Gymnocalycium mazanense

Gymnocalycium mazanense
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Gymnocalyciinae
Nemzetség	Gymnocalycium
Faj	Gymnocalycium mazanense

Tudományos név

• Gymnocalycium mazanense (Backeb.) Backeb. in Kakteen-Freund 1: 12. 1933 sec. Zuloaga & al. 20193
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév az ógörög „gymnos” = csupasz, meztelen és „calyx” = kehely szavakból származik, és a virágcső, a magház és az alatta lévő rész szőrtelen, tövistelen mivoltára utal.
• A fajnév Carl C. Hosseus (1878–1950) német botanikus nevét viseli, aki Argentínában telepedett le, innen járt thaiföldi gyűjtőutakra 1912-ben, majd 1916 és 1946 között botanika professzor volt Córdobában.
• A mazanense forma Mazán város nevét viseli.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: ---
• Első leírása: Backeberg: Kakteenfreund 1(12): 133–134, 1932.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: A. W. Hill 1933

Fotó: Bodor János

Fotó: Mánfai Gyula

Fotó: Varga Zoltán (Tata)

A(z) Gymnocalycium mazanense szinonimái

• = Echinocactus mazanensis
• = Gymnocalycium nidulans, ≡ Gymnocalycium hossei var. nidulans
• = Gymnocalycium weissianum
• = Gymnocalycium guanchinense
• − Gymnocalycium weissianum var. atroroseum

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Szukkulens törzse lapos golyó alakú, nem sarjadzó. Hajtásszíne matt szürkészöld, vagy világos barnástól sötétzöldig változhat.

Szemölcsök

Bordáinak száma 10–11 darab, ezek meglehetősen alacsonyak, lekerekítettek, változó mértékben, de többnyire erős dudorokra osztottak. A dudorok között éles, mély harántbarázda látható.

Areolák

Areolái kb. 22,5 mm-re állnak egymástól, erősen fehérfilcesek.

Tövisek

• Középtövis: egy, a peremtövisekhez hasonlóan görbült, hossza 35 mm-ig terjedhet, olykor hiányzik
• Peremtövis: kb. 7 db, kisebb-nagyobb mértékben görbültek, rózsaszínes szürkék, hosszuk 30 mm-ig terjedhet

Generatív test

Virág

• Lepellevelek: a virág rövidcsövű, színe fehérestől a rózsaszínig változhat, sötétebb középcsíkkal. A lepellevelek gyakran hegyben végződnek.

• Ivarlevelek: ---

Termés

• Magja: kb. 1 mm átmérőjű, alakja sisak vagy harang formáig változik, maghéja matt feketésbarna, apró szemölcsökkel. A köldök nagy, alapon fekvő, sarkított, sárgás színezetű, kissé szivacsos, világos kidomborodó peremszegéllyel.

Kromoszómaszám: ---.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Argentína, La Rioja tartomány, Mazán városa; továbbá a Sierra de Velasco hegység
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: a közvetlen élőhelyen kevés növény él az aprózódott felszíneken, így néhány pázsitfűféle és Tephrocactus faj

Kultúrában tartás

Viszonylag igénytelen növény, jó vízáteresztő, ásványi anyagokban dús talajban szépen fejlődik. Sok napfényt igényel, de az erős sugárzástól védeni kell. Élőhelyén is fűfélék árnyékában él. A nyári időszakban magas káliumtartalmú műtrágya javasolt, amely javítja a teleltetést és a következő évi virágzást. Télen szárazon, öntözés nélkül tartandó 8–12 °C-on. Megfigyelések szerint nyugalomban a −12 °C-ot is elviseli, nem tartósan.

Egyéb

A jelenlegi „hivatalos” rendszertan ezt a taxont a Gymnocalycium hossei egy formájának tartja azzal a megjegyzéssel, hogy alfajként való elismerése megfontolandó. Ez utóbbi véleményt nem minden rendszerező osztja. Alaktanilag jól elkülöníthető a típusos hossei fajtól. Szép és erős tövisezettségű formakör, erősen változékony egyedekkel, hasonlóan a Backeberg által leírt Gymnocalycium weissianum és Gymnocalycium nidulans formákhoz, amelyeket ma szintén a hossei faj alá sorolnak. Jellegzetes változat a Gymnocalycium mazanense var. ferox. Hans Till szerint a Gymnocalycium rhodantherum is e formakörbe tartozik, a The New Cactus Lexicon (2006) azonban ezt a taxont fajként ismeri el.

Szerzők

• Szöveg: Mánfai Gyula
• Kép: Bodor János, Mánfai Gyula, Varga Zoltán (Tata)
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 368. kártya