Soehrensia formosa subsp. randallii
| Soehrensia formosa subsp. randallii | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Faj | Soehrensia formosa |
| Alfaj | Soehrensia formosa subsp. randallii |
Tudományos név
- Soehrensia formosa subsp. randallii (Cárdenas) Schlumpb. 2021
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév, a Soehrensia Dr. Johannes Soehrens német botanikus tiszteletére lett elnevezve, aki Chilében végzett kiemelkedő növénytani kutatásokat.
- A faji jelző, a formosa a latin „formosus” szóból származik, melynek jelentése szép, tetszetős, mutatós, és a növény esztétikus megjelenésére vagy virágaira utal.
- Az alfaji jelzőt, a randallii nevet Martín Cárdenas a neves bolíviai gyűjtő és botanikus, Randall tiszteletére adta, aki hozzájárult a régió flórájának megismeréséhez.
Típus
- Típustaxon: subsp. randallii; Gyűjtő: Martín Cárdenas, gyűjtőhely: Bolívia, Tarija, Valle de Tarija, sziklás hegyoldalakon.
- Első leírása: Cactus and Succulent Journal (US) 35: 158. 1963. (mint Trichocereus randallii).
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Boris O. Schlumpberger 2021-ben, a Willdenowia 51(2): 265. számában megjelent revíziójában.
cactusinhabitat.org
cactusinhabitat.org
64.media.tumblr.com
A(z) Soehrensia formosa subsp. randallii szinonimái
- ≡ Trichocereus randallii, ≡ Helianthocereus randallii, ≡ Echinopsis randallii, ≡ Lobivia formosa var. randallii, ≡ Echinopsis formosa subsp. randallii
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A többnyire magányos növekedésű növények kezdetben gömb alakúak, majd később kissé megnyúlt, zömök hengeressé váló vaskos szár jellemzővel bírnak. A sötétzöld, erőteljes hajtás felületét számos, mély és éles barázdákkal elválasztott, egyenes lefutású bordák tagolják. A bordák élein elhelyezkedő szemölcsök kevéssé elkülönültek, a sűrűn ülő, kerekded, kezdetben sárgásfehér vagy szürkés gyapjút viselő areolák határozottan látszanak. Az areolákból fejlődő tövisek merevek, tűszerűek, tűhegyesek, sárgásbarna vagy szaruszínűek, az idősödő részeken megszürkülnek. A radiális elrendezésű peremtövis csoportok tagjai 1-2,5 cm hosszúak, míg a robusztusabb, alapjuknál megvastagodott középtövis egyedek hossza elérheti a 3-5 cm-t is. Valódi levél vagy levelek a hajtásokon egyáltalán nem képződnek. Erőteljes, mélyre hatoló gyökér és abból kiinduló elágazó gyökérzet biztosítja a növény szilárd rögzítését a köves aljzaton.
Generatív test
Virág
A növénycsúcs közelében lévő areolákból magányosan fejlődik a tölcsér alakú, 6-8 cm hosszú és széles virág. A virágszín ennél az alfajnál jellegzetesen vöröses, narancsvöröses árnyalatú. Önálló virágzat nem alakul ki.
- Takarólevelek: A virágcső külseje pikkelyes és sötét szőrökkel sűrűn borított, a belső sziromkoszorút alkotó fényes vörös lepellevél vagy sziromlevél; különálló csésze és párta, illetve belső és külső lepellevél nem különíthető el élesen.
- Ivarlevelek: A tölcsér belsejében számos vékony porzószálak helyezkednek el a sárga portokok tömegével; az alsó állású magházból eredő termő felett a vaskos bibeszál végén található bibe ágai zöldesek.
Termés
Húsos, gömbölyded termés, melyet sűrű gyapjú és sötét szőrzet borít, beérve kiszárad és felhasad.
- Magja: Apró, kb. 1,3 mm-es, matt fekete, finoman szemcsézett felületű magok.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Ez az alfaj endemikus Bolívia déli részén, különösen Tarija megye száraz, magashegységi területein, többnyire 2500 és 3000 méter feletti tengerszint feletti magasságban.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
- Tipikus litofiton életmódot folytat a meredek, törmelékes hegyoldalak és sziklakibúvások repedéseiben.
- A magassági éghajlatra a drasztikus éjszakai lehűlések, fagyok, az erős napsugárzás és a hosszan tartó száraz időszakok a jellemzőek.
- A nyílt, xerofita növénytársulásban xerofil fűfélék, alacsony cserjék és más szukkulens taxonok kíséretében él.
Kultúrában tartás
A kultúrában a Soehrensia gyűjteményi egyedei számára a teljesen ásványi alapú, durva szemcsés, tökéletes vízáteresztő képességű talajkeverék elengedhetetlen. Magashegyi származásából adódóan a növekedési időszakban a bőséges friss levegőt, a teljes napfényt és a mérsékelt, áztató jellegű öntözést kedveli. Télen a növényeket teljesen szárazon, hűvös (lehetőleg +5 °C körüli) és kifejezetten világos helyen kell teleltetni; a téli hideghatás nélkülözhetetlen a tavaszi-nyári virágzási hajlam kialakulásához.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A subsp. randallii legfőbb megkülönböztető bélyege a Soehrensia más alfajaival szemben a markáns vöröses virágszín, valamint a robusztusabb, sűrűbb töviselrendezés. Elkülönítése a hasonló Lobivia és Echinopsis taxonoktól a masszívabb, bordázottabb testalkat és a virágcső erőteljes szőrözöttsége alapján lehetséges.
Taxonómia és filogenetika
A taxon története során számos nemzetségváltáson esett át, sorolták a Trichocereus, a Lobivia és az Echinopsis génuszokba is. A modern molekuláris filogenetikai kutatások tisztázták a rokonsági kapcsolatokat, aminek eredményeként a Soehrensia nemzetséget önálló szinten rehabilitálták a Trichocereinae szubtribuszon belül. Boris O. Schlumpberger 2021-es nómenklatúrai revíziója alapján a növény a rendkívül polimorf Soehrensia formosa fajcsoport egyik jól elkülöníthető, északi elterjedésű magashegységi alfaja.