Hatiora herminiae

Hatiora herminiae
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Rhipsalideae
Nemzetség	Hatiora
Faj	Hatiora herminiae

Tudományos név

Hatiora herminiae (Porto & A.Cast.) Backeb. ex Barthlott in Bradleya 5: 100. 1987 sec. Zappi & Taylor 2020+
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A Hatiora nemzetségnév a Hariota név anagrammája. A Hariota nevet a korábbi rendszertani kezelésekben használták, de nomenklatúrai okok miatt a Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose által bevezetett Hatiora név vált használatossá.
A herminiae fajnév Herminia Violeta Lelong argentin botanikus nevéből származik, aki Alberto Castellanos felesége volt. A faj eredeti leírói, P. Porto és Alberto Castellanos, az ő tiszteletére választották a nevet.

Típus

Típustaxon: Hatiora herminiae (Porto & A.Cast.) Backeb. ex Barthlott; bazionimja: Hariota herminiae Porto & A.Cast.
Első leírása: P. Porto és Alberto Castellanos, Hariota herminiae néven, Rodriguésia 5: 353–354. 1941.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Wilhelm Barthlott, 1987, Hatiora herminiae néven, Bradleya 5: 100.

A(z) Hatiora herminiae szinonimái

≡ Hariota herminiae, ≡ Rhipsalis herminiae, − Hatiora herminiae

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Epifita vagy litofiton, évelő, gyengén pozsgás kaktusz. A növény felálló, majd az idősebb hajtások súlya alatt ívesen lehajló vagy lecsüngő habitusú. Magassága általában legfeljebb mintegy 30–50 cm.

A szártagok hengeresek, bordázatlanok, szürkészöldek, teljes napsütésben lilás árnyalatot vehetnek fel. A bazális szártagok körülbelül 2,2–4 cm hosszúak és 3–8 mm átmérőjűek, a terminális szártagok 1,5–3,2 cm hosszúak és 2–3 mm átmérőjűek. A hajtások csúcsán történik az elágazás, amely többnyire 2–5 ágú villás elágazás.

Az areolák a hajtások csúcsán helyezkednek el, körülbelül 3 mm átmérőjűek, és feltűnően serteszerű képleteket viselnek. A fajnak fejlett tövisei nincsenek. A levelek hiányoznak, a fotoszintetikus feladatot a zöld szárok látják el.

🌐

epig.org

🌐

epig.org

Generatív test

Virág

A virágok a hajtások csúcsán, az areolákból egyesével fejlődnek. A virágbimbó magenta színű és kopasz. A virág félig csöves, magenta színű, körülbelül 8–12 mm hosszú és 6–12 mm átmérőjű.

Takarólevelek: A lepellevelek körülbelül 17 darabból állnak. A külső lepellevelek 2–6 × 1,5–3 mm-esek, háromszögletűek vagy hosszúkásak, magenta színűek; a belső lepellevelek 12–13 × 5–7 mm-esek, elliptikusak vagy lándzsásak, vörösesnarancs színűek.
Ivarlevelek: Mintegy 37 porzószál fejlődik, a porzószálak körülbelül 7 mm hosszúak és sárgák. A termő felső része körülbelül 4 mm hosszú és 3–6 mm átmérőjű, bunkószerű, kopasz. A bibeszál körülbelül 8 mm hosszú, a bibe 3–4 karéjú, karéjai mintegy 1 mm hosszúak.

Termés

A termés bunkószerűen kúpos vagy forgócsiga alakú, csonkolt csúcsú, körülbelül 6 × 6,5 mm-es. Színe fehér vagy rózsaszínes, húsa fehér és áttetsző. A virág takarólevelei a termésen maradnak.

Magja: A fiatal magok körte alakúak, körülbelül 1,1 × 0,9 mm-esek, maghéjuk szemölcsösen díszített.

Hatiora herminiae képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Brazília, elsősorban São Paulo állam és a Serra da Mantiqueira térsége; Minas Gerais területéről is vannak adatok, bár egyes régebbi gyűjtési adatok eredete bizonytalan. A faj Délkelet-Brazília endemizmusa.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Magashegységi, nedves felhőerdőkben él a Serra da Mantiqueira területén, mintegy 1500–2050 m tengerszint feletti magasságban. Elsősorban epifitaként, különösen Araucaria fajokon fordul elő, de sziklákon litofitonként is megél. A növény gyakran függő vagy lecsüngő habitusú.

Kultúrában tartás

A Hatiora herminiae magashegyi, nedves erdők epifita kaktusza, ezért termesztésében a jó szellőzés, a magasabb páratartalom és a világos, de nem perzselő fény biztosítása fontos.

Laza, jó vízáteresztő képességű, ugyanakkor valamennyi nedvességet megtartó epifita kaktuszok számára alkalmas közegben tartható. A növekedési időszakban rendszeres, mérsékelt öntözést igényel, de a tartósan vízzel telített közeg kerülendő.

A növény hűvösebb, világos körülmények között jól tartható. A természetes élőhelyén tapasztalható magas páratartalom miatt a tartósan száraz, meleg levegő kedvezőtlen lehet.

Megfelelő körülmények között a virágzás könnyen bekövetkezhet. Az északi féltekén a virágzás általában február és május között, illetve egyes termesztési körülmények között január és április között figyelhető meg.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Hatiora herminiae a Hatiora nemzetség másik két elfogadott fajától, a Hatiora cylindrica és Hatiora salicornioides fajoktól elsősorban magenta színű virágai és magashegyi, felhőerdei élőhelye alapján különböztethető meg.

