Punotia lagopus
| Punotia lagopus | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Faj | Punotia lagopus |
 
| |
| Austrocylindropuntia lagopus | |
|---|---|
 Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Punotia lagopus | |
| Rendszertani besorolás | |
| Faj | Austrocylindropuntia lagopus |
Tudományos név
- Punotia lagopus (K.Schum.) D.R.Hunt sec. Hunt (2011)
elfogadott, érvényes név - Austrocylindropuntia lagopus (K.Schum.) F.Ritter
szinonima név
A név eredete, etimológia
- A fajspecifikus epitheton az ógörög lagopus (лаγώπους) kifejezésből származik, ami „nyúllábat” jelent (lagos = nyúl, pous = láb). Ez a név a növény sűrű, puha, fehér szőrzetére utal, amely a nyúl lábának szőrzetére emlékeztet. Az alapfajt eredetileg Karl Moritz Schumann írta le, majd David Richard Hunt helyezte át az önálló nemzetségbe.
Típus
- Punotia lagopus (K.Schum.) D.R.Hunt; Peru, Arequipa, 4000 m felett
- Első leírása: K.Schum. in Monatsschrift für Kakteenkunde 13: 124. (1903) mint Opuntia lagopus
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: David Richard Hunt (2011)
Punotia lagopus képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
A(z) Punotia lagopus szinonimái
- ≡ Opuntia lagopus, ≡ Tephrocactus lagopus, ≡ Tephrocactus floccosus var. lagopus, ≡ Austrocylindropuntia lagopus, ≡ Andinopuntia lagopus, − Austrocylindropuntia lagopus
- = Tephrocactus lagopus subvar. brachycarpus, ≡ Opuntia lagopus subvar. brachycarpa
- = Tephrocactus lagopus var. leucolagopus, ≡ Opuntia lagopus var. leucolagopus
- = Opuntia lagopus var. pachyclada, ≡ Tephrocactus lagopus var. pachycladus
- = Tephrocactus lagopus var. aureo-penicillatus, ≡ Opuntia lagopus var. aureo-penicillata
- = Tephrocactus lagopus var. aureus, ≡ Opuntia lagopus var. aurea
- = Tephrocactus malyanus, ≡ Austrocylindropuntia malyana
- = Andinopuntia lagopus subsp. septentrionalis
- − Tephrocactus floccosus var. lapopus
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A növény rendkívül sűrű, hatalmas, akár több méter átmérőjű, tömör párnaszerű növekedési formát mutat. A szár rövid, hengeres szegmensekre tagolódik, amelyekből elágazva kiterjedt, sűrűn egymáshoz szoruló hajtás tömeg fejlődik. A hengeres test felületén a szemölcsök spirális elrendeződésben követik egymást. Az axillák és az areolák rendkívül sűrűn, hosszú, fehér, gyapjas szőrszálakkal fedettek, amelyek teljesen beborítják és elrejtik a növény zöld epidermisét az erős napsugárzástól. Az areolákból fejlődnek ki a vékony, sárgás, tűszerű tövisek, de a sűrű szőrszálak miatt a középtövis és a peremtövis nehezen különíthető el egymástól. Apró, hengeres, korán lehulló levelek (vagy levél képletek) csak a legfiatalabb hajtáscsúcsokon figyelhetők meg. A gyökérzet vaskos, mélyre hatoló főgyökér rendszert alkot.
Generatív test
Virág
A virág a hajtások csúcsi részén, az areolák gyapjából magányosan fejlődik, és napfényben nyílik ki. A növény nem nevel valódi virágzat formációt, a virág képletek mindig egyesével állnak.
- Takarólevelek: A csésze csöve húsos, felületén apró pikkelyek és gyapjas szőrök láthatók, a párta sárga színű, a sziromlevél és a lepellevél széles, tojásdad alakú, a belső lepellevél tiszta aranysárga, a külső lepellevél némileg zöldes vagy vöröses árnyalattal mosott.
- Ivarlevelek: A porzószálak számosak és rövidek, a portokok élénksárgák, a termő alsó állású, a vastag bibeszál végén a bibe több sárgás-zöldes lobusra ágazik szét.
Termés
Húsos, éretten sárgás-zöldes színű, felületét gyapjas szőrök és néha apró, finom glochidium-ok borítják.
- Magja: Viszonylag nagy, kemény, csontos magköpennyel (arillus) fedett, formája szabálytalanul gömbölyded.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A faj honos Peru és Bolívia magashegységi területein, különösen az Andok magas fennsíkjain.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Kizárólag a rendkívül nagy tengerszint feletti magasságokban, a puna övezetben él 4000 és 4500 méter között. Extrém magashegyi, fagyos, erős szélnek és intenzív UV-sugárzásnak kitett klímaviszonyok között fejlődik, ahol mint litofiton szukkulens alkot jellegzetes párnatársulásokat.
Kultúrában tartás
Kultúrában az egyik legnehezebben nevelhető kaktuszfaj. Teljesen ásványi, durva szemcsés talajt, maximális fényellátást és állandó légmozgást igényel; a fülledt, zárt melegben hamar elpusztul. Teleltetése szigorúan szárazon, kifejezetten hűvös, fagymentes, de világos helyen történjen.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Könnyen összetéveszthető az Austrocylindropuntia vagy a Cumulopuntia nemzetség más tagjaival, de rendkívül kompakt, hatalmas párnái és a növényt teljesen elfedő puha, hosszú, fehér szőrzete alapján jól azonosítható.
Taxonómia és filogenetika
A fajt korábban az Austrocylindropuntia nemzetségbe sorolták, azonban molekuláris filogenetikai vizsgálatok (Ritz és munkatársai, 2012) kimutatták, hogy az Austrocylindropuntia Hunt (2006) általi hagyományos morfológiai körülhatárolása nem monofiletikus. A plasztisz és nukleáris riboszomális (ITS) DNS szekvenciák elemzése feltárta, hogy a Austrocylindropuntia lagopus (K.Schum.) F.Ritter evolúciósan különáll, és testvércsoporti (sister) pozíciót foglal el az Austrocylindropuntia és a Cumulopuntia nemzetségek összes többi fajából álló kláddal szemben.
Ezen evolúciós elágazás és korai divergencia miatt a fajt leválasztották, és David Richard Hunt felállította számára az önálló, jelenleg monotipikus Punotia nemzetséget, melynek egyetlen képviselője. A faj független helyzetét az Opuntioideae alcsaládon belül a rendszertani revíziók (Hernández-Ledesma és munkatársai, 2015) is elfogadják.