Kategória:Maihuenioideae

Maihuenioideae
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Maihuenioideae

• A Maihuenioideae alcsalád neve az egységes típusnemzetség, a Maihuenia nevéből származik, az alcsaládi rangot jelölő -oideae végződéssel. Maga a nemzetségnév közvetlenül a chilei pehuenche indiánok őshonos nyelvéből, a mapucsungun (mapucse) nyelvből ered. A helyi lakosok a növényt maihuén néven nevezték, amelynek jelentése a klasszikus népnyelvi források és botanikai etimológiai művek (mint Genaust, Ullrich és Quattrocchi) alapján a növény párnaképző, sűrű, alacsony növekedési formájára, illetve földhözszorítottságára utal. Ezt a bennszülött nevet latinosította formálisan a botanikai nómenklatúra szabályai szerint a leíró szerző.

• Típusnemzetség: Maihuenia (Philippi ex K.Schumann) K.Schumann
• Első leírása: Philip Fearn (1996): Review of the Origin of the Cactaceae Family, [67].
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: A taxon alcsaládi rangú, leírója Philip Fearn, 1996.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Nincs megadva szinonima az elsődleges forrásokban.

Szárazföldi törpecserjék, amelyek húsos, vaskos karógyökérrel rendelkeznek. A gumós gyökerek morfológiájukat tekintve nagyon hasonlók a Pereskia humboldtii gyökereihez. A növények sűrű, nagyméretű, lapos párnákat alkotnak a talaj felszínén. Hajtásaik erősen nyálkásak, pozsgásak, kissé tagoltak, hengeres felépítésűek. A szár epidermiszében (bőrszövetében) kifejezetten kevés a sztóma (gázcserenyílás), és a szárak felszíne idősödve gyorsan kéreggé alakul. Az areolák tövisesek, és a nóduszokon az elsődleges levelek hónaljában elhelyezkedő, összenyomott brachyblasztokat (törpehajtásokat) képviselnek. A levelek (levélkezdemények) rendkívül feltűnőek, hengeres alakúak és a kaktuszfélék többségével ellentétben hosszú életűek (maradandók). A szárak és a levelek egyaránt jelentős mennyiségű nyálkatartalékot halmoznak fel a szövetekben. A növényen fejlődő tövisek az areolákból erednek.

A virág magányosan fejlődik a hajtások csúcsán (a forrásban nincs részletes alaktani kifejtés a virágzati struktúráról).

• Takarólevelek: A lepellevél struktúra részletes morfológiája a megadott forrás alapján hiányzik.
• Ivarlevelek: A porzószálak, portokok és a termő részletes leírása a megadott forrás alapján hiányzik.

A termés morfológiai jellemzői a megadott szigorú forrás alapján hiányoznak.

• Magja: A magok leírása a megadott szigorú forrás alapján hiányzik.

• Földrajzi elterjedés: Az alcsalád elterjedési területe kizárólag Dél-Amerikára, azon belül Argentína déli részeire (Patagónia) és Chile területére korlátozódik.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
  • Földi, szárazföldi törpecserjés életmódot folytatnak.
  • Kiválóan alkalmazkodtak a patagóniai és andoki régió hideg, száraz, szeles éghajlati viszonyaihoz, ahol a párnaképző növekedési forma és a jelentős nyálkatartalék védi a sejteket a kiszáradástól és a fagytól.

A megadott szigorú forrás nem tartalmaz specifikus információkat a kultúrában való nevelésről és tartási körülményekről.

A Maihuenioideae alcsalád tagjai a hosszú életű, hengeres levelek és a párnaképző növekedési forma kombinációja alapján jól elkülöníthetők a kaktuszfélék többi alcsaládjától. Bár szövettanilag és a nyálkatartalékok miatt korábban a szerzők (például Gibson 1977-ben) egyfajta „származtatott déli pereskioid fejlődési vonalként” értelmezték a csoportot, a karógyökér felépítése és a szár gyors paranemzete (kéregképződése) elkülöníti őket. A kaktuszfélék többi száras-leveles tagjától földrajzilag is izoláltak, elterjedésük a dél-argentin és chilei hideg sztyeppékre és andoki zónákra korlátozódik.

Az alcsalád egy monofiletikus, jól körülhatárolható fejlődési vonalat (kládot) képvisel a kaktuszfélék családfáján. Mindössze egyetlen nemzetséget, a Maihuenia-t foglalja magában, amelybe két érvényes faj tartozik. A kládot vegetatív szinten a hengeres, húsos, magas nyálkatartalmú szárak és a szintén pozsgás, tartós levelek jellemzik, amelyek a redukált gázcserenyílásokkal együtt a száraz, arid és szemiarid környezethez való specializációt mutatják.

A modern, több száz sejtmagos gén szekvenciáján alapuló filogenomikai vizsgálatok (Korotkova et al. 2025) megerősítették a Maihuenioideae alcsalád izolált evolúciós helyzetét. Az elemzések során a Maihuenia nemzetség maximális statisztikai támogatottsággal a Cactaceae család fennmaradó részének (azaz a tágabb értelemben vett Cactoideae alcsaládnak, a Cactoideae s.l.-nek) a testvércsoportjaként (sister group) jelenik meg.

A legújabb filogenetikai konszenzus alapján a család belső evolúciós törzsfája a következő topológiát mutatja, ahol a Maihuenioideae közvetlenül a Cactoideae s.l. fejlődési vonala előtt ágazik le:

Cactaceae
├─ Leuenbergerioideae
└─ N
   ├─ Pereskioideae
   └─ N
      ├─ Opuntioideae
      └─ N
         ├─ Maihuenioideae
         └─ Cactoideae s.l.
            ├─ Blossfeldioideae
            └─ Cactoideae s.s.

Ez a filogenetikai struktúra egyértelműen bizonyítja, hogy a morfológiailag szintén erősen izolált és apró termetű Blossfeldia nemzetség (amely a Blossfeldioideae alcsaládot alkotja) nem a Maihuenioideae alcsaládhoz tartozik, hanem a szűkebb értelemben vett Cactoideae s.s. testvércsoportja, míg a Maihuenioideae egy ettől független, korábban elágazó, önálló evolúciós fokozatot képvisel.

• Phylogenomics and classification of Cactaceae based on hundreds of nuclear genes