Gymnocalycium andreae

Gymnocalycium andreae
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Gymnocalyciinae
Nemzetség	Gymnocalycium
Faj	Gymnocalycium andreae

Tudományos név

Gymnocalycium andreae (Boed.) Backeb. & F.M.Knuth, Kaktus-ABC: 285. 1936 ["1935"] sec. Charles 2009
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a Gymnocalycium az ógörög gymnos „csupasz” és calyx „kehely” szavakból származik, jelentése „csupasz csövű”, utalva a szőrtelen virágcsőre.
A fajnév andreae W. Andreae, Hessenben élő személy tiszteletére került megadásra.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Bödeker gyűjtése, Argentína, 1930 (pontos herbáriumi adat nem ismert)
Első leírása: Echinocactus andreae Bödeker, Monatschrift Deutsche Kakteen Gesellschaft II. 210–212, 1930.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Werdermann & Backeberg, 1935.

A(z) Gymnocalycium andreae szinonimái

≡ Echinocactus andreae
= Gymnocalycium andreae var. grandiflorum
= Gymnocalycium andreae subsp. matznetteri
= Gymnocalycium andreae var. fechseri
= Gymnocalycium andreae var. longispinum
= Gymnocalycium andreae subsp. pabloi

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Gömb alakú vagy kissé lapított, legfeljebb 45 mm átmérőjű. Többnyire bőségesen sarjadzik. Színe sötét kékeszöldtől feketészöldig terjed, matt fényű. Csúcsa kissé besüllyedt.

Szemölcsök

Nincsenek, a test bordákra tagolt.

Axillák

A bordák (kb. 8) laposak, mély keresztbarázdák által erősen tagoltak, dudoros megjelenésűek.

Areolák

Kerekdedek, kb. 2 mm átmérőjűek, a dudorok közepén helyezkednek el, fiatalon fehérgyapjasak.

Tövisek

Középtövis: 1–3 darab, gyakran rövidebb a peremtöviseknél, kissé ívelt, barnásfekete.
Peremtövis: általában 7 (ritkán 5), vízszintesen szétterülő, vékony, tűszerű, legfeljebb 8 (ritkán 15) mm hosszú, matt fehér, tövük barnás, felületük gyakran érdes.

Generatív test

Virág

A csúcshoz közel jelenik meg, laposan tölcséres, kb. 30 mm hosszú és 45 mm átmérőjű.

Lepellevelek: csésze, párta sziromlevelek, lepellevelek fokozatos átmenetet mutatnak; a külsők zöldessárgák, középen sötétebb sávval, a belsők élénk kénsárgák, lándzsásak.
Ivarlevelek: porzószálak és bibeszál világos sárgák; portokok és bibe sárgásfehérek, a bibe többnyire 6 ágú. A virágcső zöld, pikkelyekkel borított.

Termés

Kékeszöld, gömb alakúra száradó, kb. 12 mm átmérőjű, 4–7 pikkellyel és száradt virágmaradvánnyal.

Magja: kb. 1 mm átmérőjű, matt fekete, apró szemölcsökkel fedett, köldöke világosbarna, enyhén besüllyedt.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Argentína, Sierra de Córdoba (Pampa de la Esquina, Cerro Los Gigantes), valamint Cerro de Uritorco környéke.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 1500–2000 m feletti magasságban, köves, sziklás hegyoldalakon él, ritkás lombhullató cserjék és pázsitfüvek között.

Kultúrában tartás

Saját gyökerén is jól nevelhető. Tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő, enyhén savanyú talajt igényel. Nyáron az erős napsütéstől védeni kell. Szereti a friss, mozgó levegőt. Télen szárazon, 6–10 °C között teleltetendő. Szobai körülmények között is tartható. Magról és sarjról egyaránt könnyen szaporítható.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Kis termete, sűrű sarjképzése, rövid tövisei és jellegzetes sárga virágai alapján jól felismerhető. A Gymnocalycium baldianum fajhoz hasonló, de attól virágszínben és töviszetben eltér.

Taxonómia és filogenetika

A faj a Cactaceae család tagja. Jelentős változatosságot mutat, több alfajt és változatot írtak le:

A Korotkova Cactaceae Checklist (Caryophyllales.org) alapján a subsp. andreae és subsp. carolinense tekinthetők elfogadott taxonoknak.

Egyéb

A faj nagy diverzitása főként a virágméretben, színben és tövisek fejlettségében mutatkozik meg.

Szerzők

Szöveg: Mánfai Gyula alapján átdolgozva
Kép: Papp László
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen) és a Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 85. kártya