Ugrás a tartalomhoz

„Kategória:Ariocarpus” változatai közötti eltérés

Innen: MKOE wiki
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
 
(Egy közbenső módosítás ugyanattól a felhasználótól nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
<span id="tudományos-név"></span>
== Tudományos név ==


= '''''Ariocarpus''''' =
''Ariocarpus'' Scheidweiler 1838


Az '''''Ariocarpus''''' a Cactaceae család egyik legkülönlegesebb, kis termetű nemzetsége, amely jelenleg nyolc elfogadott fajt foglal magába. A nemzetség tagjai Északkelet-Mexikó és a vele szomszédos dél-texasi területek száraz, sziklás élőhelyein fordulnak elő. A növények rendkívül lassan növekednek, és jellegzetes megjelenésű, lapos, háromszög alakú szemölcsökké módosult szártestet fejlesztenek, bordák és tövisek nélkül. A késő nyártól őszig nyíló virágok fajonként változóan rózsaszín, magenta, fehér, krém vagy sárga árnyalatúak. A nemzetség számos tagja veszélyeztetett, elsősorban az élőhelyek pusztulása és az illegális gyűjtés miatt.
'''A tudományos név státusza:''' érvényes


== Alaktani jellemzők ==
'''Rendszertani besorolás:''' Kaktuszfélék (Cactaceae)
Az Ariocarpus fajok kisméretű, rendkívül lassan növő kaktuszok, amelyek megjelenése gyakran kavicsokra vagy lapos sziklákra emlékeztet. Szártestük részben a talaj felszíne fölött, részben pedig alatt helyezkedik el, és jellegzetes, háromszög alakú, húsos tuberkulumokból áll. A növények felszínén nincsenek tövisek; az areolákban gyapjas szőrök találhatók, amelyek a párologtatás mérséklésében és az erős napsugárzás elleni védelemben játszanak szerepet. A fotoszintézist a szár zöld kéregszövete végzi.


A virágok a hajtáscsúcs közelében fejlődnek, méretük feltűnően nagy a növény testéhez viszonyítva. Színük fajonként változóan rózsaszín, magenta, fehér, krém vagy sárga. A termés keskeny, bogyószerű, többnyire rejtetten fejlődik, és csak éréskor válik láthatóvá.
<span id="a-név-eredete-etimológia"></span>
=== A név eredete, etimológia ===


A nemzetség fajai számos szárazságtűrő alkalmazkodással rendelkeznek. Az Ariocarpus fissuratus mélyre hatoló gyökérrendszere lehetővé teszi a víz felvételét a talaj mélyebb rétegeiből, míg az Ariocarpus retusus a hosszan tartó száraz időszakokban kisebb mértékben a talajszint alá süllyed, ami csökkenti a vízvesztést.
A '''nemzetségnév''' az ógörög ''Aria'' szóból származik, amely a paratölgy (''Quercus ilex'' csoport) régi neve volt, valamint a ''-carpos'' (= termés) utótagból áll. 
A név a termések megnyúlt alakjára utal. Gyakran tévesen a berkenyével (rowan tree) hozzák összefüggésbe, ez azonban helytelen.


== Rendszertani besorolás ==
<span id="szinonimák"></span>
Az Ariocarpus a Cactaceae család, azon belül a Cactoideae alcsalád Cacteae tribusának tagja. A nemzetség jelenleg nyolc elfogadott fajt foglal magába:
=== Szinonimák ===


* Ariocarpus agavoides
* ''Anhalonium'' Lemaire 
* Ariocarpus bravoanus
* ''Neogomesia'' M. Castañeda 
* Ariocarpus bravoanus subsp. hintonii
* ''Roseocactus'' A. Berger
* Ariocarpus fissuratus
* Ariocarpus kotschoubeyanus
* Ariocarpus retusus
* Ariocarpus scapharostrus
* Ariocarpus trigonus


A nemzetség a Caryophyllales rendbe tartozik, amelynek tagjai közé számos pozsgás vagy szárazságtűrő növénycsalád sorolható.
<span id="leírás"></span>
A nemzetség a Cactoideae alcsaládon belül a Cacteae tribusba, a Cactinae alnemzetségcsoportba tartozik, amelyben jelentős számú nemzetség is megtalálható, (pl. '''''Echinocactus''''', '''''Ferocactus''''', '''''Mammillaria''''', '''''Lophophora''''').
=== Leírás ===


