Ancistrocactus pinkavanus

Ancistrocactus pinkavanus
Elhelyezetlen név
Rendszertani besorolás
Faj	Ancistrocactus pinkavanus

Tudományos név

• Ancistrocactus pinkavanus García-Mor., Gonz.-Bot. & Rodr.González in Acta Succulenta 2: 35. 2014 sec. Korotkova 2021
  elhelyezetlen név

Megjegyzés

A tudományos név státusza: elhelyezetlen (unplaced), a megadott név egy rendszertanilag ellenőrizetlen (unchecked) név, ami arra utal, hogy a név még nem kapott hivatalos, tudományos jóváhagyást. Az ilyen nevek gyakran ideiglenesek, lehetnek szinonimák, vagy még folyamatban van a rendszertani besorolásuk.

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnevet két ógörög szó összevonásával alkották meg. Az első az ancistron, ami horgot, görbe hegyű eszközt jelent, a második pedig a kaktos, ami vagy bogáncs szerű vagy más tövises növény volt az ókori Görögországban.
• A faj nevét Donald John Pinkava (1933-2017) neves amerikai botanikus professzorról, kaktuszkutatóról, 1981-ben megemlíti egy endemikus Ancistrocactus faj jelenlétét a Cuatrociénegas körül található medencében, így a mexikói fajleírók az ő tiszteletére nevezték el, ill. 2017-től neki állítanak ezzel emléket.

Első leírása

Ancistrocactus pinkavanus L. J. García-morales, M. A. González-botello et. R. H. González G. Acta Succulenta 2014. Vol. 2. nr. 1. p. 27-44.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

• Ancistrocactus pinkavanus
• 
  Fotó: Varga Zoltán, 1.
• 
  Fotó: Varga Zoltán, 2.
• 
  Fotó: Varga Zoltán, 3.
• 
  Fotó: Varga Zoltán, 4.
• 
  Fotó: Varga Zoltán, 5.

Hajtás, szár

A test föld feletti része húsos és puha, nem sarjad. Vízzel telt állapotban magassága 1,5-8 cm, szélessége 1,5-7 cm, színe üde zöld, néha kékes árnyalattal, sok napsütés hatására vöröses-barnás színt is ölthet. A gyökér és a test föld feletti része (hajtás) nem vékony nyaktaggal kapcsolódik, mint ahogy az a nemzetségben megszokott, hanem átmenet nélkül. Csapadékmentes időszakban a talajba húzódik, teste összeesik, megfonnyad, csapadék hatására megtelik. Alakja gömbölyded, tojásdad, esetleg kissé nyújtott, idős korában akár rövid henger is lehet, különösen a kultúrába tartott egyedek esetében. Gyökere húsos, puha, vaskos (raktározó karó), elágazó, halványsárga, világosbarna színű, 3-6 cm vastag és 5-10 cm hosszú.

Szemölcsök

Bordái spirális lefutásúak, sekélyek és szemölcsökre tagolódnak. Szemölcsei rövidek, szélesek kúposak, csúcsukon areolával, magasságuk 6-12 mm, szélességük az alapjuknál 10-18 mm.

Areolák

Az areola 3-5 mm átmérőjű, kezdetben fehéren gyapjas, ami majd megszürkül és lekopik. Az areola és a szemölcs felső részén, annak alapja között finoman gyapjas barázda húzódik, melyben akár mézfejtők is fejlődhetnek (extraflorális nektárium). Ezek fehérek, sárgás-vörösesek gömbölyded vagy lapos kör alakú mirigyek.

Tövisek

Fiatal- és felnőttkori tövisei eltérnek, először fésűs elrendezésűek, később megjelennek a középtövisek is, melyek felfelé mutatnak. Elsőként rendszerint egy darab rövid kapós középtövis képződik. A tövisek mérete a növény korával változik, egyre erősebbek és hosszabbak lesznek.

