Frič, Alberto Vojtěch

Alberto Vojtěch Frič
1882 – 1944
állampolgárság	Cseh
foglalkozás	Botanikus, növénygyűjtő, utazó, etnográfus, író
rövidítés	Frič

Bevezetés

Alberto Vojtěch Frič (1882. szeptember 8. – 1944. december 4.) világhírű cseh botanikus, kaktuszgyűjtő, utazó, etnográfus és szakíró. A kaktuszkutatás aranykorának egyik legkülöncebb, legkalandosabb életű és legjelentősebb alakja, akit kortársai és az utókor gyakran a „kaktuszvadász” jelzővel illettek. Nyolc nagyszabású dél-amerikai és közép-amerikai expedíciója során több száz új kaktuszfajt fedezett fel és juttatott el az európai gyűjteményekbe. Munkássága nemcsak a botanika, hanem az amerikai indián törzsek körében végzett antropológiai és néprajzi kutatásai miatt is alapvető jelentőségű.

Életpálya

Prágában született 1882-ben, egy köztiszteletben álló polgári családban; nagybátyja a neves cseh történész és politikus, Josef Václav Frič volt. A kaktuszok iránti szenvedélye egészen korán, tizenkét éves korában kezdődött, amikor egy prágai kiállításon megvásárolta első növényét, egy Echinopsis fajt. Fiatalon botanikai önképzésbe kezdett, és gyűjteménye hamarosan Prága-szerte ismertté vált. Formális egyetemi diplomát ugyan nem szerzett, de gyakorlati és terepi tudása révén korának elismert szaktekintélyévé nőtte ki magát. Első tengerentúli útjára alig tizenkilenc évesen, 1901-ben vállalkozott, amely egy életre meghatározta pályafutását. Élete utolsó éveiben prágai otthonában és üvegházaiban végzett növénynemesítési kísérleteket. 1944-ben hunyt el Prágában, egy rozsdás szög okozta tetanuszhullám következtében, miután a háborús gyógyszerhiány miatt nem jutott megfelelő kezeléshez.

Munkásság és kutatóutak

Frič 1901 és 1929 között nyolc alkalommal utazott Dél- és Közép-Amerikába. Expedíciói során bejárta Brazília, Argentína, Paraguay, Uruguay, Bolívia, Peru és Mexikó legeldugottabb, száraz vidékeit.

• 1901–1903: Első útja a Mato Grosso vidékére vezetett, ahol súlyos jaguártámadást élt túl, de értékes növényanyaggal tért vissza.
• 1904–1906: Második expedícióján a Gran Chaco mocsaras és száraz területeit kutatta, ahol szoros kapcsolatot alakított ki a pilagá indiánokkal.
• 1919–1920: Miután az első világháború átmenetileg megszakította utazásait, diplomáciai missziókat is vállalva tért vissza Dél-Amerikába.
• 1923–1924: Mexikói kutatóútja során a Lophophora-k (peyote) etnobotanikai szerepét tanulmányozta a tarahumara és vicsol indiánok között.
• 1928–1929: Utolsó nagy dél-amerikai útja, amelynek során hatalmas mennyiségű, addig teljesen ismeretlen magashegyi kaktuszfajt fedezett fel az Andokban.

Terepmunkája során nemcsak gyűjtött, hanem pontos feljegyzéseket készített a növények ökológiájáról, geológiai igényeiről és mikroklimatikus környezetéről, amivel megelőzte korának szimpla növénykereskedőit.

Taxonómiai jelentőség

Bár számos leírását és nómenklatúrai újítását a korabeli merev akadémiai körök (különösen a berlini botanikusok) szkeptikusan fogadták, a modern filogenetikai kutatások sok meglátását igazolták. Ő fedezte fel és írta le a kaktuszgyűjtők körében rendkívül nagyra tartott Obregonia nemzetséget (típusfaja az Obregonia denegrii), valamint az Aztekium nemzetséget (típusfaja az Aztekium ritteri).

Szintén az ő nevéhez fűződik a Gymnocalycium nemzetség számos ikonikus fajának, köztük a Gymnocalycium mihanovichii-nek a felfedezése és Európába juttatása.

Tiszteletére nevezték el a Gymnocalycium nemzetségbe tartozó Gymnocalycium friedrichii (gyakran mihanovichii var. friedrichii) taxont, valamint a Notocactus fricanus fajt. Nevét őrzi a Lophophora fričii is, amelyet a taxonómusok ma is önálló fajként vagy a Lophophora diffusa alfajaként ismernek el.

Megjegyzés
Gymnocalycium friedrichii: Alberto Vojtěch Frič cseh nemzetiségű volt, de a nemzetközi kaktuszos világban és a korabeli (főleg német nyelvű) szakirodalomban nagyon gyakran a keresztneve német megfelelőjét, a Friedrich-et használta (vagy így hivatkoztak rá). Így publikált, és a német gyűjtők, kereskedők is „Friedrich Frič”-ként ismerték.

Amikor a növényt elnevezték, nem a cseh vezetéknevét latinosították (abból fricii lett volna, mint a Lophophora fričii esetében), hanem az általa használt Friedrich keresztnév előtt tisztelegtek.

Publikációk

Írásai a szakmai folyóiratoktól a népszerű útleírásokig terjedtek. Számos cikket publikált a cseh és német kaktuszos szaklapokban, emellett kalandos utazásairól ifjúsági és útirajzkönyveket is megjelentetett. Fontosabb művei:

• Kaktusy a jejich pěstování (Prága, 1924) – Úttörő cseh nyelvű kézikönyv a kaktuszok tartásáról és gondozásáról.
• Indiáni Jižní Ameriky (Prága, 1943) – Néprajzi összefoglaló dél-amerikai kutatásairól és az indián törzsek életéről.
• Kiterjedt levelezése és nómenklatúrai jegyzékei, melyeket halála után Kurt Backeberg és más kutatók is felhasználtak munkáikban.

Emlékezete

Alberto Vojtěch Frič emléke kitörölhetetlen a közép-európai kaktuszkultúrából. Rendkívüli importtevékenysége és felfedezései alapozták meg a híres cseh és szlovák kaktuszos iskolák és gyűjtői bázisok létrejöttét. Személye a meg nem alkuvó, szenvedélyes kutató archetípusa maradt. Prágai gyűjteményének utódai és az általa gyűjtött klónok a mai napig fellelhetők a gyűjteményekben, szellemi örökségét pedig kaktuszegyesületek és szakkiadványok sora ápolja Csehországban és nemzetközi szinten egyaránt.

Forrás

• International Plant Names Index - Alberto Vojtěch Frič
• Wikipedia - Alberto Vojtěch Frič