„Gymnocalycium marsoneri” változatai közötti eltérés
Új oldal, tartalma: „{{Taxonbox | accepted = Gymnocalycium marsoneri Frič ex Y.Itô, Explan. Diagr. Austroechinocactinae: 293. 1957. Sec. Kiesling & al. (2014)}} === A név eredete, etimológia === * A nemzetségnév a görög ''gymnos'' (meztelen) és ''kalyx'' (kehely/bimbó) szavak összetétele, amely a kaktuszok virágbimbóinak csupasz, tövis és szőr nélküli pikkelyeire utal. * A faji jelzőt, a ''marsoneri''-t, '''Marsoner Oreste''' olasz-argentin növénygyűjtő tiszte…” |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 25. sor: | 25. sor: | ||
A '''virág''' a csúcs közelében fejlődik, tölcsér vagy harang alakú, 3–3,5 cm hosszú és 3–4,5 cm átmérőjű. Színe fehéres, krémszínű vagy halványzöldes-fehér. | A '''virág''' a csúcs közelében fejlődik, tölcsér vagy harang alakú, 3–3,5 cm hosszú és 3–4,5 cm átmérőjű. Színe fehéres, krémszínű vagy halványzöldes-fehér. | ||
* '''Takarólevelek:''' A '''lepellevél''' lándzsás, a '''külső lepellevél''' zöldes vagy barnás sávval díszített a külső oldalon, a '''belső lepellevél''' vagy '''sziromlevél''' selymes fényű. | * '''Takarólevelek:''' A '''lepellevél''' lándzsás, a '''külső lepellevél''' zöldes vagy barnás sávval díszített a külső oldalon, a '''belső lepellevél''' vagy '''sziromlevél''' selymes fényű. | ||
* '''Ivarlevelek:''' A '''porzószálak''' fehérek, a '''portokok''' sárgák; a '''termő''' alsó állású, a '''bibe''' 8–10 ágú, sárgásfehér. | * '''Ivarlevelek:''' A '''porzószálak''' fehérek, a '''portokok''' sárgák; a '''termő''' alsó állású, a '''bibe''' 8–10 ágú, sárgásfehér. | ||
==== Termés ==== | ==== Termés ==== | ||
A lap jelenlegi, 2026. április 19., 14:27-kori változata
| Gymnocalycium marsoneri | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség-csoport | Gymnocalyciinae |
| Nemzetség | Gymnocalycium |
| Faj | Gymnocalycium marsoneri |
 
| |
Tudományos név
- Gymnocalycium marsoneri Frič ex Y.Itô, Explan. Diagr. Austroechinocactinae: 293. 1957. Sec. Kiesling & al. (2014)
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév a görög gymnos (meztelen) és kalyx (kehely/bimbó) szavak összetétele, amely a kaktuszok virágbimbóinak csupasz, tövis és szőr nélküli pikkelyeire utal.
- A faji jelzőt, a marsoneri-t, Marsoner Oreste olasz-argentin növénygyűjtő tiszteletére adta a leíró, aki a 20. század elején számos új kaktuszfajt fedezett fel a Gran Chaco régióban. A nevet eredetileg Fric Alberto Vojtech javasolta, de érvényesen Itô Yoshi publikálta 1957-ben.
Típus
- Gymnocalycium marsoneri; Marsoner Oreste, Argentína, Jujuy, 1930-as évek.
- Első leírása: Expl. Diagr. Austroechinocactinae: 172. (1957).
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Az eredeti leírás már ebben a nemzetségben történt.
Gymnocalycium marsoneri képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
A(z) Gymnocalycium marsoneri szinonimái
- ≡ Gymnocalycium delaetii subsp. marsoneri
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A hajtás magányos, ellapult gömb alakú, a természetben alig emelkedik a talajszint fölé, színe matt szürkészöld, olajzöld vagy erős napfényben sötét bronzvörös. Átmérője 8–14 cm, magassága 4–7 cm. A szár 9–21 széles, alacsony, lekerekített bordákra tagolódik, amelyeket vízszintes barázdák osztanak nagy, kiugró, spirálisan elhelyezkedő szemölcsökre. Az areolák oválisak, kezdetben fehéres-szürke nemez borítja őket. A tövisek száma areolánként 5–7, sugárirányban elhelyezkedők, enyhén a testre simulók vagy kissé elállók, rugalmasak. Színük kezdetben világosbarna vagy sárgásfehér, később elszürkülnek. A középtövis általában hiányzik. A peremtövis hossza 20–30 mm. A gyökérzet rostos, de erőteljes.
Generatív test
Virág
A virág a csúcs közelében fejlődik, tölcsér vagy harang alakú, 3–3,5 cm hosszú és 3–4,5 cm átmérőjű. Színe fehéres, krémszínű vagy halványzöldes-fehér.
- Takarólevelek: A lepellevél lándzsás, a külső lepellevél zöldes vagy barnás sávval díszített a külső oldalon, a belső lepellevél vagy sziromlevél selymes fényű.
- Ivarlevelek: A porzószálak fehérek, a portokok sárgák; a termő alsó állású, a bibe 8–10 ágú, sárgásfehér.
Termés
A termés gömbölyded vagy ovális, éretten sötétvörös, lila vagy kékeszöld, pikkelyekkel borított.
- Magja: A magja közel gömb alakú, kb. 1 mm átmérőjű, világosbarna színű.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A faj széles körben elterjedt a Gran Chaco régióban: Argentína északi részén (Salta, Jujuy, Chaco, Formosa, Santiago del Estero), valamint Bolívia, Paraguay és Brazília (Mato Grosso do Sul) határvidékein.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Száraz, xerofita erdőkben (Chaco-vegetáció) és bozótosokban él 200 és 1500 méter tengerszint feletti magasságban. Gyakran mély árnyékban, cserjék alatt vagy fűfélék között található meg, de jól alkalmazkodik a sós tavak körüli szárazabb területekhez is.
Kultúrában tartás
A Gymnocalycium marsoneri könnyen tartható, viszonylag gyors növekedésű faj. Kedveli a porózus, enyhén savanyú talajt. A tenyészidőszakban bőséges öntözést és világos, de a déli tűző naptól némileg védett helyet igényel; túl erős fényben a teste bronzos színűre vált. Télen hűvös (min. 0–5 °C) és száraz környezetben teleltethető. Fagytűrése szárazon rövid ideig -5 °C-ig terjedhet.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A faj rendkívül változékony, ami számos alfaj leírásához vezetett (pl. subsp. megatae, subsp. matoense). Hasonlít a Gymnocalycium pflanzii-re, de a Gymnocalycium marsoneri magvai barnák (nem feketék), és a termése általában más színű. A Gymnocalycium schickendantzii-től az alacsonyabb bordák és a simább testfelszín különbözteti meg.
Taxonómia és filogenetika
A 2010 utáni filogenetikai kutatások a fajt a Gymnocalycium nemzetség Muscosemineum szekciójába sorolják. A molekuláris adatok alapján közeli rokonságban áll a Gymnocalycium pflanzii komplexummal. A modern rendszertanban a korábban különálló fajként kezelt paraguayi és brazíliai populációkat (pl. G. megatae, G. matoense) ma már többnyire e faj alfajaiként vagy szinonimáiként kezelik.