Gymnocalycium spegazzinii subsp. spegazzinii

Gymnocalycium spegazzinii subsp. spegazzinii
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Gymnocalyciinae
Nemzetség	Gymnocalycium
Faj	Gymnocalycium spegazzinii
Alfaj	Gymnocalycium spegazzinii subsp. spegazzinii

Tudományos név

Gymnocalycium spegazzinii subsp. spegazzinii sec. Demaio & al. 2011
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév az ógörög gymnos (meztelen) és calyx (kehely) szavakból származik, a virág csupasz kelyhére utal.
A fajnév Carlos Spegazzini (1858–1926) gyógyszerész-botanikus professzor nevét őrzi, aki az argentínai La Plata múzeumának igazgatója volt, és több dél-amerikai expedíció résztvevőjeként számos kaktuszfajt fedezett fel és írt le.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Carlos Spegazzini, Argentína, 20. század eleje (pontos adatok nem ismertek)
Első leírása: The Cactaceae 3: 155. 1922.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Britton & Rose

A(z) Gymnocalycium spegazzinii subsp. spegazzinii szinonimái

= Echinocactus loricatus, ≡ Gymnocalycium loricatum
= Gymnocalycium spegazzinii var. recii

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Magános növekedésű, nyomott gömb alakú növény, 6–12 cm magas és 10–14 cm átmérőjű. Bőrszíne szürkészöldtől barnáig változik. Hajtáscsúcsa enyhén bemélyedő, sárgásszürke árnyalatú. Gyökérzete sekélyen elhelyezkedő.

Szemölcsök

Nem fejlettek, a test bordákra tagolt.

Axillák

Hiányoznak.

Areolák

A bordák élén helyezkednek el, számuk 6–10 bordánként, egymástól kb. 20 mm távolságra. Ovális alakúak, kb. 10 mm hosszúak és 6 mm szélesek. Fiatalon sárgás filces szőr borítja őket, később megszürkül és eltűnik.

Tövisek

Középtövis: nincs
Peremtövis: 5–9 darab, merevek, görbültek, lefelé irányulók, színük barnától szürkésbarnáig változik, sötétebb csúccsal. Hosszuk 2–5,5 cm.

Generatív test

Virág

A virágok a hajtás csúcsközeli areoláiból fejlődnek, tölcséralakúak, kb. 7 cm hosszúak és 5 cm átmérőjűek.

Lepellevelek: csésze és párta nem különül el élesen; lapát alakú lepellevelek, 3 cm hosszúak, keskeny, hegyes végűek
Ivarlevelek: porzószálak mélyrózsaszínűek, portokok halványsárgák, bibeszál kb. 13 mm hosszú, fehér–bíborlila, bibe 10–16 ágra osztott, színe fehértől bíborliláig változik

Termés

Gömbölyded vagy megnyúlt ovális, felszínén széles pikkelyekkel.

Magja: gömbös, sapka alakú, kb. 1 mm átmérőjű; köldöke ovális, sárgásbarna, pereme enyhén duzzadt, a maghéj fekete vagy sötét vörösbarna, finoman szemcsés felszínnel.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Észak-Argentína (Tucumán, Salta, Catamarca tartományok) és Dél-Bolívia
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: száraz, magashegyi területeken él 2300–2800 m magasságban. Homokos, agyagos talajokon fordul elő, gyakran Trichocereus pasacana és Acanthocalycium chionanthum társaságában. A populációk sokszor folyók közelében találhatók, időszakos elöntést is elviselnek.

Kultúrában tartás

Viszonylag könnyen tartható, de saját gyökerén lassan fejlődik, ezért gyakran oltják. Talaja legyen jó vízáteresztő, homokos-kavicsos, enyhén savanyú kémhatású. A túlzott nedvességre érzékeny. Tavasszal szabadban tartható, de védeni kell az erős napsütéstől. A túl meleg üvegházi körülményeket nem kedveli, az éjszakai lehűlést igényli. Öntözése mérsékelt, csak kiszáradt talajnál. Télen 5–6 °C-on, teljesen száraz közegben teleltetendő. Magról könnyen szaporítható.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Jellegzetes hosszú, lefelé hajló peremtövisei, valamint bordáinak ráncos szerkezete alapján jól felismerhető. A Gymnocalycium nemzetségen belül robusztus megjelenésével tűnik ki.

Taxonómia és filogenetika

A fajnak két alfaját ismerik:

Gymnocalycium spegazzinii subsp. spegazzinii
Gymnocalycium spegazzinii subsp. cardenasianum

Rendszertanilag a Cactoideae alcsalád Trichocereeae törzsébe tartozik. H. Till (2001) felosztása szerint a Microsemineum alnemzetség, Microsemineum szekció, Mostiana sorozat tagja.

Egyéb

Korábban több változatát különítették el (pl. var. horizontalonium, var. major, var. punillense), de ezeket ma már nem ismerik el. A faj természetes élőhelyein gyakran részben a talajba süllyedve található.

Szerzők

Szöveg: Ficzere Miklós
Kép: Papp László
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen) - Pozsgások 61. kártya