== Elterjedés és élőhely ==
Az ''Ariocarpus'' nemzetség fajai magányosan növő, rendkívül lassú fejlődésű, geofita kaktuszok. A növények többnyire alig emelkednek a talajszint fölé, testük lapított gömb, nyomott vagy csaknem teljesen sík alakú, 2,5–15 cm magas és rendszerint 5–20(–25) cm átmérőjű.
Az '''''Ariocarpus''''' fajok Észak-Amerika sivatagos és félsivatagos térségeiben honosak. Elterjedésük központja a Chihuahuai-sivatag, amely Mexikó több államát (Coahuila, Nuevo León, San Luis Potosí, Tamaulipas) és az Egyesült Államok délnyugati részét foglalja magába; kisebb kiterjedésben Texas, valamint néhány faj esetében Arizona és Új-Mexikó területein is előfordulnak.


A természetes élőhelyek jellemzően kőtörmelékes, erősen meszes alapkőzetű lejtők, sekély talajú, kavicsos fennsíkok és homokos, gyorsan vízáteresztő területek. Ezeken a szélsőségesen száraz, nagy hőingású régiókban az Ariocarpus fajok mélyre hatoló gyökérzetet, alacsony habitust és hatékony vízraktározási mechanizmusokat alakítottak ki, amelyek lehetővé teszik számukra a hosszan tartó csapadékmentes időszakok átvészelését.
A '''szár''' vastag, kemény bőrszövettel borított, bordák hiányoznak. A testet jellegzetes, spirálisan elrendezett, húsos, megnyúlt, gyakran deltoid vagy tompa háromszög alakú szemölcsök alkotják. '''Tövisek''' hiányoznak, vagy csak fiatal korban jelennek meg átmenetileg.


Számos természetes populációt veszélyeztet az élőhelyek mezőgazdasági célú átalakítása, az útépítések és a folyamatos illegális begyűjtés. Emiatt több faj regionális vagy országos természetvédelmi oltalom alatt áll, illetve a nemzetközi kereskedelemben szigorúan szabályozott.
Az '''areolák''' a szemölcsök csúcsa közelében helyezkednek el, erősen gyapjas vagy filces állományúak. Egyes fajok szemölcsein hosszanti, mély barázda (areoláris árok) található, amely a virágok megjelenésével áll kapcsolatban.


== Kultúrában tartás ==
'''Gyökerük''' erősen megvastagodott, répaszerű főgyökér, kevés finom felszívó gyökérrel, amely lehetővé teszi a hosszú, szélsőségesen száraz időszakok túlélését.
Az '''Ariocarpus''' fajok nevelése különleges odafigyelést igényel, mivel rendkívül lassú növekedésű, érzékeny habitusú kaktuszok. Termesztésük sikere nagyban függ a megfelelő talajösszetételtől, a mérsékelt vízellátástól és a stabil fényviszonyoktól.


* '''Talaj:''' Jól szellőző, ásványi jellegű keverék ajánlott, amely nagy arányban tartalmaz kavicsot, vulkáni zúzalékot vagy durva homokot. A perlit adalék javítja a levegőzöttséget, miközben minimálisra csökkenti a vízvisszatartást. A humuszos összetevők aránya legyen alacsony.
'''Virágai''' nappali nyílásúak, önmeddők, rövid tölcsér alakúak, fehér, halványsárga, rózsaszín, bíborvörös vagy magenta színűek. A virágok több napon át nyílnak, és a növény csúcsi részén, a fiatal szemölcsök hónaljában vagy a gyapjas barázdákban jelennek meg. A megporzást rovarok végzik.
* '''Fény:''' rős, de nem perzselő napfényt igényelnek. A napi legalább hatórás megvilágítás kedvező, de a nyári, közvetlen déli nap ellen célszerű enyhe árnyékolást biztosítani, különösen fiatal növények esetén.
* '''Öntözés:''' Mérsékelt öntözést kívánnak: két öntözés között a talajnak teljesen ki kell száradnia. A vegetációs időszakban óvatos, ritka öntözés elegendő; a téli pihenő alatt a vízellátást minimálisra kell csökkenteni. A pangó víz gyors gyökérrothadáshoz vezethet.
* '''Hőmérséklet:''' Növekedési időszakban a 21–29 °C közötti hőmérséklet ideális. Télen hűvösebb, akár 10 °C körüli környezetben is tarthatók, feltéve, hogy teljesen szárazon vannak. Fagy nem érheti őket.
* '''Szaporítás:''' Leggyakrabban magról nevelik őket; a csírázás többnyire jó, de a magoncok fejlődése kimondottan lassú, és évekbe telik, mire karakteres megjelenést öltenek. A vegetatív szaporítás (például oltott növényekről leválasztott saját gyökeresítés) ritkábban alkalmazott, de bizonyos formáknál eredményes lehet.
* '''Kártevők''' A gyapjastetvek és a takácsatkák alkalmanként megjelenhetnek. A gyökérzóna ellenőrzése különösen fontos, mivel a talajban élő gyapjastetvek komoly károkat okozhatnak.


