Kategória:Cyphostemma

• Cyphostemma (Planchon) Alston, 1931

A név a görög kyphos (púp, görbület) és stemma (koszorú, füzér) szavakból származik. Ez valószínűleg a virágok bimbóinak vagy a porzók/ivarszervek görbületére, illetve a virágzat szerkezetére utal. A nevet eredetileg Jules Émile Planchon írta le szekcióként, majd Arthur Hugh Garfit Alston emelte nemzetségi rangra.

• Cyphostemma digitatum (Forsskål) Descoings; Gyűjtő: Peter Forsskål, Jemen; Típuspéldány: Herbarium Forsskålii (C).
• Első leírása: - Planchon írta le a Vitis nemzetség szekciójaként 1887-ben a Monographiae Phanerogamarum 5. kötetében.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: - Arthur Hugh Garfit Alston, 1931

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Cissus subg. Cyphostemma Planchon
• Vitis sect. Cyphostemma (Planchon)

A nemzetség tagjai rendkívül változatos megjelenésűek. Számos faj caudiciform, azaz a szár alapja vagy a gyökér megvastagodott, pozsgás (szukkulens) tárolószervet alkot. A hajtás lehet kúszó, kapaszkodó vagy felálló. A levelek váltakozó állásúak, gyakran tenyeresen összetettek (3–9 levélkével), de lehetnek egyszerűek is. A levelek széle gyakran fogazott vagy fűrészes. A kapaszkodó fajoknál kacsok segítik a növekedést, amelyek a szár nóduszaiból erednek. Számos fajnál a szár húsos, sőt, pachycaul (vastag törzsű) fás szárú növények is előfordulnak köztük (pl. Cyphostemma juttae).

A virágzat általában bogernyő vagy összetett bogas virágzat, amely a levelekkel átellenesen vagy a hajtásvégeken fejlődik. A virág kicsi, zöldes vagy krémszínű, aktinomorf (sugaras szimmetriájú).

• Takarólevelek: A csésze csészelevél-szerűen összeforrt, pereme gyakran ép. A párta négy különálló sziromlevél-ből áll, amelyek a virágzás idején lehullanak. A bimbó állapota jellemzően a csúcsánál kissé kiszélesedő vagy “púpos”.
• Ivarlevelek: Négy porzószál található a szirmokkal átellenesen. A portokok kicsik. A termő felső állású, kétrekeszű, a bibeszál rövid, a bibe pedig pontszerű vagy enyhén karéjos.

A termés húsos bogyó, amely éretten gyakran piros, lila vagy fekete színű.

• Magja: A bogyónként 1–4 darab mag található. A magok felszíne gyakran bordázott vagy mintázott, endospermiumuk bőséges.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség elsősorban az Afrikai kontinensen, Madagaszkáron és az Arab-félszigeten (pl. Jemen) terjedt el. Néhány faj Thaiföld területén is megtalálható.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Száraz szavannák, félsivatagok, sziklás domboldalak lakói, ahol a szukkulens életmód segíti a túlélést a hosszú száraz időszakokban. Gyakran litofiton vagy xerofita növénytársulások alkotói.

A caudiciform és pachycaul fajok (különösen a C. juttae és C. currorii) népszerűek a pozsgásgyűjtők körében. Jó vízelvezetésű talajt, sok fényt és a pihenőidőszakban (amikor a leveleiket lehullatják) száraz tartást igényelnek.

A Cyphostemma nemzetséget korábban a Cissus nemzetségbe sorolták. Legfőbb megkülönböztető jegye a virágbimbók alakja (középen összeszűkülő, csúcsán kiszélesedő) és a virágrészek négyes száma, valamint a magok morfológiája. A Cissus-tól eltérően a Cyphostemma fajok szirmai nem maradnak meg a virágzás alatt sapkaszerűen.

A Vitaceae (szőlőfélék) családjába tartozik. Az APG IV osztályozás szerint a Vitaceae a Vitales rend egyetlen családja. A molekuláris vizsgálatok megerősítették a Cyphostemma monofiletikus jellegét és különállását a Cissus nemzetségtől.

• https://powo.science.kew.org/
• https://www.ipni.org/
• https://www.worldfloraonline.org/
• https://www.llifle.com/
• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/