Kategória:Soehrensia

• Soehrensia Backeberg (1938)

A nemzetségnevet Curt Backeberg alkotta Johannes Soehrens (18??–1934) tiszteletére, aki német botanikus volt és Chilében élt, ahol a Santiago-i botanikus kert igazgatójaként tevékenykedett. A név a latin -ia képzővel egészül ki, amely növényrendszertani nevek képzésére szolgál személynevekből.

• Soehrensia bruchii (Spegazzini) Backeberg; Gyűjtő: Carlos Luis Spegazzini, Argentína, Catamarca tartomány; Típuspéldány: LP (La Plata).
• Első leírása: Curt Backeberg írta le a Blätter für Kakteenforschung folyóiratban 1938-ban.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Curt Backeberg (1938).

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Echinopsis (részben)
• Lobivia (részben)
• Trichocereus (részben)
• Helianthocereus (részben)

A szár kezdetben magányos, később csoportképzővé válhat, alakja gömbölyded vagy rövid oszlopos, néha hatalmas méreteket ölt. A hajtás színe a világoszöldtől a sötétzöldig terjed. A száron számos bordák találhatók, amelyek gyakran élesek vagy tompán lekerekítettek.

A bordákon helyezkednek el az areolák, amelyek gyapjasak és filcesek. Az areolák bőségesen termelnek tövisek-et. A tövisek között megkülönböztetünk középtövis-eket és peremtövis-eket. A peremtövis-ek sugárirányban helyezkednek el, számuk és hosszuk fajonként változó, a középtövis-ek általában erősebbek és hosszabbak. A kaktusz gyökérzet-e jól fejlett, gyakran húsos. Levelek nincsenek, a fotoszintézist a szár végzi.

A virág a szár oldalsó részén vagy a csúcshoz közel fejlődik. A virágzat magányos, tölcsér alakú vagy harang alakú, nappal nyíló.

• Takarólevelek: A virág külső részén a lepellevelek találhatók, amelyek színe a fehértől a sárgán és narancssárgán át a vörösig terjedhet. A párta belső lepellevelei gyakran selymes fényűek. A csésze külső pikkelyei szőrösek vagy gyapjasak.
• Ivarlevelek: A virág belsejében számos porzószálak helyezkednek el, amelyek végén a portokok sárga pollent tartalmaznak. A termő alsó állású, a bibeszál hosszú, a bibe többágú és gyakran zöldes vagy krémszínű.

A termés gömbölyű vagy tojásdad bogyó, amely éréskor gyakran felhasad, fala húsos vagy félig száraz, külseje pikkelyes és szőrös.

• Magja: A magok kicsik, feketék vagy sötétbarnák, felületük finoman pontozott vagy sima.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség tagjai elsősorban Argentína északnyugati részein (például Catamarca, Salta, Jujuy tartományokban), valamint Bolívia déli területein honosak.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Magashegyi kaktuszok, amelyek a Andok 2000 és 4500 méter közötti magasságaiban élnek. Jellemzően sziklás lejtőkön, füves pusztákon fordulnak elő, ahol elviselik a fagyos éjszakákat és az erős UV-sugárzást.

A Soehrensia fajok népszerűek a gyűjtők körében robusztus megjelenésük és látványos virágaik miatt. Jó vízáteresztő talajt igényelnek, és a vegetációs időszakban rendszeres öntözést, míg télen teljesen száraz, hűvös tartást, hogy virágozzanak. Jól tűrik a direkt napfényt.

Hasonlítanak a Lobivia és Echinopsis nemzetségekre, de azoktól főként a masszívabb, gyakran hordó alakú testükkel és a virágok szerkezeti sajátosságaival (sűrűn szőrös virágcső) térnek el.

A Soehrensia nemzetségbe tartozó taxonok mind szukkulensek. A klád jellemzője a víztároló szár, amely segít túlélni a magashegyi száraz periódusokat. A fajok morfológiai sokfélesége az apró, lapított gömbtől a több méter magas oszlopos formákig terjed.

Az APG 4 rendszere szerint a Caryophyllales rendbe és a Cactaceae családba tartozik. A taxonómiai besorolása vitatott; sokáig az Echinopsis nemzetségbe olvasztották, de a modern molekuláris genetikai vizsgálatok megerősítették különállóságát a Trichocereinae szubtribuszon belül.

• https://www.ipni.org/
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.llifle.com/
• https://caryophyllales.org/