Matucana paucicostata

Matucana paucicostata
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Trichocereinae
Nemzetség	Matucana
Faj	Matucana paucicostata

Tudományos név

Matucana paucicostata F.Ritter in Taxon 12: 124. 1963 sec. Hunt 2016
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév Közép-Peru egyik városának, Matucanának állít emléket, mivel az első ismert fajok e térségből származnak.
A fajnév latin eredetű, jelentése „kevés bordájú”, amely a növény bordáinak alacsony számára utal.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: nem ismert
Első leírása: F. Ritter, Taxon 12(3): 124 (1963)
Az aktuális nemzetségbe helyezte: F. Ritter

A(z) Matucana paucicostata szinonimái

≡ Submatucana paucicostata, ≡ Borzicactus paucicostatus
= Borzicactus paucicostatus f. robustispinus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Tövéről gyakran sarjakat fejlesztő, sötét- vagy szürkészöld színű növény. Kezdetben gömbölyded, később rövid hengeres formát ölt. Mérete 7–15 cm magasság és 4–7 cm átmérő. Főgyökere rövid, kissé megvastagodó.

Szemölcsök

A bordák (7–11 db) 7–15 mm magasak és 10–15 mm szélesek, egyenes lefutásúak. Felületük tompa, kúpos dudorokra tagolt, amelyek merőleges, határozott bemetszésekkel is elkülönülnek.

Axillák

Nem kifejezettek, gyapjúzat kevés vagy hiányzó.

Areolák

A dudorok csúcsán helyezkednek el, egymástól 10–15 mm távolságban. Fiatalon szürke, rövid filccel fedettek, később nagyrészt lekopnak. Kerek vagy rövid ovális alakúak, 2–3 mm átmérőjűek.

Tövisek

Középtövis: 0–1 darab, 5–30(40) mm hosszú, gyakran felfelé görbül, idősebb növényeken hosszabb
Peremtövis: 4–8 darab, 5–30 mm hosszú, sugárirányban oldalra hajló vagy enyhén görbült. A tövisek vörösesbarnák, sötétebb csúccsal, később szürkülnek.

Generatív test

Virág

Kissé hajlott, erősen kétoldali részarányosságot mutató, hosszúcsövű virágok. Színük kármin- vagy cinóbervörös, a lepellevelek középső és alapi része narancsvörös árnyalatú. Méretük 6–8 cm hosszú és kb. 3 cm széles, 2–3 napig nyílnak.

Lepellevelek:' csésze, barnásvörös pikkelyekkel borított virágcső; párta sziromlevelek, lándzsás, kb. 20 mm hosszú és 8 mm széles, hegyes, kinyílva visszahajló; lepellevelek
Ivarlevelek: porzószálak fehéresek vagy vörösek, portokok élénksárgák, bibeszál kiemelkedő, bibe sárgásfehér, bunkós ágakkal.

Termés

Zöld színű, szőrös felszínű, 9–11 mm átmérőjű.

Magja: sötétbarna, kb. 1,2 mm hosszú és 0,7 mm széles, rombusz alakú körvonalú, nagy szürke köldökkel

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Peru, Ancash megye (Huari tartomány), a Río Pucha, Río Mosna és Río Huari völgyei, valamint a Marañón vízrendszer közeli területei
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 1800–2000 m magasságban, száraz, füves élőhelyeken, magmás (főként gránitos) alapkőzeten. Gyakran együtt fordul elő más Matucana fajokkal, például Matucana oreodoxa és Matucana tuberculata.

Kultúrában tartás

Könnyen nevelhető és bőségesen virágzó faj. Jó vízáteresztő, alacsony humusztartalmú, enyhén savanyú talajt igényel, amely gránitmorzsalékkal javítható. Intenzív fény, jó szellőzés és jelentős napi hőingadozás mellett fejlődik optimálisan. Gyengébb szellőzés esetén enyhe árnyékolás szükséges. Télen teljesen szárazon, 2–8 °C-on teleltetendő, rövid ideig akár -8 – -10 °C-ot is elvisel. Nem önbeporzó, ezért magfogáshoz több egyed szükséges. Magról könnyen szaporítható, 4–6 éves korban válik ivaréretté. Sarjakkal vegetatívan is szaporítható.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A kevés borda, a hosszú, görbült tövisek és a jellegzetesen hosszúcsövű, kétoldali részarányos virágok jól elkülönítik a többi Matucana fajtól.

Taxonómia és filogenetika

A Cactaceae család tagja. A nemzetség rendszertani helyzete vitatott volt, egyes szerzők külön nemzetségekbe (Submatucana, Eomatucana) sorolták, de modern vizsgálatok alapján ezek visszakerültek a Matucana nemzetségbe.

Egyéb

A faj rendkívül változékony, különösen a tövisek színe és elrendezése, valamint a virágok színe és mérete tekintetében. A nemzetség fajainak virágai gyakran madár- és rovarbeporzásra specializálódtak; a hosszú, enyhén hajlott virágcső és a kétoldali részarányosság evolúciós alkalmazkodás eredménye.

Szerzők

Szöveg: Papp László
Kép: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete és Debreceni Kaktuszgyűjtők Közhasznú Egyesülete – Pozsgások 72. kártya