, nedves erdőszéleken és tengerparti bozótosokban fordulnak elő. Életmódjukat tekintve többnyire szárazföldi növények, de kiváló alkalmazkodóképességük révén sokféle talajtípuson megélnek.
Kultúrában tartás
A „vándorló pálma” vagy „bunkóspálma” néven ismert fajok (különösen a Cordyline fruticosa és a Cordyline australis) világszerte népszerű dísznövények. Számos színes levelű fajtájukat termesztik. Tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű talajt és a trópusi fajoknál magas páratartalmat igényelnek.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Nagyon hasonlítanak a Dracaena (sárkányfa) nemzetségre, de a Cordylineae tagjai megkülönböztethetők kúszó rizómáikról, valamint a magjaik felépítése és a virág erezete alapján (a Cordyline bogyóiban több mag található rekeszenként).
Szukkulens taxonok
Bár a levelek nem szukkulensek, a húsos rizóma és a megvastagodott gyökérzet víztároló képessége lehetővé teszi a rövidebb szárazabb időszakok átvészelését, ami bizonyos fokú xerofita adaptációt jelent.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV rendszertan szerint a spárgafélék (Asparagaceae) családjának Lomandroideae alcsaládjába tartoznak. Korábban a Liliaceae vagy az Agavaceae családba sorolták őket. A 2010 utáni molekuláris vizsgálatok megerősítették, hogy a tribusz monofiletikus, és közelebbi rokonságban áll az ausztrál Lomandra csoporttal, mint a morfológiailag hasonló sárkányfákkal.