Kategória:Eustrephaeae

Eustrephaeae
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Monocots
Rend	Asparagales
Család	Asparagaceae
Alcsalád	Lomandroideae
Nemzetség- csoport	Eustrephaeae

• Az Eustrephaeae tribusz a típusnemzetség, az Eustrephus után kapta a nevét. A nemzetségnév a görög eu (εὖ), azaz „jól”, „igazán” és a strephos (στρεφω), azaz „csavart”, „pördült” szavak összetétele. Az elnevezés a nemzetségre jellemzően csavarodó, kúszó növekedési formára vagy a bibeszál szerkezetére utal. A nevet Robert Folger Thorne és James Lauritz Reveal érvényesítette tribusz rangon 2007-ben, bár Chupov már 1994-ben javasolta a családi szintű különválasztást.

• Eustrephus R.Br. ex Ker Gawl.; Robert Brown és John Bellenden Ker Gawler, 1809.
• Első leírása: Robert Folger Thorne és James Lauritz Reveal, a The Botanical Review 73: 75. oldalán, 2007-ben.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Robert Folger Thorne és James Lauritz Reveal, 2007.

• Eustrephaceae
• Geitonoplesiaceae

A tribusz tagjai évelő, fásodó szárú kúszónövények (liana) vagy cserjék. A szár vékony, hajlékony, gyakran cikcakkos irányban növekszik és gazdagon elágazik. A levelek váltakozó állásúak, lándzsásak vagy tojásdadok, fényes felületűek, párhuzamos erezettel, de a másodlagos erezet hálózatos is lehet. A gyökérzet húsos, koloncos rizómákból áll, amelyek segítik a növényt a regenerációban.

A virág magányosan vagy kis csomókban (axillárisan) fejlődik a levelek hónaljában. A virágzat rövidített fürt. A virágok színe fehértől a halvány rózsaszínig terjed.

• Takarólevelek: A hat lepellevél két körben áll, a belső kör gyakran rojtos szélű, a külső lepellevél és belső lepellevél szabadon áll vagy csak az alapnál forrt össze. Egy sorban maradjon!
• Ivarlevelek: A hat porzószálak rövidek, a portokok bázisfikszáltak, hosszirányban nyílnak. A termő felső állású, háromrekeszű, a bibeszál vékony, a bibe pontszerű. Egy sorban maradjon!

A termés húsos, sárga vagy narancssárga bogyó vagy húsos toktermés, amely éretten felnyílhat.

• Magja: Fekete, fényes, arillusz (magköpeny) boríthatja.

• Földrajzi elterjedés: Ausztrália keleti része, Pápua Új-Guinea, Indonézia és Új-Kaledónia.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Trópusi és szubtrópusi esőerdőkben, nedves eukaliptuszerdőkben és tengerparti bozótosokban fordulnak elő. Életmódjuk szerint gyakran más növényekre kapaszkodó epifiton-szerű kúszónövények vagy a talajon elterülő félcserjék.

A „méhliliom” (Wombat Berry) néven ismert Eustrephus latifolius kedvelt dísznövény Ausztráliában. Félárnyékos helyet és jó vízelvezetésű, szerves anyagban gazdag talajt igényel. Az ehető, húsos gyökérgumókat és a bogyók húsát az ausztrál őslakosok hagyományosan fogyasztották.

Nagyon hasonlítanak a rokon Geitonoplesium nemzetségre, de az Eustrephus virágainak belső lepellevelei jellegzetesen rojtosak, és a termése narancssárga, szemben a Geitonoplesium fekete bogyótermésével.

A csoportban valódi szukkulensek nincsenek, azonban a koloncos, húsos gyökérzet jelentős víztartalékot képes tárolni, ami segít a növénynek elviselni az esőerdőkben előforduló időszakos szárazabb periódusokat.

Az APG IV (2016) rendszertan szerint a spárgafélék (Asparagaceae) családjának Lomandroideae alcsaládjába tartoznak. A 2010 utáni molekuláris kutatások megerősítették a Cordylineae tribusszal való közeli rokonságot, hangsúlyozva az ausztrál-melanéziai elterjedésű fásodó egyszikűek közös evolúciós eredetét.

• https://www.ipni.org/n/77085121-1
• http://www.worldflorasonline.org/taxon/wfo-1000000183
• https://powo.science.kew.org/taxon/urn:lsid:ipni.org:names:77085121-1
• https://en.wikipedia.org/wiki/Lomandroideae