A Hatiora cylindrica és a H. herminiae egyaránt hengeres szártagú, azonban a H. herminiae virágai feltűnően magenta vagy rózsáslilák, míg a H. cylindrica virágai sárgás, narancssárgás vagy magenta árnyalatúak lehetnek. A H. herminiae szártagjai szürkészöldek, és erős fényben lilás árnyalatot vehetnek fel.

A H. salicornioides szártagjai általában bunkószerűen megvastagodók, míg a H. herminiae szártagjai szabályosan hengeresek. A H. salicornioides virágai sárga vagy narancssárga színűek.

Bélyeg	Hatiora herminiae	Hatiora cylindrica	Hatiora salicornioides
Szártagok	Hengeres, szürkészöld, 2–5 ágú villás elágazás	Hengeres	Többnyire bunkószerűen megvastagodó
Virág	Magenta, félig csöves	Sárga, narancssárga vagy magenta	Sárga vagy narancssárga
Termés	Fehér vagy rózsaszínes	Fehéresből lilásig	Fehér vagy halványlila
Élőhely	Felhőerdők, 1500–2050 m	Sziklás, szárazabb élőhelyek, alacsonyabb magasság	Erdők és egyéb élőhelyek, tengerszinttől magasabb hegyvidékig

A Hatiora herminiae különösen ritka faj, ezért természetes élőhelyéről származó példányok esetében a pontos származási adatok fontosak a fajazonosításhoz.

Szukkulens taxonok

A Hatiora a Cactaceae család Cactoideae alcsaládjának Rhipsalideae törzsébe tartozó, főként epifita vagy litofiton életmódú kaktuszok nemzetsége.

A nemzetség fajai csökkent vegetatív testű, hengeres szártagokból álló növények. A tövisek többnyire hiányoznak, az areolák gyakran csak kevés serteszerű képletet viselnek. A virágok a hajtások csúcsán fejlődnek.

Taxonómia és filogenetika

A Hatiora nemzetséget Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose vezette be 1915-ben. Típusfaja a Hatiora salicornioides.

A Hatiora herminiae eredeti neve Hariota herminiae Porto & A.Cast. volt, amelyet 1941-ben közöltek. A nevet később Rhipsalis herminiae kombinációban is használták. Wilhelm Barthlott 1987-ben helyezte a fajt a Hatiora nemzetségbe, létrehozva a jelenleg elfogadott Hatiora herminiae kombinációt. A korábbi Hatiora herminiae Backeb. név nomenklatúrailag érvénytelen volt.

A Hatiora nemzetség körülírása a molekuláris filogenetikai vizsgálatok következtében jelentősen módosult. A korábban tág értelemben vett Hatiora, amelybe a Rhipsalidopsis taxonjait is bevonták, polifiletikusnak bizonyult. A Calvente és munkatársai által 2011-ben végzett molekuláris vizsgálat alapján a Hatiora-t a hengeres szárú, gömbölyded termőfalú és kis, sárga-narancssárga vagy magenta virágú fajokra korlátozták.

A vizsgálatban a Hatiora salicornioides, Hatiora cylindrica és Hatiora herminiae együtt alkották a jól támogatott Hatiora kládot. A H. herminiae a másik két faj testvércsoportjaként jelent meg, míg a H. cylindrica a H. salicornioides példányai között helyezkedett el. Ez utóbbi eredmény felvetette, hogy a H. cylindrica esetleg a H. salicornioides egyik formája vagy varietasa lehet, ugyanakkor a jelenlegi Caryophyllales.org-kezelés továbbra is önálló fajként ismeri el.

A Caryophyllales.org fajszintű ellenőrzőlistája a Hatiora herminiae nevet sec. Korotkova & al. (2011) formában fogadja el. Ugyanez a forrás a Hatiora nemzetséget a korábbi tág körülírással szemben szűkíti, és a Rhipsalidopsis hagyományos értelemben vett taxonjait ismét önálló nemzetségként kezeli.

A jelenlegi POWO szintén elfogadott fajként kezeli a Hatiora herminiae nevet. A nemzetségben három elfogadott faj szerepel: Hatiora cylindrica, Hatiora herminiae és Hatiora salicornioides.

Egyéb

A Hatiora herminiae a Hatiora nemzetség egyik legkönnyebben felismerhető faja magenta színű virágai miatt. A faj ritkasága és szűk elterjedési területe miatt a természetes populációk megőrzése különösen fontos.

A faj ismert élőhelyei a Serra da Mantiqueira magasabb régióihoz kötődnek. A klasszikus adatok szerint elsősorban São Paulo állam Campos do Jordão térségéből ismert, ahol 1600–1700 m magasságban gyűjtötték a típuspéldányt. A későbbi florisztikai vizsgálatok a Serra da Mantiqueira területén 1500 m feletti élőhelyekről is kimutatták.

A faj természetvédelmi helyzete kedvezőtlen: az IUCN értékelése szerint EN (Endangered – veszélyeztetett). A 2024-es Angiosperm Extinction Risk Predictions v1 szintén fenyegetettként jelzi a fajt. A veszélyeztetettséghez a rendkívül szűk elterjedési terület, az élőhelyek visszaszorulása és a díszes virágok miatt történő gyűjtés is hozzájárul.

Forrás