Oreocereus celsianus

Oreocereus celsianus
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Trichocereinae
Nemzetség	Oreocereus
Faj	Oreocereus celsianus

Tudományos név

Oreocereus celsianus (Lem. ex Salm-Dyck) A.Berger ex Riccob. in Boll. Reale Orto Bot. Palermo 8: 259. 1909 sec. Kiesling & al. 2014
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév az ógörög „oreios” = hegyvidéki, a hegyekhez tartozó és a latin „cereus” = viaszgyertya, fáklya szavakból származik. A név a nemzetség magashegységi élőhelyére és az oszlopos növekedési formára utal.
A fajnév Jean-Francois Cels (1810–1888) francia kertész nevét viseli, aki testvérével, Auguste Cels-szel együtt kaktusz- és orchideatermesztéssel foglalkozott.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: az első leírás egy Jean-Francois Cels kertészetében nevelt példány alapján készült
Első leírása: Pilocereus celsianus Salm-Dyck, Cact. Hort. Dyck 185 (–186), 1850.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Vincenzo Riccobono 1909

A(z) Oreocereus celsianus szinonimái

≡ Pilocereus celsianus, ≡ Cereus celsianus, ≡ Cleistocactus celsianus, ≡ Cereus celsianus, ≡ Borzicactus celsianus, ≡ Echinopsis celsiana
= Pilocereus williamsii
= Pilocereus foveolatus, ≡ Pilocereus celsianus var. foveolatus
= Pilocereus williamsii, ≡ Pilocereus celsianus var. williamsii
= Pilocereus kanzleri
= Pilocereus bruennowii
≡ Oreocereus bruennowii, ≡ Oreocereus celsianus var. bruennowii, ≡ Pilocereus brunnowii, ≡ Cereus bruennowii, ≡ Pilocereus celsianus var. bruennowii
= Pilocereus brunnovianus
= Pilocereus brunnowianus
= Pilocereus celsianus f. auratus
= Pilocereus celsianus var. gracilior, ≡ Oreocereus fossulatus var. gracilior
= Pilocereus celsianus var. lanuginosior
≡ Oreocereus celsianus var. lanuginosior, ≡ Oreocereus fossulatus var. lanuginosior
= Cereus fossulatus
= Oreocereus maximus
= Oreocereus neocelsianus
= Oreocereus fossulatus var. rubrispinus
= Oreocereus neocelsianus var. ruficeps
− Oreocereus neocelsianus var. villosissimus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

1–3 méter magasra növő, bokorszerűen, főleg alulról új hajtásokat fejlesztő növény. A hajtások közel egy időben alakulnak ki, felállók, hengeresek, legfeljebb 10–11 cm vastagok. Az idős, alsó hajtásrészek fásodnak és felkopaszodnak.

Szemölcsök

10–17 bordája viszonylag mélyen tagolt.

Areolák

Nagyméretű areolái 10–18 mm távolságra helyezkednek el egymástól. Az areolákból gyapjúszerű fehér „haj” fejlődik, amely akár 5 cm hosszú is lehet.

Tövisek

Középtövis: 1–4 db, színe szalmasárgától sötétbarnáig változó, erős, vaskos, akár 8 cm hosszú; idősebb hajtásrészeken megszürkül
Peremtövis: kb. 9 db, legfeljebb 2 cm hosszú

Generatív test

Virág

Lepellevelek: zigomorf, nappal nyíló virágai a csúcsközeli areolákon fejlődnek. Színük selyemfényű piros vagy sötétrózsaszín, kb. 3 cm átmérőjűek és 7–9 cm hosszúak. A virág csőszerű, felül tölcsérszerűen kiszélesedik. A virágcső areolái enyhén szőrösek. A lepellevelek keskenyek, az alsók szétállók és visszahajlók.

Ivarlevelek: sok porzója előre nyúló, a legalsó porzószálak a virágtorokkal összeforrtak. A porzószálak a virággal azonos színűek. A pollen bíborszínű. A bibe sárga és hosszan kiemelkedik a virágból.

Termés

Gömbölyű vagy tojásdad termése lehullás után az alapjánál felreped. A termés héja vastag, a termés nem húsos.

Magja: ovális, 1,2–2 × 1,1–1,7 mm méretű, matt fekete, egyik oldalán éles széllel

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Bolívia magashegységei, pontos típusélőhelye nem ismert; Argentína Jujuy tartományában is előfordul
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: egyes populációi az Oreocereus trollii populációival azonos élőhelyen élnek. Régebbi szakirodalmi források perui előfordulást is említenek, de ez kétséges

Kultúrában tartás

Karcsú, felálló termetével és a sűrű fehér hajborításból kiálló erős, színes töviseivel impozáns növény. Kultúrában nem szívesen virágzik. A hazai klíma valószínűleg túl meleg és kis hőingadozású számára nyáron. Lassú növekedésű faj.

A bemutatott példány 28 éves, magról nevelt, 98 cm magas, és most virágzott először. Első oldalhajtása kb. 20 cm-re jelent meg a tövétől. A mag Friedrich Ritter gyűjtéséből származik, a gyűjtési hely ismeretlen. Oreocereus celsianus var. rubrispinus néven került forgalomba. A magokat 1979-ben vetették el.

Üvegházban nevelik. Szabadban tartva a fehér hajborítás megszürkül, így dekoratív értéke jelentősen csökken. A hideget jól tűri, szakirodalmi adatok szerint teljesen szárazon tartva a –10 °C-ot is elviseli. 0 – +5 °C között gond nélkül telel.

Két-három évente ültetik át, ilyenkor a gyökereket teljesen visszavágják. Néhány napos száradás után 2/3 rész sóder és 1/3 rész marha biohumusz keverékébe ültetik. Áprilistól szeptemberig havonta egyszer felszívatással öntözik, forró nyári napokon reggelente állott vízzel permetezik.

Egyéb

A fajt Vincenzo Riccobono (1861–1943) helyezte az általa létrehozott Oreocereus nemzetségbe. A palermói botanikus kert munkatársa volt.

Az Oreocereus nevet Alwin Berger használta először 1905-ben, amikor ezen a néven alnemzetséget hozott létre a Cereus nemzetségen belül, kifejezetten az Oreocereus celsianus számára. Vincenzo Riccobono ezt emelte nemzetségi rangra 1909-ben, kiemelve a fajt a Cereus nemzetségből.

Szerzők

Szöveg: Izsay Tamás és Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, és a Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen) – Pozsgások 286. kártya