Szukkulens határozó: Notocacteae
A szukkulens Notocacteae határozókulcsa
Ez a határozókulcs a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába és a kaktuszformák (Cactoideae) alcsaládjába tartozó dél-amerikai Notocacteae nemzetségcsoport (tribusz) elfogadott nemzetségeinek elkülönítésére szolgál. Az ide tartozó növények morfológiája rendkívül sokszínű, a hatalmas, magányos gömbkaktuszoktól a parányi, földbe süllyedő geofitonokig terjed.
- A szár végletesen redukált, parányi (többnyire csak 1–3 cm átmérőjű), lapított gömb alakú, a talaj szintjébe süllyedő geofiton habitusú növény; a hajtás felszíne nem bordázott, hanem apró, sűrűn elhelyezkedő szemölcsökre tagolódik; a tövisek aprók, fésűsek, fehérek és szorosan a testre simulnak; a virágok a tenyészcsúcs mélyedéséből (annak közepéből) fakadnak, a termés pedig éretten kiszáradó és hosszirányban felrepedő; vaskos, húsos répagyökérzet jellemzi → Szukkulens határozó: Yavia (Pl. Yavia, Yavia cryptocarpa)
- A szár nagyobb méretű, gömbölyded, tuskó alakú vagy oszlopos, ha szemölcsös is, a szemölcsök elrendeződése vagy a virágzás helye eltérő, a tövisezettség általában erőteljesebb:
- A növény szára lapított gömb vagy gömb alakú, a bordák spirális lefutásúak és markáns, vaskos, fejsze vagy áll alakú szemölcsökre tagolódnak; a legfontosabb határozóbélyeg, hogy az areolák a szemölcsök alapján, a hónaljban (az axillák belső oldalán) helyezkednek el, a tövisek merevek, gyakran horgasak vagy ívesen visszahajlók; a virágok nem a tenyészcsúcs centrumából, hanem az aktív areolák mögötti nóduszból fejlődnek, a magház és a lepelcső pikkelyes vagy csupasz → Szukkulens határozó: Neowerdermannia (Pl. Neowerdermannia, Neowerdermannia vorwerkii)
- A növény szára gömbölyű, tuskó alakú vagy hengeres oszlopos, a bordázat folyamatosabb vagy ha szemölcsös is, az areolák szigorúan a bordaéleken vagy a szemölcsök csúcsán találhatók; a virágok a hajtás csúcsán vagy annak közelében fejlődnek:
- A virágzat (illetve a magányos virág) fejlődési helyén, a növény csúcsán idős korban gyakran egy gyapjas, sörtés, sűrűn tövises pszeudocephalium vagy terminális gyapjúzóna alakul ki; a virágok lepelcsöve és a magház külső felülete sűrű gyapjúval és sörteszerű tövisekkel borított; a bibe ágai leggyakrabban élénkpirosak, sötétvörösek vagy sárgák; a termés húsos, bogyószerű, amely éretten az alapjánál egy nyílással vagy lyukkal nyílik meg, vagy üregessé válik → Szukkulens határozó: Parodia (Pl. Parodia, Parodia leninghausii)
- A növény csúcsán nem alakul ki valódi cephalium; a virágok tölcsér vagy harang alakúak, a magház és a lepelcső szigorúan pikkelyezett, a pikkelyek hónaljából dús gyapjú (szőrzet) és esetenként merev sörték fejlődnek; a termés nagyméretű, húsos vagy parásodó, amely éretten egyértelműen alapi lyukkal vagy hosszirányú felrepedéssel nyílik meg, a magok nagyok, parás hilum-régióval; rendkívül vaskos gyökérzet (gyakran répagyökér) jellemzi őket, az epidermisz sokszor sötétzöld, szürkés vagy feketés tónusú → Szukkulens határozó: Eriosyce (Pl. Eriosyce, Eriosyce aurata)