Hatiora salicornioides

Rhipsalis salicornoides
; Taxonómiai (heterotipikus) szinonima.; Az érvényes leírást lásd itt:; Hatiora salicornioides
Rendszertani besorolás
Faj	Rhipsalis salicornoides

Hatiora salicornioides
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Rhipsalideae
Nemzetség	Hatiora
Faj	Hatiora salicornioides

Tudományos név

Hatiora salicornioides (Haw.) Britton & Rose, Stand. Cycl. Hortic. Bailey 3: 1433. 1915 sec. Zappi & Taylor 2020+
elfogadott, érvényes név
Rhipsalis salicornoides Haw., Suppl. Pl. Succ.: 83. 1819 sec. Korotkova & al. 2011
szinonima név

A név eredete, etimológia

A Hatiora nemzetségnév a Hariota név anagrammája. A Hariota nevet Augustin Pyramus de Candolle használta a korábban ide sorolt növényekre, a Hatiora nevet pedig Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose vezették be 1915-ben.
A salicornoides fajnév a Salicornia nemzetségnévből és a latin -oides („-hoz hasonló”, „-szerű”) képzőből származik. Jelentése tehát „Salicornia-hoz hasonló”. A név a növény jellegzetesen tagolt, húsos, bunkószerű hajtástagjaira utal, amelyek a sós mocsarak növényeinek, különösen a Salicornia fajainak szártagjaira emlékeztetnek.

Típus

Típustaxon: Hatiora salicornioides (Haw.) Britton & Rose; bazionimja: Rhipsalis salicornoides Haw.
Első leírása: Adrian Hardy Haworth, Rhipsalis salicornoides néven, Supplementum Plantarum Succulentarum: 83. 1819.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose, 1915, Hatiora salicornioides néven, Standard Cyclopedia of Horticulture 3: 1433.

A(z) Hatiora salicornioides szinonimái

≡ Rhipsalis salicornioides, ≡ Cactus salicornioides, ≡ Hariota salicornioides, ≡ Hariota salicornioides
= Cactus lyratus
= Cactus trichotomus
= Rhipsalis salicornioides var. gracilior, ≡ Hariota salicornioides f. gracilior
= Rhipsalis salicornioides var. strictior, ≡ Hariota salicornioides f. strictior
= Rhipsalis lagenaria
= Hariota villigera, ≡ Rhipsalis villigera, ≡ Rhipsalis salicornioides var. villigera, ≡ Hariota salicornioides f. villigera, ≡ Hatiora salicornioides var. villigera, ≡ Hatiora salicornioides f. villigera
= Hariota stricta
= Hariota gracilis, ≡ Rhipsalis gracilis, ≡ Rhipsalis salicornioides var. gracilis, − Hatiora salicornioides f. gracilis
= Rhipsalis stricta, ≡ Rhipsalis salicornioides var. stricta, ≡ ?Hatiora salicornioides var. stricta, − Hatiora salicornioides f. stricta
= Hariota salicornioides var. gracilior
= Hariota salicornioides var. strictior
= Rhipsalis schottmuelleri
= Hatiora saluginoides
− Hariota gracihs

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Epifita vagy ritkábban litofiton, évelő, gyengén pozsgás kaktusz. A növény erősen elágazó, fiatalon többnyire felálló, később ívesen lehajló vagy lecsüngő habitusú. Idősebb példányainak alsó hajtásai fásodhatnak.

A szártagok erősen változatos alakúak. A bazális szártagok vastagabbak, idősebb korban barnás kérget fejlesztenek. A terminális szártagok rendszerint 1–3,5 cm hosszúak, és alakjuk gömböstől tojásdadon, fordított palack alakún át hengeresig változhat. A legjellemzőbb alakoknál a szártagok bunkószerűen megvastagodnak, a tövük keskenyebb, csúcsuk pedig kiszélesedő.

A szártagok élénkzöldek, erős fényben vöröses árnyalatot vagy vöröses foltokat is viselhetnek. Az oldalsó areolák kicsik, a terminális areolák viszont nagyobbak, összetettek, filcesek és apró serteszerű képleteket viselnek. Egyes areolákból legfeljebb 6 serteszerű tövis fejlődhet.

A levelek teljesen redukálódtak; a fotoszintetikus szerepet a zöld szár tölti be. A gyökérzet epifita életmódhoz alkalmazkodott, de a faj sziklákon is képes megtelepedni.