== Ökológiai és gazdasági jelentőség ==
A '''termés''' megnyúlt tojásdad alakú, a gyapjas szövetben rejtve fejlődik, éréskor felszínre kerül. A magok feketék, tompán fénylők, gumós felszínűek, körte alakúak, méretük kb. 0,8–2 × 1,5 mm.
Az '''Ariocarpus''' fajok ökológiai szerepe jelentős a száraz élőhelyek biodiverzitásában: több rovar és kisebb gerinces számára biztosítanak táplálékot és menedéket.


Gazdasági értékük elsősorban a gyűjtőkörökben kiemelkedő. Egyes ritkább fajok – például az Ariocarpus fissuratus és az Ariocarpus kotschoubeyanus – keresettségük miatt korábban túlgyűjtés áldozatai lettek.
<span id="élőhely"></span>
=== Élőhely ===


Az Ariocarpus nemzetség valamennyi faja nemzetközi védelem alatt áll (CITES I. melléklet), ezért kereskedelmük kizárólag engedéllyel lehetséges. A fenntartható termesztés és a mesterséges szaporítás alapvető fontosságú a természetes állományok megőrzéséhez.
Az ''Ariocarpus'' nemzetség rendkívül szórványos előfordulású, elsősorban a '''Chihuahuai-sivatag''' területén él. A növények többnyire alacsony növényzetű, száraz élőhelyekhez alkalmazkodtak, gyakran teljesen vagy részben a talajba süllyedve.


== Jelentősebb fajok ==
'''Előfordulnak''' teljes napsütésben vagy bokrok árnyékában, sziklák repedéseiben, mészkőhátakon, teraszokon, palás, homokos, agyagos, kavicsos vagy hordalékos talajokon, jellemzően pH 7–8 tartományban. 
A nemzetség rendkívül '''mimetikus''': tövisek hiányában, kemény felszínével és szürkészöld–barnás színeivel szinte teljesen beleolvad környezetébe.


* '''''Ariocarpus retusus''''' – Mexikó északkeleti részén őshonos. Jellegzetesen nagy, háromszögletes gümői és általában fehér vagy rózsaszín virágai miatt kedvelt gyűjtői faj.
<span id="elterjedés"></span>
=== Elterjedés ===


* '''''Ariocarpus fissuratus''''' – „élő kő” néven ismert faj Texas és Észak-Mexikó sivatagaiban. Mély répagyökere lehetővé teszi, hogy száraz időszakban szinte a talajszintig visszahúzódjon.
'''Mexikó''' (Chihuahua, Coahuila, Durango, Nuevo León, Querétaro, San Luis Potosí, Tamaulipas, Zacatecas), 
'''USA''' (Texas).


* '''''Ariocarpus kotschoubeyanus''''' – Mexikó északkeleti részén fordul elő. Apró termetű faj, laposan széttartó, háromszögű gümőkkel; virágai többnyire rózsaszínek vagy bíbor árnyalatúak.
<span id="rendszertan-taxonok"></span>
=== Rendszertan, elfogadott taxonok ===


Minden '''''Ariocarpus''''' faj a CITES I. függelékében szerepel, ezért nemzetközi kereskedelmük csak mesterségesen szaporított példányokra és szigorú engedélyekre korlátozódik; vadon gyűjtött egyedek kereskedelme tilos.
A modern rendszertani adatbázisok (POWO; Caryophyllales.org) szerint az ''Ariocarpus'' nemzetségbe jelenleg:


* '''7 elfogadott faj'''
* '''1 elfogadott alfaj'''


tartozik.
<span id="megjegyzések"></span>
=== Megjegyzések ===
A nemzetséget korábban több részre osztották a virágok elhelyezkedése alapján ('''Alwin Berger'''), azonban a modern morfológiai és molekuláris vizsgálatok alapján az ''Ariocarpus'' ma egységes nemzetségként kezelt. 
Külső megjelenésük miatt gyakran „élő sziklaként” vagy sziklakaktuszként emlegetik őket.
== Szerzők és forrás ==
* '''''Forrás:'''''
** https://thelastcactusclassification.top/category/ariocarpus/
** https://kissarmin.hu/lexikon/item/170-ariocarpus.html
[[Kategória:Cactaceae]]
[[Kategória:Cactaceae]]

