„Kategória:Caryophyllales” változatai közötti eltérés
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| (Egy közbenső módosítás ugyanattól a felhasználótól nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{ | {{Taxonbox | ||
| accepted = Caryophyllales (Jussieu ex Berchtold & J. Presl) 1820 | |||
}} | |||
=== A név eredete, etimológia === | === A név eredete, etimológia === | ||
A rend elnevezése a típusnemzetség, a ''Dianthus'' (szegfű) korábbi nevéről, a ''Caryophyllus''-ról kapta a nevét. A kifejezés a görög ''karyon'' (dió, mag) és ''phyllon'' (levél) szavakból származik, ami eredetileg az illatos szegfűszeg (''Syzygium aromaticum'') bimbóira utalt, mivel azok hasonlítanak a kis diókhoz. A nevet később Linné a szegfűfélékre alkalmazta az illat hasonlósága miatt. | * A rend elnevezése a típusnemzetség, a ''Dianthus'' (szegfű) korábbi nevéről, a ''Caryophyllus''-ról kapta a nevét. A kifejezés a görög ''karyon'' (dió, mag) és ''phyllon'' (levél) szavakból származik, ami eredetileg az illatos szegfűszeg (''Syzygium aromaticum'') bimbóira utalt, mivel azok hasonlítanak a kis diókhoz. A nevet később '''Linné''' a szegfűfélékre alkalmazta az illat hasonlósága miatt. | ||
=== Típus === | === Típus === | ||
| 50. sor: | 48. sor: | ||
* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' Rendkívül tág tűrésű csoport. Megtalálhatóak a trópusi esőerdőkben, a magashegységi tundrákon, de leginkább a sivatagi, félsivatagi és szikes környezethez alkalmazkodtak. Számos fajuk halofita (sótűrő) vagy xerofita (szárazságtűrő). | * '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' Rendkívül tág tűrésű csoport. Megtalálhatóak a trópusi esőerdőkben, a magashegységi tundrákon, de leginkább a sivatagi, félsivatagi és szikes környezethez alkalmazkodtak. Számos fajuk halofita (sótűrő) vagy xerofita (szárazságtűrő). | ||
== | == Szukkulens taxonok == | ||
A | A [[:Kategória:Caryophyllales|Caryophyllales]] renden belül találhatók a növényvilág legjelentősebb szukkulens csoportjai. A [[:Kategória:Cactaceae|Cactaceae]] (kaktuszfélék) családja szinte teljes egészében szukkulens, ahol a törzs veszi át a fotoszintézis szerepét, a levelek pedig tövisekké módosultak. Az [[:Kategória:Aizoaceae|Aizoaceae]] (kristályvirágfélék) családjára a levélszukkulencia jellemző (például ''[[:Kategória:Lithops|Lithops]]''). További jelentős szukkulens taxonok találhatók a [[:Kategória:Portulacaceae|Portulacaceae]], [[:Kategória:Didiereaceae|Didiereaceae]] és [[:Kategória:Talinaceae|Talinaceae]] családokban. Ezek a növények speciális CAM-típusú fotoszintézist folytatnak a vízveszteség minimalizálása érdekében. | ||
== Taxonómia és filogenetika == | == Taxonómia és filogenetika == | ||
Az APG IV osztályozás szerint a | Az APG IV osztályozás szerint a [[:Kategória:Caryophyllales|Caryophyllales]] a valódi kétszikűek ([[:Kategória:Eudicots|Eudicots]]) [[:Kategória:Core Eudicots|Core Eudicots]] kládjába tartozik. A rend monofiletikus csoport. Két fő alrendre osztható: [[:Kategória:Caryophyllineae|Caryophyllineae]] (korábban “Centrospermae”) és [[:Kategória:Polygonineae|Polygonineae]]. Meghatározó kémiai jellemzőjük a betalain pigmentek jelenléte, amelyek a legtöbb családban helyettesítik az antociánokat (kivéve a [[:Kategória:Caryophyllaceae|Caryophyllaceae]] és [[:Kategória:Molluginaceae|Molluginaceae]] családokat). | ||
== Forrás == | == Forrás == | ||
| 65. sor: | 63. sor: | ||
* https://powo.science.kew.org/ | * https://powo.science.kew.org/ | ||
[[Kategória: | [[Kategória:Core Eudicots]] | ||
A lap jelenlegi, 2026. március 22., 10:40-kori változata
| Caryophyllales | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
Tudományos név
- Caryophyllales (Jussieu ex Berchtold & J. Presl) 1820
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A rend elnevezése a típusnemzetség, a Dianthus (szegfű) korábbi nevéről, a Caryophyllus-ról kapta a nevét. A kifejezés a görög karyon (dió, mag) és phyllon (levél) szavakból származik, ami eredetileg az illatos szegfűszeg (Syzygium aromaticum) bimbóira utalt, mivel azok hasonlítanak a kis diókhoz. A nevet később Linné a szegfűfélékre alkalmazta az illat hasonlósága miatt.