🌐

epig.org

🌐

epig.org

🌐

epig.org

Generatív test

Virág

A virágok a fiatalabb hajtások végén, a nagyobb terminális areolákból egyesével vagy 2–3-as csoportokban fejlődnek. A virágok kicsik, körülbelül 15 mm hosszúak és 10–15 mm átmérőjűek. Színük élénksárga vagy narancssárga.

A virágok alakja és a takarólevelek szétnyílásának mértéke a fajon belül változó. Egyes alakok virágai csak kevéssé nyílnak ki, és elsősorban a porzókat és a bibekaréjokat teszik láthatóvá.

Takarólevelek: A külső lepellevelek alakja és szétnyílása változó; a belső lepellevelek felállók, legfeljebb mintegy 11 × 3 mm-esek, más lepellevelek szélesebben szétterülhetnek és tojásdad alakúak lehetnek.
Ivarlevelek: A porzószálak egy magasságban helyezkednek el, a portokok lekerekítettek. A termő alsó állású, a bibeszál körülbelül 5 mm hosszú, a bibe 4–7 karéjú, karéjai részben kiemelkednek a virágból.

Termés

A termés gömbölydedtől kúpos vagy turbinaszerű alakú, körülbelül 10 × 5–8 mm-es, áttetsző, fehéres vagy vöröses színű. A termés húsa áttetsző, erősen nyálkás.

Magja: A magok tojásdad alakúak, feketék, fényesek, maghéjuk sejtjei laposak és simák.

Hatiora salicornioides képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Brazília. A faj elterjedési területe Bahia keleti részétől a délkeleti és déli területekig húzódik, ismert Bahia, Espírito Santo, Minas Gerais, Rio de Janeiro, São Paulo, Paraná és Santa Catarina államokból.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban a kelet-brazíliai Mata Atlântica növényzetéhez kötődik. Nedves erdőkben, mocsarasabb erdőtársulásokban, köderdőkben, restinga-jellegű növényzetben, valamint sziklás élőhelyeken fordul elő. Epifitonként fákon, illetve litofitonként sziklákon él. A Serra da Mantiqueira térségében különböző növényzeti típusokban, erdei és nyíltabb, sziklás élőhelyeken egyaránt előfordul. Elterjedési területén mintegy 600–1750 m tengerszint feletti magasságban is megtalálható.

Kultúrában tartás

A Hatiora salicornioides könnyen tartható epifita kaktusz, amely függőkosárban különösen mutatós. A természetben fákon vagy ritkábban sziklákon él, ezért termesztésében a levegős, jó vízáteresztő képességű közeg és a megfelelő szellőzés fontos.

Világos, de közvetlen, erős déli napsütéstől védett helyet igényel. A növekedési időszakban rendszeres, mérsékelt öntözést kíván. A közeg teljes kiszárítása nem előnyös, ugyanakkor a tartós vízállás a gyökérzet károsodásához és rothadásához vezethet.

A magasabb páratartalmú környezetet kedveli. Nyáron meleg, de nem túl forró körülmények között jól fejlődik. Télen világos, hűvösebb helyen célszerű tartani, az öntözést pedig mérsékelni kell.

A növény dugványozással könnyen szaporítható. A letört vagy levágott hajtástagok megfelelő körülmények között gyorsan meggyökeresednek.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Hatiora salicornioides a Hatiora nemzetség típusfaja. A nemzetség két másik elfogadott fajától, a Hatiora cylindrica és Hatiora herminiae fajoktól elsősorban a terminális hajtástagok alakja és a virág színe alapján különíthető el.

A Hatiora cylindrica terminális hajtástagjai többnyire egyenletesen hengeresek, míg a Hatiora salicornioides esetében a terminális szártagok jellegzetesen bunkószerűen megvastagodnak. A Hatiora herminiae virágai magenta színűek, míg a Hatiora salicornioides virágai sárgák vagy narancssárgák.

A fajon belül azonban jelentős vegetatív változatosság figyelhető meg. Ez részben a növény élőhelyi körülményeivel függ össze: a nyíltabb, sziklás élőhelyeken és az erdei, epifita környezetben eltérő habitusú növények fejlődhetnek.

