Eriosyce odieri

Eriosyce odieri
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Notocacteae
Nemzetség	Eriosyce
Faj	Eriosyce odieri

Tudományos név

Eriosyce odieri (Lem. ex Salm-Dyck) Katt., Eriosyce (Cactac.) Gen. Revis. Ampl.: 118. 1994 sec. Hunt 2006
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév az ógörög erion (= gyapjú) és syke (= füge, fügefa) szavak összetételéből ered. A nemzetségnév a Eriosyce fajok termésének gyakran gyapjas szőrzetére utal.
A fajnév James Odier-re utal, aki párizsi kaktuszgyűjtő volt a faj első leírásának idején.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: nincs pontosan ismert típusadat megadva
Első leírása: Cact. Hort. Dyck. (1849) 174. (1850)
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Kattermann (1994)

A(z) Eriosyce odieri szinonimái

≡ Echinocactus odieri, ≡ Frailea odieri, ≡ Neoporteria odieri, ≡ Chilenia odieri, ≡ Hildmannia odieri, ≡ Neochilenia odieri, ≡ Chileorebutia odieri, ≡ Thelocephala odieri
= Echinocactus araneifer, ≡ Neoporteria odieri var. araneifera
= Echinocactus odieri var. magnificus
= Echinocactus odierianus
= Echinocactus odieri var. mebbesii, ≡ Echinocactus odieri f. mebbesii
= Echinocactus reichei, ≡ Malacocarpus reichei, ≡ Notocactus reichei, ≡ Neoporteria reichii, ≡ Chilenia reichii, ≡ Hildmannia reichei, ≡ Neochilenia reichei, ≡ Neotanahashia reichei, ≡ Chileorebutia reichei, ≡ Thelocephala reichei
= Neochilenia pseudoreichei, ≡ Neoporteria reichei f. pseudoreichei
= Neochilenia atra
= Neochilenia monte-amargensis, ≡ Neoporteria monteamargensis, ≡ Neoporteria odieri var. monte-amargensis, ≡ Eriosyce odieri var. monte-amargensis, ≡ Thelocephala monte-amarguensis

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A hajtás kissé lapított, csaknem gömbszerű, 2–5 cm átmérőjű. Színe barnás, gyakran szürkésbe hajló. Általában magányos, idősebb példányok tőben sarjakat is fejleszthetnek, különösen kultúrában.

Gyökere erős, csavarodott karógyökér, amely kultúrában gyakran gyökérnyak nélkül csatlakozik a növényhez. Természetes élőhelyen, köves talaj miatt rövidebb-hosszabb gyökérnyak is kialakulhat.

Szemölcsök

A bordák teljesen szemölcsökre tagoltak, amelyek 4–6 mm átmérőjűek, állszerűek és spirálisan rendeződnek.

Axillák

A virágcső és magház pikkelyleveleinek axilláiban finom fehér gyapjú fejlődik, a virágcső axilláiban pedig fehér sörteszőrök is megjelennek.

Areolák

Az areolák a szemölcsökbe kissé besüllyedtek, alsó részükön állszerű dudort képeznek.

Tövisek

Középtövis: nincs, vagy legfeljebb 1 darab (a monte-amargensis formánál), 10 mm-ig, egyenes, kiálló
Peremtövis: 6–12 darab, 2–5 mm hosszú, többnyire a hajtásra simuló

Generatív test

Virág

A fiatal areolákból fejlődik. Átmérője 3–4 cm, tölcsér alakú.

Lepellevelek: csésze, párta sziromlevelek, lepellevelek sárgás vagy halvány vöröses árnyalatban
Ivarlevelek: porzószálak, portokok, bibeszál és bibe vöröses színű

Termés

A termés hosszúkás, belül üreges, barnásvörös, hossza az átmérő 3–4-szerese. Felül vagy alapon felreped.

Magja: kb. 1 mm-es, barna vagy sötétbarna

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Chile, Copiapó környéke; Morro Copiapó térsége, Caldera-tól délre, Monte Amargo irányába is kiterjed
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: alacsony tengerszint feletti magasság (néhány 10–270 m). Köves, aprózódott talaj, kevés humusszal. Csapadék szinte kizárólag párakicsapódásból származik. Kevés kísérő növény, de csapadékos években más fajok (pl. Convolvulaceae, Poaceae) is megjelennek a talajmagbankból.

Kultúrában tartás

Gondozása a chilei partközeli fajokhoz hasonló. Fényigényes. Mészszegény, ásványi anyagokban gazdag, rendkívül porózus talajt igényel. Fontos a kiváló vízelvezetés.

Erős karógyökere miatt mély cserepet igényel. Tavasztól őszig rendszeres öntözést is elvisel, sőt igényel. Télen világos, teljesen száraz, fagymentes tartás szükséges.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Jellemző a kis, lapított gömbtest, a szemölcsös bordázat, a többnyire hiányzó középtövis, valamint a sárgás vagy halvány vöröses virág.

A Monte Amargo térségben előforduló formák erősebb középtövissel és gyakrabban vöröses virágszínnel rendelkeznek.

Taxonómia és filogenetika

A Eriosyce nemzetség revízióját Kattermann (1994) végezte el. Az odieri fajon belül három alfajt különített el: odieri, glabrescens és fulva. Az odieri alfajon belül két varietast is leírt: odieri és monte-amargensis.

A Hunt-féle rendszer (The New Cactus Lexicon) ezzel szemben szűkebb értelmezést alkalmaz, csak két alfajt ismer (odieri és krausii), a glabrescens és fulva taxonokat pedig a Eriosyce napina alfajai közé sorolja.

Egyéb

A faj eredeti típuslelőhelye nem ismert. A neotípus élőhelyeként Kattermann a Morro Copiapó területét jelölte meg.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Bodor János, Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 392. kártya

```