Ugrás a tartalomhoz

Gymnocalycium spegazzinii

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dr. Gyúró Zoltán (vitalap | szerkesztései) 2026. május 21., 21:12-kor történt szerkesztése után volt. (Taxonómiai és filogenetika)
Gymnocalycium spegazzinii

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cereeae
Alnemzetség-csoport Gymnocalyciinae
Nemzetség Gymnocalycium
Faj Gymnocalycium spegazzinii
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Gymnocalycium spegazzinii Britton & Rose, Cactaceae 3: 155. 1922. Sec. Demaio & al. (2011)
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév a görög gymnos (csupasz) és kalyx (virágkehely) szavak összetételéből származik, ami a kopasz, pikkelyes, de szőrtelen és tüskétlen virágbimbókra és virágcsőre utal.
  • A faji jelzőt (epithetont) Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose a híres olasz-argentin botanikus, Carlo Luigi Spegazzini tiszteletére választotta, aki az argentin kaktuszflóra kutatásának úttörője volt.

Típus

Gymnocalycium spegazzinii képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A növény magányos, lapított gömb alakú, lassan növekedő szár jellemzi, amely idős korban kissé megnyúlhat. A hajtás színe a szürkészöldtől a barnászöldig változhat. A gyökérzet vastag, répa alakú karógyökér, amely segíti a túlélést a száraz időszakokban. A bordák száma általában 10–15, szélesek, alacsonyak, és feltűnő áll keresztirányú barázdák osztják őket lekerekített szemölcsök sorozatára. Az axillák csupaszok. Az areolák oválisak, kezdetben sárgás vagy szürkés nemezeléssel ellátottak. A tövisek rendkívül erősek, merevek, a növénytestre visszahajlók vagy rásimulók, gyakran rákollóra emlékeztető módon görbülnek lefelé. A középtövis rendszerint hiányzik, vagy ritkán 1 magányos, felfelé mutató tövis fejlődik. A peremtövis száma 5–7, színük a szürkésfehértől a sötétbarnáig és feketéig változhat, alapjuk gyakran sötétebb.

Generatív test

Virág

A virág a hajtáscsúcs (apex) közelében, a fiatal areolákból fejlődik ki. A virág tölcsér alakú, körülbelül 4–5 cm hosszú és ugyanilyen széles. A virágcső és a magház kívülről teljesen csupasz, csak széles, kerekded, húsos pikkelyek borítják.

  • Takarólevelek: A lepellevél színe a fehértől a halványrózsaszínig terjed, a belső lepellevél középső sávja gyakran sötétebb rózsaszínű vagy vöröses árnyalatú, míg a külső lepellevél külső oldala zöldesbarna.
  • Ivarlevelek: A porzószálak számosak, a virágcső belső falán erednek, a portokok sárgák. A termő alsó állású, a bibeszál sárgásfehér, a bibe többosztatú, szintén sárgásfehér színű.

Termés

A termés ovális vagy hordó alakú, húsos, éretten zöldesbarna vagy kékeszöld színű bogyó, amely függőlegesen reped fel.

  • Magja: A magok kicsik, sapka alakúak, matt feketék vagy sötétbarnák, finoman rücskös felületűek.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: A faj endemikus növényként él Argentína északnyugati részén, különösen Salta, Tucumán és Catamarca tartományok magashegyi régióiban, valamint elterjedési területe átnyúlik Bolívia déli határvidékére is.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Ez a Gymnocalycium faj kifejezetten litofiton életmódot folytat, sziklás, köves lejtőkön, törmelékes lankákon él 1500 és 3000 méter közötti tengerszint feletti magasságban. Az élőhelyre a félsivatagi, magashegyi éghajlat a jellemző, nagyon erős napsütéssel, minimális csapadékkal és jelentős napi hőingadozással. Ritkás xerofita cserjésekben és fűfélék társaságában található meg.

Kultúrában tartás

A kaktuszgyűjtők körében rendkívül kedvelt faj a lenyűgöző, rásimuló töviszete miatt. Tartása során figyelembe kell venni a magashegységi származását: ásványi anyagokban gazdag, nagyon jó vízáteresztő képességű talajt igényel. Tavasszal és nyáron mérsékelt öntözést igényel, a két öntözés között hagyni kell a földjét teljesen kiszáradni. Meghálálja a tűző napot és a jó légáramlást, mert ettől fejlődnek ki az igazán erőteljes, színes tövisek. Télen teljesen szárazon, világos és hűvös (5–10 °C) helyen kell teleltetni, ahol a fagymentes környezet biztosított.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Gymnocalycium spegazzinii könnyen azonosítható a rendkívül vastag, a növénytestre rákollószerűen rásimuló és lefelé görbülő tövisek alapján. Hasonlíthat a Gymnocalycium cardenasianum fajra, de annak a tövisei sokkal hosszabbak, csavartabbak és elállóbbak, nem simulnak rá annyira a szár felületére. Másik rokon faj a Gymnocalycium armatum, amelynek azonban jóval erősebb, egyenesebb és merevebb, szürkésfekete tövisei vannak.

Taxonómiai és filogenetika

A molekuláris filogenetikai kutatások megerősítették, hogy a Gymnocalycium nemzetség monofiletikus egységet alkot a Cactoideae alcsaládon belül. A nemen belül a Gymnocalycium spegazzinii a Microsemineum alnemzetségbe (subgenus) tartozik, amit a magok morfológiája és a DNS-szekvencia vizsgálatok is alátámasztanak. A faj rendkívül változékony, az elkülönült völgyekben élő populációk töviszetükben eltérhetnek, ezért a taxonómusok több helyi változatot és alfajt is leírtak (például a subsp. cardenasianum-ot), de a modern nómenklatúrai rendszerek (POWO, Caryophyllales.org) ezek egy részét szinonimaként vagy alfaji szinten kezelik.

Forrás