Selenicereus pteranthus
| Selenicereus pteranthus | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Phyllocacteae |
| Alnemzetség- csoport |
Hylocereinae |
| Nemzetség | Selenicereus |
| Faj | Selenicereus pteranthus |
 
| |
Tudományos név
- Selenicereus pteranthus (Link ex Dietrich) Britton & Rose, 1909
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév, a Selenicereus, a görög seléné (hold) és a latin cereus (gyertya/fáklya) szavak összetétele, amely az éjszakai virágzásra és a növények megnyúlt alakjára utal. A faji jelző, a pteranthus, a görög pteron (szárny) és anthos (virág) szavakból származik, ami a virág külső lepellevél körének szárnyszerű megjelenésére utal. A források (Genaust, Stearn) kiemelik, hogy a névválasztás a virág morfológiáját hangsúlyozza.
Típuspéldány
- Selenicereus pteranthus (Link ex Dietrich) Britton & Rose; Gyűjtő: Ismeretlen (vélhetően Mexikó), a leírás kultúrában tartott példány alapján készült (Botanischer Garten Berlin).
- Első leírása: Albert Gottfried Dietrich: Allgemeine Gartenzeitung 2: 209. (1834) (Cereus pteranthus néven).
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose, 1909.
Selenicereus pteranthus képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Cereus pteranthus Link ex Dietrich
- Cereus nycticalus Link ex Dietrich
- Selenicereus nycticalus (Link ex Dietrich) Britton & Rose
- Cereus brevispinulus Salm-Dyck
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár , levél, gyökér
Kapaszkodó vagy kúszó növekedésű, gazdagon elágazó szukkulens. A szár hossza több métert is elérhet, átmérője 2,5–5 cm, színe kékeszöld vagy mattzöld, idővel elszürkülhet. A szár keresztmetszete 4-6 (ritkábban több) élre vagy bordákra tagolt, melyek széle enyhén hullámos. Az areolák kicsik, fehéres nemezzel borítottak. A tövisek rövidek (1–4 mm), kúp alakúak, sötétbarna vagy feketés színűek, és általában 1–4 darab található egy csoportban. Középtövis és peremtövis nehezen különíthető el. A szár mentén kapaszkodó léggyökerek fejlődnek, melyek segítik a növényt a fákra vagy sziklákra való felkapaszkodásban. Levelek nem fejlődnek.
Generatív test
Virág
A virág hatalmas (akár 25–30 cm átmérőjű), tölcsér alakú, és kizárólag éjszaka nyílik ki. Rendkívül illatos (vaníliás illatú).
- Takarólevelek: A külső lepellevél kör keskeny, barnásvörös vagy sárgás rézszínű, szétterülő. A belső lepellevél kör (a sziromlevél) szélesebb, tiszta fehér, ragyogó. A virágcső kívülről pikkelyes, az areolákból hosszú, fehéres szőrök és néha apró tövisek erednek.
- Ivarlevelek: A porzószálak krémfehérek, számosak, a portokok sárgák. A termő alsó állású, a bibeszál hosszú, vastag, a bibe sokkaréjú, krémszínű.
Termés
Gömbölyded, vörös színű, kb. 6–7 cm átmérőjű bogyótermés, amelyet tövises és szőrös areolák borítanak.
- Magja: Kicsi, fekete, fényes.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Mexikó déli része, Belize, Guatemala, Honduras, valamint a Karib-szigetek (Kuba, Bahama-szigetek, Haiti, Dominikai Köztársaság). Sok helyen meghonosodott.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Trópusi és szubtrópusi erdőkben élő epifiton vagy litofiton. Kedveli a párás, meleg éghajlatot, ahol a fákon vagy sziklafalakon kúszik fel a fény irányába.
Kultúrában tartás
Kedvelt dísznövény a hatalmas virágai miatt (gyakran „Princess of the Night” néven emlegetik). Gazdag, jó vízáteresztő talajt és bőséges öntözést igényel a növekedési időszakban. Félárnyékos helyen fejlődik a legjobban. Télen minimális öntözést és 10–12°C-nál nem alacsonyabb hőmérsékletet igényel.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Nagyon hasonlít a Selenicereus grandiflorus-ra (az igazi „Éj királynője” kaktuszra), de a Selenicereus pteranthus szára általában vastagabb, 4-6 bordás (míg a grandiflorus 7-8 bordás), és a tövisek rövidebbek, sötétebbek.
Taxonómia és filogenetika
A kaktuszfélék (Cactaceae) családjába, a Cactoideae alcsaládba és a Hylocereeae nemzetségcsoportba tartozik. A legújabb filogenetikai vizsgálatok megerősítették helyét a Selenicereus nemzetségben, bár korábban számos szinonim néven írták le az eltérő szárvastagságok miatt.