Copiapoa cinerea
| Copiapoa cinerea | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Copiapoeae |
| Nemzetség | Copiapoa |
| Faj | Copiapoa cinerea |
 
| |
Tudományos név
- Copiapoa cinerea (Phil.) Britton & Rose, Cactaceae 3: 86, f. 98. 1922. Sec. Larridon & al. (2018)
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetséget a chilei Copiapó városról nevezték el, ahol több faj őshonos.
- A „cinerea” latin eredetű, jelentése: hamuszürke – utalás a növény testét borító szürkés-viaszos bevonatra.
Típuspéldány
A(z) Copiapoa cinerea szinonimái
- ≡ Echinocactus cinereus, ≡ Copiapoa cinerea var. cinerea
- = Copiapoa cinerea var. albispina
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Gömbölyded vagy rövid, oszlopszerű hajtás, amely idővel elérheti az 1 méter magasságot és 20 cm átmérőt, bár nagyon lassan nő. Általában magányosan nő, de idősebb példányok esetenként sarjakat is hozhatnak. A test színe hamuszürke a viaszos kutikularéteg miatt, amely védi a kiszáradástól és az UV-sugárzástól. A csúcs gyapjas. A szár északi irányba dőlhet – ez ún. „iránytűhatás”, amely a növény belső hőmérsékletének szabályozását szolgálja, csökkentve a transzspirációt.
Bordák, areolák, tövisek
20–30 sekélyen tagolt borda. Az areolák gyapjasak, kör alakúak. A tövisek száma 1–9, színük fekete, sötétbarna vagy barnásszürke, de előfordulhat tövis nélküli forma is. A tövisek látványosan kontrasztosak a világos szárszínnel.
- Copiapoa cinerea
-
Fotó: Havas László -
Fotó: Havas László
Generatív test
Virág
Kicsi, tölcsér alakú virágai általában sárgák, ritkán halvány rózsaszín árnyalattal. A virágzás a hajtás csúcsán, a gyapjas zónában történik.
Termés, mag
Kis méretű, száraz bogyótermések, amelyek a szőrös areolák között nehezen észlelhetők. A magvak kicsik, barna színűek, fényes felületűek.
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: Chile, Antofagasta régió – Taltal várostól keletre és délkeletre, mintegy 20 km átmérőjű területen fordul elő, 500–850 méteres tengerszint feletti magasságban.
Élőhely: Rendkívül száraz, köves-sivatagos környezet, az Atacama-sivatag peremén. A növények a tengeri köd (camanchaca) révén nyerik a létfenntartáshoz szükséges nedvességet. A hőmérséklet-ingadozás és UV-sugárzás jelentős, az éves csapadék minimális.
Ökológia, adaptációk: A viaszos bevonat és a testszín adaptáció a napsugárzás és párolgás elleni védelemre. Az „iránytű” növekedés (északi irányba való dőlés) a fotoszintézis és vízmegtartás optimalizálását szolgálja.
Kultúrában tartás
A Copiapoa cinerea az egyik legkeresettebb gyűjteményi faj.
Nevelése azonban kihívás, mert:
- A viaszos bevonat csak erős, közvetlen napfény hatására alakul ki (UV-sugárzás szükséges).
- A szobanövényként nevelt példányok gyakran nyúlánkabbak és kevésbé színezettek.
- Óvatos akklimatizálás szükséges: az üvegházból kitett példányok könnyen megéghetnek a tavaszi napfényben.
Talaj
Mészszegény, tápanyagban szegény, jó vízáteresztő, porózus ásványi talaj (pl. lávakő, perlit, gránitzúzalék). Minimális szerves anyag-tartalom. A víz semmiképp ne pangjon a cserép aljában.
Öntözés
Tavasztól őszig mérsékelt öntözés, csak ha a talaj teljesen kiszáradt. A reggeli permetezés esővízzel javasolt, ha megoldható. Télen teljesen szárazon kell tartani, világos, fagymentes helyen.
Edény
Erős karógyökere miatt mélyebb cserép ajánlott.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A cinerea fajcsoport rendkívül változékony, sok átmeneti formával. Gyakran nehéz megkülönböztetni a hozzá közeli fajokat (pl. Copiapoa columna-alba, Copiapoa krainziana vagy Copiapoa dealbata). A cinerea jellemzője a szürkés test, a változó számú tövis, a lassú növekedés és a karakteres „iránytűhatás”.
Egyéb
A vadon élő példányok akár 200 évnél is idősebbek lehetnek. Gyűjtésük természetvédelmi okokból tilos, veszélyezteti a természetes állományokat. A Copiapoa fajok közt különösen fontos a fenntartható szaporítás (magról, kultúrában).
Szerzők és forrás
- Írta: Havas László, Jokhel Csaba
- Fotó: Havas László
- Lektorálta és kiegészítette: Papp László