A lap jelenlegi, 2025. december 9., 19:43-kori változata

Tudományos név

Ariocarpus Scheidweiler 1838

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév az ógörög Aria szóból származik, amely a paratölgy (Quercus ilex csoport) régi neve volt, valamint a -carpos (= termés) utótagból áll. A név a termések megnyúlt alakjára utal. Gyakran tévesen a berkenyével (rowan tree) hozzák összefüggésbe, ez azonban helytelen.

Szinonimák

  • Anhalonium Lemaire
  • Neogomesia M. Castañeda
  • Roseocactus A. Berger

Leírás

Az Ariocarpus nemzetség fajai magányosan növő, rendkívül lassú fejlődésű, geofita kaktuszok. A növények többnyire alig emelkednek a talajszint fölé, testük lapított gömb, nyomott vagy csaknem teljesen sík alakú, 2,5–15 cm magas és rendszerint 5–20(–25) cm átmérőjű.

A szár vastag, kemény bőrszövettel borított, bordák hiányoznak. A testet jellegzetes, spirálisan elrendezett, húsos, megnyúlt, gyakran deltoid vagy tompa háromszög alakú szemölcsök alkotják. Tövisek hiányoznak, vagy csak fiatal korban jelennek meg átmenetileg.

Az areolák a szemölcsök csúcsa közelében helyezkednek el, erősen gyapjas vagy filces állományúak. Egyes fajok szemölcsein hosszanti, mély barázda (areoláris árok) található, amely a virágok megjelenésével áll kapcsolatban.

Gyökerük erősen megvastagodott, répaszerű főgyökér, kevés finom felszívó gyökérrel, amely lehetővé teszi a hosszú, szélsőségesen száraz időszakok túlélését.

Virágai nappali nyílásúak, önmeddők, rövid tölcsér alakúak, fehér, halványsárga, rózsaszín, bíborvörös vagy magenta színűek. A virágok több napon át nyílnak, és a növény csúcsi részén, a fiatal szemölcsök hónaljában vagy a gyapjas barázdákban jelennek meg. A megporzást rovarok végzik.

A termés megnyúlt tojásdad alakú, a gyapjas szövetben rejtve fejlődik, éréskor felszínre kerül. A magok feketék, tompán fénylők, gumós felszínűek, körte alakúak, méretük kb. 0,8–2 × 1,5 mm.

Élőhely

Az Ariocarpus nemzetség rendkívül szórványos előfordulású, elsősorban a Chihuahuai-sivatag területén él. A növények többnyire alacsony növényzetű, száraz élőhelyekhez alkalmazkodtak, gyakran teljesen vagy részben a talajba süllyedve.

Előfordulnak teljes napsütésben vagy bokrok árnyékában, sziklák repedéseiben, mészkőhátakon, teraszokon, palás, homokos, agyagos, kavicsos vagy hordalékos talajokon, jellemzően pH 7–8 tartományban. A nemzetség rendkívül mimetikus: tövisek hiányában, kemény felszínével és szürkészöld–barnás színeivel szinte teljesen beleolvad környezetébe.

Elterjedés

Mexikó (Chihuahua, Coahuila, Durango, Nuevo León, Querétaro, San Luis Potosí, Tamaulipas, Zacatecas), USA (Texas).

Rendszertan, elfogadott taxonok

A modern rendszertani adatbázisok (POWO; Caryophyllales.org) szerint az Ariocarpus nemzetségbe jelenleg:

  • 7 elfogadott faj
  • 1 elfogadott alfaj

tartozik.

Megjegyzések

A nemzetséget korábban több részre osztották a virágok elhelyezkedése alapján (Alwin Berger), azonban a modern morfológiai és molekuláris vizsgálatok alapján az Ariocarpus ma egységes nemzetségként kezelt. Külső megjelenésük miatt gyakran „élő sziklaként” vagy sziklakaktuszként emlegetik őket.

Szerzők és forrás

A(z) „Ariocarpus” kategóriába tartozó lapok

A következő 5 lap található a kategóriában, összesen 5 lapból.