Soehrensia formosa subsp. korethroides
| Soehrensia formosa subsp. korethroides | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Faj | Soehrensia formosa |
| Alfaj | Soehrensia formosa subsp. korethroides |
Tudományos név
- Soehrensia formosa subsp. korethroides (Werderm.) Schlumpb. 2021
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév, a Soehrensia Dr. Johannes Soehrens német botanikus tiszteletére lett elnevezve, aki Chilében végzett jelentős növénytani kutatásokat.
- A faji jelző, a formosa a latin „formosus” szóból származik, melynek jelentése szép, tetszetős, formás, és a növény vagy a virágzat esztétikus megjelenésére utal.
- Az alfaji jelző, a korethroides az ógörög „korethron” (seprű) szóból és az „-oides” (hasonló) képzőből származik, ami a növény sűrű, seprűszerűen felálló, merev tövisrendszerére utal.
Típus
- Típustaxon: subsp. korethroides; Gyűjtő: Erich Werdermann, gyűjtőhely: Argentína, Jujuy, Los Andes, magashegységi környezetben.
- Első leírása: Repertorium Specierum Novarum Regni Vegetabilis 30: 64. 1931. (mint Lobivia korethroides).
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Boris O. Schlumpberger 2021-ben, a Willdenowia 51(2): 265. számában megjelent munkájában.
Soehrensia formosa subsp. korethroides képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
A(z) Soehrensia formosa subsp. korethroides szinonimái
- ≡ Echinopsis korethroides, ≡ Eriosyce korethroides, ≡ Lobivia korethroides, ≡ Soehrensia korethroides, ≡ Trichocereus korethroides, ≡ Echinopsis formosa subsp. korethroides
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A többnyire magányosan fejlődő növények kezdetben lapított gömb alakúak, majd később zömök hengeressé váló, vaskos pozsgás szár jellemzővel bírnak, magasságuk elérheti a 30-40 cm-t, átmérőjük a 25 cm-t. A sötétzöld hajtás felületét 15-20 vagy még több, mély barázdákkal elválasztott, egyenes lefutású bordák tagolják. A bordák élein elhelyezkedő szemölcsök kevéssé kifejezettek, a sűrűn, egymástól alig 1 cm-re ülő, kezdetben sárgásfehér gyapjúval borított areolák jól láthatóak. Az areolákból fejlődő tövisek rendkívül sűrűek, seprűszerűen felállók, merevek, szúrósak, sárgásbarna, vörösesbarna vagy szürkés árnyalatúak. A 12-20 db peremtövis szabálytalanul sugárirányú, hosszuk 1-3 cm, míg a 4-7 db, középső elhelyezkedésű középtövis hosszabb, elérheti a 4-7 cm-t is, alapjuknál megvastagodottak és enyhén lapítottak. Valódi levél vagy levelek a hajtáson nem fejlődnek. Mélyre hatoló, vaskos gyökér vagy ágaktól elágazó gyökérzet rögzíti a növényt a laza törmelékben.
Generatív test
Virág
A tenyészőcsúcs közelében, az idősebb areolákból fejlődik ki a magányos, tölcsér vagy széles harang alakú, 6-8 cm hosszú és ugyanilyen széles virág. A virágszín élénk szilvavörös, narancsvörös vagy tűzvörös, ami látványos kontrasztot alkot a tövisrendszerrel. Valódi virágzat nem alakul ki.
- Takarólevelek: A virágcső külső felületét sűrű, sötét, barnásfekete szőrök és pikkelyek borítják, a belső sziromkoszorút a lándzsás, fényes, ragyogó vörös lepellevél vagy sziromlevél alkotja; különálló csésze és párta, illetve különálló belső lepellevél és külső lepellevél nem különül el.
- Ivarlevelek: A virágcső belsejében sűrűn sorakoznak a finom porzószálak a sárga portokok tömegével, a központi helyzetű, alsó állású magházból eredő termő felett a vaskos bibeszál csúcsán elhelyezkedő többagú bibe zöldes színű és a porzók gyűrűjéből kiemelkedik.
Termés
Gömbölyded, húsos, éretten sötétzöld vagy sárgásvörös termés, felületét sűrű gyapjú és szőrzet borítja, száradás után szabálytalanul felhasad.
- Magja: Kisméretű, 1,2-1,5 mm-es, matt fekete színű, finoman bibircses felületű magok.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Ez az alfaj endemikus Argentína északnyugati vidékein, kiemelten Jujuy és Salta tartományok magashegységi régióiban, 3000 és 4000 méter közötti extrém tengerszint feletti magasságban.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Tipikus litofiton vagy sziklás talajú geofiton életmódot folytat a meredek görgeteglejtőkön és kopár sziklafalak repedéseiben. A magassági éghajlatot rendkívül alacsony éjszakai hőmérséklet, fagyok, száraz és erős szél, valamint intenzív napsugárzás jellemzi. A ritkás, nyílt növénytársulásban főként alacsony párnaképző fűfélék és más szukkulens taxonok társaságában fordul elő.
Kultúrában tartás
A kultúrában a Soehrensia gyűjteményi példányai teljesen ásványi, durva szemcséjű, kiváló vízéteresztő talajkeveréket igényelnek. Magashegyi származása miatt a nyári időszakban a bőséges friss levegőt, a maximális napfényt és a mérsékelt öntözést kedveli. Télen a növényt teljesen szárazon, kifejezetten hűvös (akár +5 °C körüli) és világos helyen kell pihentetni, a fagymentes környezet biztosítása mellett a téli hideghatás elengedhetetlen a virágzási hajlam kialakulásához.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A subsp. korethroides legfőbb megkülönböztető bélyege a többi alfajjal szemben az élénkvörös vagy narancsvörös virágszín (a többi alfaj többnyire sárga vagy narancssárga virágú), valamint a seprűszerűen felálló, rendkívül sűrű és merev tövisrendszer. Külsőleg hasonlíthat bizonyos Lobivia vagy Echinopsis fajokra, de a masszívabb, bordázottabb test és a sűrűn szőrözött virágkehely biztosan elkülöníti azokat.
Taxonómia és filogenetika
A taxon rendszertani helyzete hosszú ideig változott a szerzők szerint, sorolták a Lobivia, a Echinopsis és a Trichocereus nemzetségekbe is. A molekuláris filogenetikai vizsgálatok eredményei alapján a Soehrensia nemzetséget önálló génuszként rehabilitálták a Trichocereinae szubtribuszon belül. Boris O. Schlumpberger 2021-es taxonómiai revíziója szerint a növény a rendkívül változékony Soehrensia formosa fajcsoport egyik jól definiálható, magashegységi elterjedésű alfaja.