Soehrensia thelegonoides

Soehrensia thelegonoides
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cereeae
Alnemzetség- csoport	Trichocereinae
Nemzetség	Soehrensia
Faj	Soehrensia thelegonoides

Tudományos név

• Soehrensia thelegonoides (Speg.) Schlumpb. in Cactaceae Syst. Init. 28: 31. 2012. Sec. Schlumpberger (2012)
  • A tudományos név státusza: érvényes
• Echinopsis thelegonoides (Spegazzini) H. Friedrich & Rowley, 1974
  • A tudományos név státusza: szinonima

A név eredete, etimológia

• A nemzetséget Curt Backeberg német botanikus nevezte el Johannes Soehrens (18??–1934) tiszteletére. Soehrens német származású kertész és botanikus volt, aki Chilében élt és dolgozott (a santiagói botanikus kert munkatársaként). Jelentős szerepet játszott a chilei kaktuszflóra kutatásában és dokumentálásában a 20. század elején. A név a Soehrens családnévből és az -ia latin botanikai utótagból áll, amelyet hagyományosan személyekről elnevezett nemzetségek esetén alkalmaznak.
• A nemzetségnevet az ógörög „echinos” = sün szóból képezték az „opsis” képzővel, amely valamihez hasonló, valamiszerű („echinopsis” = sünszerű) jelentést ad a képzett szónak. A hajtás tövises voltát jellemzi.
• A fajnév egy képzővel ellátott ógörög szóösszetétel. „Thele” = szemölcs, dudor, „gonia” = él, az „-oides” képző jelentése pedig valamihez hasonló. Vagyis a faj az E. thelegona fajhoz hasonló, amelynek a bordái szemölcsökre tagoltak.

Típuspéldány

• Echinopsis thelegonoides; Carlos Luis Spegazzini, Argentína, Jujuy.
• Első leírása: Cact. Plat. Tent. 11: 480, 1905.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: H. Friedrich & Rowley, 1974; IOS Bull. 3(3): 98.

Echinopsis thelegonoides képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Soehrensia thelegonoides szinonimái

• (A keresett Echinopsis thelegonoides ennek a taxonnak a szinonimája)*

• ≡ Cereus thelegonoides, ≡ Trichocereus thelegonoides, ≡ Echinopsis thelegonoides
• = Trichocereus rubinghianus, ≡ Echinopsis rubinghiana

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Vastag, hengeres szára (törzse) 6 méter magasra és 18 cm átmérőjűre nő. Tőből, később felül kisebb-nagyobb mértékben elágazhat, a hajtások felállók, kissé hajlítottak, csúcsuk tompa, átmérőjük 8 cm.

Mintegy 15-16 bordája alacsony, lekerekített élű, az areolák közötti keresztirányú benyomódások miatt kezdetben erősen szemölcsökre tagolt, ami fokozatosan eltűnik a hajtás öregedésével.

A kicsi, kerek areolák filcesek, rajtuk 8-10 db sárga, vagy barnás tövis, amelyek vékonyak, 4-8 mm hosszúak. A rubinghianus néven leírt forma alacsonyabb termetű, csak 3 méter magasra nő, felálló szárú.

Generatív test

Virág

A virág éjszaka nyílik. Fehér virágainak hossza a 20-24 cm-t is elérheti. A rubinghianus forma virágának színe a krémszínűtől a fehérig változhat.

• Takarólevelek: A külső lepellevelek zöldesek.

Termés

A termés kb. 5 cm hosszú, vörös pikkelyes, és a pikkelyek hónalját (axilláit) hosszabb-rövidebb szőrcsomók fedik.

• Magja: A magja fekete.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Argentínában, Jujuy tartományban található. A rubinghianus forma pontos élőhelye nem ismert, egy spanyolországi gyűjteményi példány alapján írták le.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Száraz dombokon él. Valószínűleg aprózódott, szinte talajmentes kőzetfelszíneken, sziklák között (litofiton életmód), ritkás lombhullató cserjék és néhány lágyszárú társaságában fordul elő.

Kultúrában tartás

Nem problémás növény. Kultúrában könnyen nevelhető, az átlagos tartási mód mellett jól fejlődik. Nyáron célszerű szabadban tartani, mert az üvegházban nevelt példányok hajtásai már akár 40 cm hosszúságnál is elhevernek. Szabadban, megfelelő vízellátás esetén ez lényegesen később következik be. Tartható teljes napfényen, csapadék elleni védelmet nem igényel, ha talaja jó vízáteresztő. A rubinghianus forma viszonylag hamar, már 40-50 cm-es nagyság elérésekor képes virágozni.

Egyéb

A rendszerezők bizonytalan státuszú fajnak tartják. Lehet, hogy nem érdemel faji rangot, elképzelhető, hogy csak alfaj, vagy élőhelyi forma az E. thelegona fajon belül.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Balázs
• Lektor: Papp László
• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 319. kártya