Gymnocalycium spegazzinii
| Gymnocalycium spegazzinii | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség-csoport | Gymnocalyciinae |
| Nemzetség | Gymnocalycium |
| Faj | Gymnocalycium spegazzinii |
 
| |
Tudományos név
- Gymnocalycium spegazzinii Britton & Rose, Cactaceae 3: 155. 1922. Sec. Demaio & al. (2011)
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév a görög gymnos (csupasz) és kalyx (virágkehely) szavak összetételéből származik, ami a kopasz, pikkelyes, de szőrtelen és tüskétlen virágbimbókra és virágcsőre utal.
- A faji jelzőt (epithetont) Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose a híres olasz-argentin botanikus, Carlo Luigi Spegazzini tiszteletére választotta, aki az argentin kaktuszflóra kutatásának úttörője volt.
Típus
- Típustaxon: Gymnocalycium spegazzinii; gyűjtő: Carlo Luigi Spegazzini, Argentína, Salta, Amblayo közelében.
- Első leírása: Britton & Rose, The Cactaceae 3: 155 (1922).
Gymnocalycium spegazzinii képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A növény magányos, lapított gömb alakú, lassan növekedő szár jellemzi, amely idős korban kissé megnyúlhat. A hajtás színe a szürkészöldtől a barnászöldig változhat. A gyökérzet vastag, répa alakú karógyökér, amely segíti a túlélést a száraz időszakokban. A bordák száma általában 10–15, szélesek, alacsonyak, és feltűnő áll keresztirányú barázdák osztják őket lekerekített szemölcsök sorozatára. Az axillák csupaszok. Az areolák oválisak, kezdetben sárgás vagy szürkés nemezeléssel ellátottak. A tövisek rendkívül erősek, merevek, a növénytestre visszahajlók vagy rásimulók, gyakran rákollóra emlékeztető módon görbülnek lefelé. A középtövis rendszerint hiányzik, vagy ritkán 1 magányos, felfelé mutató tövis fejlődik. A peremtövis száma 5–7, színük a szürkésfehértől a sötétbarnáig és feketéig változhat, alapjuk gyakran sötétebb.
Generatív test
Virág
A virág a hajtáscsúcs (apex) közelében, a fiatal areolákból fejlődik ki. A virág tölcsér alakú, körülbelül 4–5 cm hosszú és ugyanilyen széles. A virágcső és a magház kívülről teljesen csupasz, csak széles, kerekded, húsos pikkelyek borítják.
- Takarólevelek: A lepellevél színe a fehértől a halványrózsaszínig terjed, a belső lepellevél középső sávja gyakran sötétebb rózsaszínű vagy vöröses árnyalatú, míg a külső lepellevél külső oldala zöldesbarna.
- Ivarlevelek: A porzószálak számosak, a virágcső belső falán erednek, a portokok sárgák. A termő alsó állású, a bibeszál sárgásfehér, a bibe többosztatú, szintén sárgásfehér színű.
Termés
A termés ovális vagy hordó alakú, húsos, éretten zöldesbarna vagy kékeszöld színű bogyó, amely függőlegesen reped fel.
- Magja: A magok kicsik, sapka alakúak, matt feketék vagy sötétbarnák, finoman rücskös felületűek.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A faj endemikus növényként él Argentína északnyugati részén, különösen Salta, Tucumán és Catamarca tartományok magashegyi régióiban, valamint elterjedési területe átnyúlik Bolívia déli határvidékére is.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Ez a Gymnocalycium faj kifejezetten litofiton életmódot folytat, sziklás, köves lejtőkön, törmelékes lankákon él 1500 és 3000 méter közötti tengerszint feletti magasságban. Az élőhelyre a félsivatagi, magashegyi éghajlat a jellemző, nagyon erős napsütéssel, minimális csapadékkal és jelentős napi hőingadozással. Ritkás xerofita cserjésekben és fűfélék társaságában található meg.
Kultúrában tartás
A kaktuszgyűjtők körében rendkívül kedvelt faj a lenyűgöző, rásimuló töviszete miatt. Tartása során figyelembe kell venni a magashegységi származását: ásványi anyagokban gazdag, nagyon jó vízáteresztő képességű talajt igényel. Tavasszal és nyáron mérsékelt öntözést igényel, a két öntözés között hagyni kell a földjét teljesen kiszáradni. Meghálálja a tűző napot és a jó légáramlást, mert ettől fejlődnek ki az igazán erőteljes, színes tövisek. Télen teljesen szárazon, világos és hűvös (5–10 °C) helyen kell teleltetni, ahol a fagymentes környezet biztosított.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Gymnocalycium spegazzinii könnyen azonosítható a rendkívül vastag, a növénytestre rákollószerűen rásimuló és lefelé görbülő tövisek alapján. Hasonlíthat a Gymnocalycium cardenasianum fajra, de annak a tövisei sokkal hosszabbak, csavartabbak és elállóbbak, nem simulnak rá annyira a szár felületére. Másik rokon faj a Gymnocalycium armatum, amelynek azonban jóval erősebb, egyenesebb és merevebb, szürkésfekete tövisei vannak.
Taxonómiai és filogenetika
A molekuláris filogenetikai kutatások megerősítették, hogy a Gymnocalycium nemzetség monofiletikus egységet alkot a Cactoideae alcsaládon belül. A nemen belül a Gymnocalycium spegazzinii a Microsemineum alnemzetségbe (subgenus) tartozik, amit a magok morfológiája és a DNS-szekvencia vizsgálatok is alátámasztanak. A faj rendkívül változékony, az elkülönült völgyekben élő populációk töviszetükben eltérhetnek, ezért a taxonómusok több helyi változatot és alfajt is leírtak (például a subsp. cardenasianum-ot), de a modern nómenklatúrai rendszerek (POWO, Caryophyllales.org) ezek egy részét szinonimaként vagy alfaji szinten kezelik.