Bélyeg	Hatiora salicornioides	Hatiora cylindrica	Hatiora herminiae
Terminális szártagok	Erősen bunkószerűek, palack alakúak, tojásdadok vagy ritkábban hengeresek	Egyenletesen hengeresek	Hengeresek, keskenyebbek
Areolák	Terminálisan nagy, összetett, filces areolák	Kevésbé feltűnők	A terminális areolák sűrűn serteszőrösek
Virág	Sárga vagy narancssárga	Sárga, narancssárga vagy magenta	Magenta
Életmód	Epifiton vagy litofiton	Epifiton vagy litofiton	Elsősorban magashegyi epifiton vagy litofiton

A Hatiora salicornioides korábban több, ma már nem önálló taxonként kezelt alakot foglalt magában. A H. salicornioides f. cylindrica különösen fontos ebből a szempontból, mert hengeres szártagjai miatt könnyen összetéveszthető a H. cylindrica fajjal.

A korábbi morfológiai kezelésekben a H. salicornioides két, részben földrajzilag elkülönülő formáját különböztették meg: a f. salicornioides gömbös, tojásdad vagy fordított palack alakú szártagokkal, valamint a f. cylindrica egyenletesen hengeres szártagokkal. A teljes elterjedési területet tekintve ezeket nem tartották megfelelően elkülöníthetőnek alfaji rangon.

Szukkulens taxonok

A Hatiora a Cactaceae család Cactoideae alcsaládjának Rhipsalideae törzsébe tartozó, elsősorban epifita és kisebb részben litofiton életmódú kaktuszok nemzetsége.

A nemzetség fajai gyengén pozsgás, hengeres szártagokból álló, többnyire tövistelen növények. A virágok a hajtások végén fejlődnek, kicsik, aktinomorfak, és sárga, narancssárga vagy magenta színűek.

Taxonómia és filogenetika

A Hatiora nemzetséget Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose vezette be 1915-ben. Típusfaja a Hatiora salicornioides, amelynek bazionimját, a Rhipsalis salicornoides nevet Adrian Hardy Haworth írta le 1819-ben.

A Hatiora nemzetség körülírása a molekuláris filogenetikai vizsgálatok következtében jelentősen módosult. A korábban tág értelemben vett Hatiora, amelybe a Rhipsalidopsis taxonjait is bevonták, polifiletikusnak bizonyult. A molekuláris eredmények alapján a Hatiora-t a hengeres szárú, teret termőfalú és kis, sárga-narancssárga vagy magenta virágú fajokra korlátozták.

A 2011-ben közzétett molekuláris filogenetikai vizsgálatok a Hatiora szűkebb körülírását támasztották alá. A Hatiora salicornioides, H. cylindrica és H. herminiae a Hatiora kládját alkotják a Rhipsalideae törzsön belül. A vizsgálatok ugyanakkor azt is megmutatták, hogy a korábbi, szélesebb Hatiora-koncepció nem felelt meg egy monofiletikus csoportnak.

A Caryophyllales.org Cactaceae-ellenőrzőlistája a Hatiora nemzetséget a sec. Korotkova & al. (2011) koncepció szerint kezeli. Ebben a kezelésben a Hatiora szűk körülírása érvényes, és a Hatiora salicornioides önálló, elfogadott faj.

A Hatiora salicornioides különösen fontos taxon a nemzetség taxonómiájában, mivel egyben a Hatiora típusfaja. A faj körül számos korábbi név és infraspecifikus taxon keletkezett, amelyek közül több ma a faj szinonimája.

A Hatiora cylindrica különösen szoros morfológiai kapcsolatban áll a H. salicornioides-szel. A két taxon elkülönítése a korábbi szerzőknél sem volt következetes: a hengeres szártagú alakokat a H. salicornioides egyik formájaként, illetve varietásaként is kezelték. A jelenlegi Caryophyllales.org-koncepció azonban a H. cylindrica nevet önálló fajként tartja fenn.

Egyéb

A Hatiora salicornioides a Hatiora nemzetség legelterjedtebb és legismertebb faja. Nagy morfológiai változatosságot mutat, amely részben az eltérő élőhelyi körülményekhez kapcsolódik. A növény erdei, epifita alakjai és nyíltabb, sziklás élőhelyeken növő példányai habitusukban jelentősen eltérhetnek egymástól.

A faj természetvédelmi szempontból is érdekes, mert elterjedési területének egyes részein ritka, különösen a kelet-brazíliai északkeleti állományok. Ugyanakkor teljes elterjedési területe jelentős, és a Kew/POWO jelenlegi kezelése szerint a faj elfogadott, őshonos elterjedése pedig Brazília keleti és déli területeire terjed ki.

A Hatiora salicornioides-t a kertészeti gyakorlatban gyakran „Dancing Bones”, „Drunkard's Dream” vagy „Bottle Cactus” néven ismerik, amelyek a jellegzetesen bunkószerű, tagolt hajtásokra utalnak.

Forrás