„Gymnocalycium ×heidiae” változatai közötti eltérés
Új oldal, tartalma: „{{Taxonbox | accepted = Gymnocalycium ×heidiae Neuhuber in Gymnocalycium 12: 279. 1999}} === A név eredete, etimológia === A nemzetségnév a görög ''gymnos'' (meztelen) és ''kalyx'' (kehely/bimbó) szavak összetétele, amely a kaktuszok virágbimbóinak csupasz, tövis és szőr nélküli pikkelyeire utal. A faji jelzőt, a ''×heidiae''-t, a szerző felesége, '''Neuhuber Heidi''' tiszteletére adta. A névben szereplő „×” jelzés a taxon természe…” |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| (2 közbenső módosítás ugyanattól a felhasználótól nincs mutatva) | |||
| 9. sor: | 9. sor: | ||
* '''Első leírása:''' Gymnocalycium 12(1): 279-282. (1999). | * '''Első leírása:''' Gymnocalycium 12(1): 279-282. (1999). | ||
* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' Az eredeti leírás már ebben a nemzetségben történt. | * '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' Az eredeti leírás már ebben a nemzetségben történt. | ||
{{Kaktusz szinonimák}} | {{Kaktusz szinonimák}} | ||
| 22. sor: | 20. sor: | ||
=== Generatív test === | === Generatív test === | ||
==== Virág ==== | ==== Virág ==== | ||
A | A '''virág''' a csúcs közelében fejlődik, tölcsér alakú, 4–6 cm hosszú és 4,5–5 cm átmérőjű. Színe jellegzetesen narancssárga vagy lazacszínű, vöröses torokkal, ami ritka a nemzetségben. | ||
* '''Takarólevelek:''' A '''lepellevél''' lándzsás, a '''külső lepellevél''' zöldes-vöröses sávval díszített, a '''belső lepellevél''' vagy '''sziromlevél''' selymes fényű narancssárga. | * '''Takarólevelek:''' A '''lepellevél''' lándzsás, a '''külső lepellevél''' zöldes-vöröses sávval díszített, a '''belső lepellevél''' vagy '''sziromlevél''' selymes fényű narancssárga. | ||
* '''Ivarlevelek:''' A '''porzószálak''' vörösesek, a '''portokok''' sárgák; a '''termő''' alsó állású, a '''bibe''' krémszínű, 6–9 ágú. | * '''Ivarlevelek:''' A '''porzószálak''' vörösesek, a '''portokok''' sárgák; a '''termő''' alsó állású, a '''bibe''' krémszínű, 6–9 ágú. | ||
==== Termés ==== | ==== Termés ==== | ||
A lap jelenlegi, 2026. április 19., 14:16-kori változata
| Gymnocalycium ×heidiae | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség-csoport | Gymnocalyciinae |
| Nemzetség | Gymnocalycium |
| Faj | Gymnocalycium ×heidiae |
 
| |
Tudományos név
- Gymnocalycium ×heidiae Neuhuber in Gymnocalycium 12: 279. 1999
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév a görög gymnos (meztelen) és kalyx (kehely/bimbó) szavak összetétele, amely a kaktuszok virágbimbóinak csupasz, tövis és szőr nélküli pikkelyeire utal. A faji jelzőt, a ×heidiae-t, a szerző felesége, Neuhuber Heidi tiszteletére adta. A névben szereplő „×” jelzés a taxon természetes hibrid eredetére utal. A leírást Neuhuber Gert botanikus készítette 1999-ben.
Típus
- Gymnocalycium ×heidiae; Neuhuber Gert, Argentína, Catamarca tartomány, a Sierra de Ancasti északi része, 1000–1200 m tengerszint feletti magasságban, 1996. (Holotípus: WU)
- Első leírása: Gymnocalycium 12(1): 279-282. (1999).
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Az eredeti leírás már ebben a nemzetségben történt.
A(z) Gymnocalycium ×heidiae szinonimái
- ≡ Gymnocalycium heidiae
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A hajtás általában magányos, ellapult gömb alakú, színe matt sötétzöld vagy szürkészöld, átmérője 5–10 cm, magassága 3–5 cm. A szár 7–11 széles, tompa, vízszintes barázdákkal tagolt bordákra oszlik, amelyek markáns, lekerekített szemölcsöket alkotnak. Az areolák oválisak, kezdetben sárgásfehér gyapjú borítja őket, később lekopaszodnak. A tövisek száma areolánként 5–7, sugárirányban elhelyezkedők, kissé görbültek, a test felé hajlók, de nem teljesen simulnak rá. Színük kezdetben sárgásbarna vagy szürkésbarna, sötétebb hegyekkel, később egységesen szürkévé válnak. A középtövis általában hiányzik, de néha egy felfelé álló tövis megjelenhet. A gyökérzet rostos, de vaskosabb főágakkal rendelkezik.
Generatív test
Virág
A virág a csúcs közelében fejlődik, tölcsér alakú, 4–6 cm hosszú és 4,5–5 cm átmérőjű. Színe jellegzetesen narancssárga vagy lazacszínű, vöröses torokkal, ami ritka a nemzetségben.
- Takarólevelek: A lepellevél lándzsás, a külső lepellevél zöldes-vöröses sávval díszített, a belső lepellevél vagy sziromlevél selymes fényű narancssárga.
- Ivarlevelek: A porzószálak vörösesek, a portokok sárgák; a termő alsó állású, a bibe krémszínű, 6–9 ágú.
Termés
A termés hosszúkás vagy ovális, éretten sötétzöld, pikkelyekkel borított.
- Magja: A magja apró, fekete vagy sötétbarna, a szülőfajok jegyeit ötvöző finom szemcsézettséggel.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A taxon endemikus Argentína északnyugati részén, Catamarca tartományban, a Sierra de Ancasti északi lejtőin.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Sziklás gyepeken és cserjések szélén él, 1000–1200 m magasságban. Ez egy szűk zóna, ahol a két szülőfaj (Gymnocalycium baldianum és Gymnocalycium rosae) elterjedési területe átfedi egymást.
Kultúrában tartás
A Gymnocalycium ×heidiae népszerű a gyűjtők körében különleges virágszíne miatt. Tartása megegyezik a legtöbb andoki kaktuszéval: jó vízelvezetésű, enyhén savanyú talajt, világos, de a tűző naptól némileg védett helyet igényel. Nyáron bőséges öntözést, télen pedig hűvös (5–10 °C) és száraz környezetet kíván.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A taxon természetes hibrid eredetű, szülőfajai a vörös virágú Gymnocalycium baldianum és a fehér virágú Gymnocalycium rosae. A hibrid jellegzetes átmenetet mutat a két faj között: virágszíne narancssárgás, ami mindkét szülőtől eltér. Morfológiailag hasonlíthat a Gymnocalycium uebelmannianum-ra, de a virág színe és a bordák szerkezete alapján jól elkülöníthető.
Taxonómia és filogenetika
A 2010 utáni molekuláris vizsgálatok igazolták a hibrid eredetet. A taxon a Gymnocalycium nemzetség Gymnocalycium szekciójába tartozik. Bár természetes populációi stabilak és képesek az önfenntartásra, a rendszertani nómenklatúra szerint a fajneve előtt a hibriditást jelző szorzójel (×) használatos.