Típus
- Caryophyllaceae Jussieu
- Első leírása: Friedrich von Berchtold és Jan Svatopluk Presl írta le érvényesen 1820-ban az O přirozenosti rostlin című munkájukban.
Caryophyllaceae képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Centrospermae Eichler
- Dianthales Bromhead
- Chenopodiales Lindley
- Polygonales Dumortier
- Plumbaginales Lindley
- Amaranthales Dumortier
- Cactales Dumortier
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A rend tagjai rendkívül változatosak: az apró lágyszárúaktól a cserjéken át a hatalmas fákig és szukkulensekig minden forma megtalálható. Jellemző rájuk a sieve-tube plastids (rostacső-plasztiszok) sajátos típusa, amelyben a fehérjék gyűrű alakban helyezkednek el. Számos családban (például Chenopodiaceae, Amaranthaceae) megfigyelhető az anomális vastagodás a szárban. A levelek többnyire egyszerűek, ép szélűek, gyakran húsosak vagy szukkulensek. A gyökérzet gyakran karógyökér, amely esetenként raktározó szervvé módosul.
Generatív test
Virág
A virágok szerkezete a rendkívül egyszerűtől a bonyolultig terjed. Alapvetően ötkörösek, de gyakori a redukció. A virágtakaró lehet egynemű (perigonium) vagy elkülönülhet csészére és pártára. A porzók száma gyakran megegyezik a lepellevéllel vagy annak kétszerese. A magház felső vagy alsó állású, gyakran központi vagy bazális magvú (placentatio centralis vagy basalis).
Termés
Leggyakrabban toktermés, de előfordul szemtermés, makkocska vagy bogyó is.
- Magja: A magvakban a táplálószövet nem endospermium, hanem többnyire perispermium. Az embrió gyakran görbült, patkó alakú, körülöleli a perispermiumot.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A rend képviselői az egész világon, minden kontinensen megtalálhatóak, az Antarktisz kivételével (bár ott is jelen van a Colobanthus quitensis). Különösen diverzek az arid és szemiarid területeken, mint Ausztrália, Afrika déli része, Mexikó és az Amerikai Egyesült Államok délnyugati részei, valamint Közép-Ázsia.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Rendkívül tág tűrésű csoport. Megtalálhatóak a trópusi esőerdőkben, a magashegységi tundrákon, de leginkább a sivatagi, félsivatagi és szikes környezethez alkalmazkodtak. Számos fajuk halofita (sótűrő) vagy xerofita (szárazságtűrő).
Szukkulens taxonok
A Caryophyllales renden belül találhatók a növényvilág legjelentősebb szukkulens csoportjai. A Cactaceae (kaktuszfélék) családja szinte teljes egészében szukkulens, ahol a törzs veszi át a fotoszintézis szerepét, a levelek pedig tövisekké módosultak. Az Aizoaceae (kristályvirágfélék) családjára a levélszukkulencia jellemző (például Lithops). További jelentős szukkulens taxonok találhatók a Portulacaceae, Didiereaceae és Talinaceae családokban. Ezek a növények speciális CAM-típusú fotoszintézist folytatnak a vízveszteség minimalizálása érdekében.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV osztályozás szerint a Caryophyllales a valódi kétszikűek (Eudicots) Core Eudicots kládjába tartozik. A rend monofiletikus csoport. Két fő alrendre osztható: Caryophyllineae (korábban “Centrospermae”) és Polygonineae. Meghatározó kémiai jellemzőjük a betalain pigmentek jelenléte, amelyek a legtöbb családban helyettesítik az antociánokat (kivéve a Caryophyllaceae és Molluginaceae családokat).
Forrás
Alkategóriák
Ez a kategória az alábbi 3 alkategóriával rendelkezik (összesen 3 alkategóriája van).