• Peremtövis: vékonyabbak, az areolából sugár irányban szétállnak, számuk 10 körül alakul (8-11), színük megegyezik a középtövisekkel, hosszuk 5-15 mm, az alsók rövidebbek.
• Középtövis: erősebbek, alapszínűk a piszkosfehér, csontszín, hegyük felé sötétebbek, világosbarnák. Három felfelé áll, merev és egyenes, többé-kevésbé lapított, hosszuk 20-35 mm. Egy középtövis pedig kifelé mutat az areolából, enyhén ívelt és horgas, hossza 12-32 mm.

Generatív test

Virág

Korán nyílik az év folyamán, élőhelyén január végétől március elejéig. A bimbók a csúcs közeli areolák barázdájának alsó részén jelennek meg, erősen pikkelyesek, kezdetben rózsaszínűek. A magház szürkés-kékes-zöld, olajzöld, pikkelyes, csupasz, hengeres. A virág 35-45 cm hosszú és 25-40 cm széles.

• Lepellevelek: alakja a lándzsástól a spatula alakig terjedhet, esetenként kicsípett csúccsal.
  • Külső lepellevelek: mélyrózsás-barnás árnyalatúak, sötétebb középsávval, vékony világos szegéllyel.
  • Belső lepellevelek: fehérek-rózsásak, vékonyabb középsávval.
• Porzószálak: fehérek.
• Portokok: sárgák.
• Bibe: bibefej nagy, sok karéjú ill. ágú, világossárga vagy zöldessárga színű, kinyúlik a porzók közül.

Az egyes egyedek virágszínében jelentős árnyalatbeli eltérések is lehetnek.

Termés

Kezdetben húsos és zöld termése szárazra érik, a termésfal pergamenszerű lesz, megbarnul, esők hatására szétszakad és a magok a kijutnak a szabadba. A termés 15-20 mm hosszú és 7-12 mm széles, 1-2 hónap alatt érik be.

• Magja: sötétbarnák vagy feketék, nagyok és csillogóan fényesek, alakjuk félgömb vagy sisakszerű, 1,8-2,2 mm átmérővel, oldalról lapítottak. Felszínük finoman szemölcsös, lapított sejtekkel. A köldök alapi, besüllyedő, nagy és ovális, nagyobb, mint a nemzetségben a többi taxonnál megfigyelhető.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Eddig egyetlen lelőhelyről ismert, endemikus (bennszülött) növény. Hazája Mexikóban található Coahuila de Zaragoza szövetségi állam Cuatrociénegas település körüli síkságok.

• Cuatrociénegas településtől délre, Coahuila de Zaragoza állam, Mexikó.
• 
  Az Ancistrocactus pinkavanus természetes élőhelye az előtérben, Cuatrociénegas településtől délre elterülő gipszes síkságokon, Coahuila de Zaragoza állam, Mexikó.

Élőhely: Gipszes síkságokon gyér növényzet (félsivatagi kislevelű lombhullató cserjések) mellett fordul elő, főleg fűfélék, szárazságtűrő félcserjék, cserjések (amiben Larrea tridentata dominál) és egyéb, gyakran sótűrő lágyszárúak társaságában.

• Éghajlati tényezők: kb. 700 méterrel a tenger szintje felett.

Kultúrában tartás

Magról és dugványról is szaporítható, oltani nem feltétlen szükséges, bár úgy sokkal intenzívebben fejlődik és sarjad. A magok kelése eltérő, nem ritka, hogy elfekszik, máskor meg nagyon jól és gyorsan kel. A magoncok nagyok, viszonylag gyorsan nőnek. A túlöntözésre érzékeny, idős korában a pangó víztől könnyen megrothad. Ezért jól szellőző helyen és ásványi, vízáteresztő közegbe ültessük. Javasolt a nagy termesztő edény is, mivel húsos, vizet és tápanyagot raktározó karógyökere mélyre hatol, valamint a test is behúzódik a nyugalmi időszakban. Kultúrában akár kétszeres nagyságúra is nőhet a természetben levőknél.

