Turbinicarpus gielsdorfianus

Turbinicarpus gielsdorfianus
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cacteae
Alnemzetség-; csoport	Cactinae
Nemzetség	Turbinicarpus
Faj	Turbinicarpus gielsdorfianus

Tudományos név

Turbinicarpus gielsdorfianus (Werdermann) John et Riha, 1983
A tudományos név státusza: érvényes

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a latin turbo, turbinis = kerek, kúpcsiga, valamint az ógörög carpos = termés szavakból ered, és a növény terméseinek alakjára utal.
A fajnév a leírók által Karl Gielsdorf (1888–1973) német botanikus emléke előtt tiszteleg, aki hosszú éveken át gondozta a Berlin-Dahlem Botanikus Kert kaktuszgyűjteményét.

Típuspéldány

Gyűjtő: Erich Werdermann

Hely: Cerritos, San Luis Potosí, Mexikó
Időpont: 1929
Típuspéldány gyűjteményi helye: Berlin-Dahlem Botanikus Kert

Első leírása: Echinocactus gielsdorfianus Werdermann, 1929, Monatsschrift der Deutschen Kakteen Gesellschaft 215–216.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: John et Riha, 1983

Szinonimák

Echinocactus gielsdorfianus Werdermann, 1929
Gymnocactus gielsdorfianus (Werdermann) Backeberg, 1961
Pediocactus gielsdorfianus (Werdermann) Halda, 1998
Érvényes név és szinonimák a Turbinicarpus gielsdorfianus taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A természetben általában magányos, ritkán csoportképző. Alakja gömb, tojásdad vagy kissé hengeres, 5–7 cm magas és 4,5–5,5 cm átmérőjű. Színe tompakék vagy szürkészöld, idősebb hajtásrészeken fehéres csíkozással. A hajtáscsúcs enyhén besüllyedt, fehér gyapjúval és sötétbarna tövisekkel borított.

Szemölcsök

Szemölcsei (tuberkulum-ai) spirális lefutásúak, kb. 6 mm magasak, kúp- vagy gúla alakúak. A fiatalabbak keskenyebbek, az idősebbek kissé laposabbak, széles alappal, szabálytalan hatszög alakban.

Axillák

Az axillák a szemölcsök tövénél helyezkednek el, gyapjú jelenléte nélkül.

Areolák

Ellipszis alakúak, legfeljebb 2 mm hosszúak. A fiatal areolák csúcsán finom, pelyhes gyapjú található, az idősebbek csupaszok.

Tövisek

Középtövis: általában hiányzik, ritkán legfeljebb 1 db.
Peremtövis: 6–7 db, kezdetben felállók, később szétterülők; vékonyak, egyenesek vagy kissé hajlítottak, legfeljebb 2 cm hosszúak. A hajtáscsúcs közelében sötétbarnák, csaknem fekete csúccsal, alapjuk világosabb; később piszkosszürkévé fakulnak.

Generatív test

Virág

A csúcsi areolák gyapjújából fejlődnek, tölcsér alakúak, 2–2,2 cm hosszúak és kb. 2 cm átmérőjűek. A magház és a virágcső csupasz, a virágcső felső része pikkelyes.

Lepellevelek: külső lepellevelek lándzsásak, 12 mm hosszúak és 3 mm szélesek, sárgás krémszínűek elmosódó vöröses középcsíkkal; belső lepellevelek 1,2 cm hosszúak, 3–4 mm szélesek, fénylő elefántcsontszínűek, fogazott szélűek.
Ivarlevelek: porzószálak fehérek, portokok sárgák; bibeszál fehér, kb. 12 mm hosszú; bibe 5–6 ágú, fehér, a porzókon túlnyúlik.

Termés

A termés kialakulása idegenmegporzás után történik.

Magja: vese alakú, 1–1,2 mm hosszú, tompa fekete színű, felülete szemölcsös.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó, San Luis Potosí állam, Cerritos környéke; elterjedési területe kb. 5 km², néhány populációban összesen mintegy 4000 ivarérett példánnyal.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: erodált mészköves lejtők, kb. 1100 m tengerszint feletti magasságban; sekély, sziklamélyedésekben kialakult talaj; matorral száraz rozettanövény társulásban él.

Turbinicarpus gielsdorfianus
Szigetvári József

Kultúrában tartás

Fényigényes faj. Talaja legyen kiváló vízáteresztő, meszes, kb. pH 8 értékű, köves agyaggal és humifikálódott szerves anyaggal. Nyáron mérsékelt, óvatos öntözést igényel, télen teljesen szárazon, 2–10 °C között teleltetendő. Nem önbeporzó, ezért idegen megporzás szükséges. Magról könnyen szaporítható, de érzékeny fenésedésre és Fusarium okozta betegségekre.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Kis termetű, szürkés-kékes testű, finoman tagolt szemölcseivel és kevés, vékony peremtövisével különül el a hasonló termetű Turbinicarpus fajoktól.

Taxonómia és filogenetika

A faj eredetileg az Echinocactus nemzetségbe került leírásra, később több nemzetségbe sorolták, míg végül a Turbinicarpus nemzetségben nyerte el jelenlegi helyét.

Egyéb

Az időben érkező eső kulcsszerepet játszik a faj életében, mivel ez mossa le és szállítja el a magvakat a növény felszínéről és közvetlen környezetéből.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 336. kártya