Eriosyce senilis

Eriosyce senilis
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Notocacteae
Nemzetség	Eriosyce
Faj	Eriosyce senilis

Tudományos név

• Eriosyce senilis (Backeb.) Katt. , Eriosyce (Cactac.) Gen. Revis. Ampl.: 119. 1994. sz. Hunt 2016
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév az ógörög erion (= gyapjú) és syke (= füge, fügefa) szavak összetétele. Az Eriosyce fajok termésén gyakran gyapjas szőrzet található.
• A faj- és alfajnév latin eredetű, jelentése „öreg”, amely a növényt borító kusza, gyakran fehér, hajszálszerű tövisezetre utal.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Coquimbo régió (Chile), pontos adatok nem ismertek
• Első leírása: Kaktus-ABC 262 (1936)
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Kattermann (1994)

Fotó: Bodor János

Fotó: Bodor János

Fotó: Szabó Gábor

A(z) Eriosyce senilis szinonimái

• ≡ Neoporteria senilis, ≡ Echinocactus senilis, ≡ Neoporteria nidus f. senilis, ≡ Eriosyce senilis subsp. senilis
• = Neoporteria gerocephala, ≡ Neoporteria nidus var. gerocephala
• = Neoporteria multicolor, ≡ Neoporteria nidus var. multicolor
• = Neoporteria nidus var. matancillana
• − Chilenia thiebautiana

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A hajtás lapított gömb, gömb, ritkábban (különösen kultúrában) hengeres, átmérője elérheti a 12 cm-t. Gyökere erős karógyökér.

Szemölcsök

A 13–21 borda 3–8 mm magas, az areolák között keresztirányú bevágásokkal tagolt.

Axillák

A virágcső areolái változó mértékben gyapjasak és serteszőrösek, egyes populációkban hosszú gyapjúcsomók is megfigyelhetők.

Areolák

Gyapjasak, 6–10 mm hosszúak és 4–6 mm szélesek.

Tövisek

A tövisek lágyak, rugalmasak, vastag serteszerűek, erősen csavarodottak és kuszán tekergők, gyakran teljesen beborítják a növényt.

• Középtövis: 4–20 darab, 3–6 cm hosszú
• Peremtövis: 15–40 darab, 2–6 cm hosszú

Színük változatos: lehet fehér, szürkés, sárga, barna vagy fekete, egy növényen belül is többféle árnyalat előfordulhat.

Fotó: Dósa Béla

Fotó: Jokhel Csaba

Fotó: Jokhel Csaba

Generatív test

Virág

A fiatal areolákból fejlődik, 5–7 cm hosszú, keskeny tölcsér vagy csőszerű.

• Lepellevelek: csésze, párta sziromlevelek és lepellevelek, kárminvörös árnyalatokban, a belső lepellevelek befelé görbülnek
• Ivarlevelek: porzószálak és portokok, bibeszál kb. 1 mm átmérőjű, bibeágak száma 6–12, színük krémsárga

Termés

Hosszúkás, vörös, az alapi részen felnyíló.

• Magja: kb. 1 mm-es, barna, érdes felszínű

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Chile, Coquimbo és Valparaíso régiók
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: többnyire tengerparttól távolabbi, magasabb fekvésű területeken, akár 2000 m magasságig. Köves, sziklás felszíneken él, ahol a talajt gyakran aprózódott vulkáni kőzetek helyettesítik. A csapadék főként páralecsapódásból származik, a magasabb régiókban időnként fagy is előfordulhat.

Kultúrában tartás

Díszértékét különleges, kusza tövisei és élénk színű virágai adják. Fényigényes, a vegetációs időszakban több órás közvetlen napfényt igényel.

Legjobb tavasztól őszig szabadban tartani, csapadéktól védve. Talaja ásványi alapú, szerves anyagban szegény legyen. Humuszmentes közegben is tartható, ilyenkor időnként tápoldatozás szükséges.

Virágzása tavasszal jellemző, de másodvirágzás ősszel is előfordulhat. Télen teljesen szárazon, világos, fagymentes helyen tartandó. Rövid idejű enyhe fagyot egyes példányok elviselhetnek.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Jellemző a sűrű, kusza, hajszálszerű tövisezet, amely gyakran teljesen elfedi a növényt, valamint a nagy, élénk kárminvörös virágok.

Taxonómia és filogenetika

Az Eriosyce nemzetség változékony faja. A jelenlegi rendszertan két alfajt különít el: subsp. senilis és subsp. coimasensis.

Az elquiensis, multicolor, valamint a gerocephala és nidus taxonok a subsp. senilis szinonimáinak tekintendők.

Egyéb

A faj rendkívüli változatosságot mutat töviseinek színében, hosszában és alakjában, ami számos korábbi elnevezéshez vezetett.

Szerzők

• Szöveg: Lukoczki Zoltán, Szabó Gábor
• Kép: Bodor János, Szabó Gábor
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 464. kártya

Szerzők és forrás

• Szöveg:
• Kép: Dósa Béla Jokhel Csaba
• Lektorálta:
• Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások XXX. kártya