Egyéb

Korán virágzó faj, akár már november-decemberben is bimbókat fejleszthet. Ezért ha sötétben teleltetjük, akkor - mivel a hőmérséklet finom emelkedésével, amelyet a tavaszi rövidnappalos növények érzékelnek és fejlődésbe kezdenek - korán vigyük világos helyre, vagy eleve érdemes világos helyen teleltetni. Hazai gyűjteményekben véleményem szerint még ritkának számít.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Varga Zoltán
• Kép: Varga Zoltán
• Lektorálta: Papp László
• Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 771. 772. kártya

---

---

Kiegészítés

Sclerocactus pinkavanus
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocactinae
Nemzetség	Sclerocactus
Faj	Sclerocactus pinkavanus

Tudományos név

• Sclerocactus pinkavanus (García-Mor., Gonz.-Bot. & Rodr.González) L.D.Bicht & V.Zacár, 2015
  elfogadott, érvényes név

Adatbázis / rendszer	Státusz
Caryophyllales.org	Ancistrocactus pinkavanus – elhelyezetlen taxon (unplaced taxon)
POWO (Kew)	Sclerocactus pinkavanus – elfogadott név
World Flora Online	Sclerocactus pinkavanus – elfogadott név
IPNI	Nyilvántartja a Sclerocactus pinkavanus kombinációt (nomenklatúrai adatbázis)
Llifle	Ancistrocactus pinkavanus
CactusPro	Ancistrocactus pinkavanus

A név eredete, etimológia

• A fajnevet (pinkavanus) Donald John Pinkava (1933–2017) amerikai botanikus és kaktuszkutató tiszteletére adták, elismerve a mexikói és észak-amerikai kaktuszfélék (különösen a citotaxonómia) terén végzett életművét.

Típus

• Sclerocactus pinkavanus (García-Mor., Gonz.-Bot. & Rodr.González) L.D.Bicht & V.Zacár, 2015
• Basionym: Ancistrocactus pinkavanus García-Mor., Gonz.-Bot. & Rodr.González in Acta Succulenta 2(1): 35. 2014.
• Első leírása: Leona M. García-Morales, Socrates González-Botello és Rodolfo González-González írta le 2014-ben a Mexikóban (Coahuila állam, Cuatro Ciénegas-völgy) gyűjtött példányok alapján.

Szinonimák

• Ancistrocactus pinkavanus García-Mor., Gonz.-Bot. & Rodr.González (basionym)
• Sclerocactus pinkavanus (García-Mor., Gonz.-Bot. & Rodr.González) L.D.Bicht & V.Zacár
• Pediocactus pinkavanus (García-Mor., Gonz.-Bot. & Rodr.González) Halda

Taxonómia és filogenetika

A taxon rendszertani helyzete a Cactaceae családon belül összetett és vitatott:

• Szinonimizáció és átsorolás: Az eredetileg Ancistrocactus nemzetségbe leírt fajt több szerző a Sclerocactus vagy a Pediocactus nemzetségbe sorolta át.
• Korotkova et al. (2021) álláspontja: A molekuláris filogenetikai vizsgálatok (Caryophyllales.org / Korotkova et al. 2021) alapján az Ancistrocactus nemzetséget sok kutató a Sclerocactus (vagy a szerteágazóbb törzsfejlődés miatt tágabban értelmezett szinonimák) alá vonja, így a jelenleg elfogadott név több adatbázisban (POWO, Caryophyllales.org) a Sclerocactus pinkavanus.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Mexikó, Coahuila állam (endemikus a Cuatro Ciénegas medencében).
• Élőhely: Kifejezetten gipszes, meszes sivatagi talajokhoz kötődő, rendkívül kis területre korlátozódó endemikus faj.

Forrás

• https://www.ipni.org
• https://powo.science.kew.org
• Korotkova, N. et al. (2021): Cactaceae at Caryophyllales.org – a dynamic online species-level taxonomic backbone. Willdenowia 51(2): 251–270.