„Lithops pseudotruncatella” változatai közötti eltérés

Lithops pseudotruncatella
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Aizoaceae
Alcsalád	Ruschioideae
Nemzetség-; csoport	Ruschieae
Nemzetség	Lithops
Faj	Lithops pseudotruncatella

A lap jelenlegi, 2026. július 27., 18:35-kori változata

Tudományos név

Lithops pseudotruncatella (A.Berger) N.E.Br., Gard. Chron. 65: 113 (1922).
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a görög lithos (kő) szóból származik, utalva a növény kövekre emlékeztető megjelenésére.
A pseudotruncatella fajnév a görög pseudo (ál-, hamis) előtagból és a truncatella névből származik. A fajt eredetileg a Mesembryanthemum truncatellum (ma Conophytum truncatellum) fajhoz hasonlónak tartották, ezért kapta az „ál-truncatellum” jelentésű nevet. A név a levélpár megkurtított, csonka hasáb alakjára utal.

Típuspéldány

Első leírása: Alwin Berger: Mesembryanthemen und Portulacaceen, Ulmer, Stuttgart, 1908.
A jelenlegi nemzetségbe helyezés: Nicholas Edward Brown, Gardeners' Chronicle 65. (1922).

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Levélpár

Általában egy-két levélpárból áll, csak lassan képez nagyobb telepeket. A levélpár felülnézetben ovális, kerekded vagy veséhez hasonló alakú, 25–40 mm hosszú és 20–35 mm széles.

Felső felülete többnyire sík, egyes változatoknál enyhén domború. A levélhasíték keskeny és zárt, olykor csupán a növény közepére korlátozódik.

Színe rendkívül változatos: lehet fehér, szürkésfehér, halvány rózsaszín, világos drapp, narancsos vagy bronzos árnyalatú. Felszíne sima, gyakran fényes, ritkábban enyhén érdes. Barnás, vöröses vagy szürkés pontok és vonalak díszíthetik, de mintázat nélküli egyedek is előfordulnak.

Az ablakterület rendszerint látható, bár sokszor csupán apró pontok formájában jelenik meg, sőt egyes alakokon teljesen hiányozhat.

Gyökérzet

Dúsan elágazó főgyökérrendszert fejleszt.

Generatív test

Virág

Virágai nagyok, sárga színűek. A nemzetség fajai közül az elsők között nyílnak, rendszerint késő tavasszal vagy nyár elején.

Termés

A termés gömbölyded, 5–6 rekeszű toktermés.

Magja: A magok barnák, gömbölyded-szív alakúak, apró csőrrel ellátottak, méretük 0,6–0,9 mm.

Változatok

Lithops pseudotruncatella subsp. pseudotruncatella var. pseudotruncatella

Az alapváltozat felszíne sík vagy enyhén domború. Színe a világos szürkés-rózsaszíntől a drappos-okkeres árnyalatokig változik. Az ablakterület rendszerint jól felismerhető, legalább elszórt pontok formájában, de egyes alakokon (például az alpina formán) kiterjedt is lehet.

Felülnézetben gyakran aszimmetrikus, veséhez hasonló alakú, fiatal korban inkább kerekded. A mintázatot többnyire barnás vagy vöröses pontok és vonalak alkotják.

Fontosabb Cole-gyűjtőszámok:

C067
C068 („alpina”)
C070
C099 („mundtii”)
C100 („mundtii”)
C263
C264 („pallid”)
C315
C381 („alpina”)

Lithops pseudotruncatella subsp. pseudotruncatella var. elisabethiae

Nevét megtalálójáról, Elisabeth Schneider tiszteletére kapta.

Nagytermetű változat, amely ritkán fejleszt kettőnél több levélpárt. Felszíne vöröses-rózsaszín árnyalatú, vörös vonalakkal díszített. Az ablakterület csupán elszórt pontokból áll.

Fontosabb Cole-gyűjtőszámok:

C187

Lithops pseudotruncatella subsp. pseudotruncatella var. riehmerae

Nevét felfedezőjéről, Edith Riehmer tiszteletére kapta. A növényt eredetileg Nicholas Edward Brown lánya után Lithops edithiae néven kívánta elnevezni.

Kisebb termetű változat. Színe halvány szürkés-rózsaszín, felszínét barnás-rózsaszín vonalak díszítik. Az ablakterület elszórt pontokból áll.

Fontosabb Cole-gyűjtőszámok:

C097

Lithops pseudotruncatella subsp. archerae

Nevét felfedezőjéről, Jacoba Archer tiszteletére kapta.

Nagytermetű alfaj, amely idősebb korban többfejű telepeket alkot. Levélpárja puhább az alapalfajénál. Színe halvány szürkészöld vagy barnászöld, mintázata többnyire elmosódott, kevés vonalból és még kevesebb pontból áll. Virágai az alapalfajnál valamivel később nyílnak.

Fontosabb Cole-gyűjtőszámok:

C104
C306

Lithops pseudotruncatella subsp. groendrayensis

Nevét lelőhelyéről, a Groendraai Farmról kapta, ahol 1957-ben Triebner fedezte fel.

Ez az alfaj különlegessége, hogy egyedei szinte mindig egyetlen levélpárból állnak, ami a nemzetségben ritka jelenség. Felszíne sík, halvány szürkésfehér színű. Ablakterülete nem látható. Felülete matt, többé-kevésbé szemcsés, olykor enyhén ráncos. Mintázata nagyon finom, elszórt sötét pontokból és rövid vonalakból áll, de teljesen mintázat nélküli egyedek is előfordulnak.

Fontosabb Cole-gyűjtőszámok:

C239
C244
C246 („Witkop”)

Lithops pseudotruncatella subsp. volkii

Nevét Dr. Otto Volk botanikusról, a namíbiai flóra kiváló kutatójáról kapta.

Kisebb, néhány levélpárból álló telepeket képez. Felszíne enyhén domború. Színe világos szürkés vagy kékes árnyalatú. Mintázata gyakran igen halvány vagy teljesen hiányzik, rendszerint csak az ablakterület elszórt pontjai és finom vonalai láthatók.

Lithops pseudotruncatella subsp. dendritica

Nevét dúsan elágazó, faágakra emlékeztető felszíni mintázatáról kapta.

A növény rendszerint egyetlen levélpárból áll, ritkábban kétfejű. Színe a rózsaszínes árnyalatoktól a sárgásbarnáig változik. Mintázatát sűrűn elágazó vöröses vagy barnás vonalak alkotják, amelyek helyenként enyhén a levél felszínébe mélyednek. Az ablakterület általában hiányzik, kivételt képez a pulmonuncula forma. Virágai néhány héttel az alapalfaj után nyílnak.

Fontosabb Cole-gyűjtőszámok:

C071 („pulmonuncula”)
C072
C073
C245 („farinosa”)
C357
C384

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Namíbia középső részén honos, elsősorban Windhoek körül, mintegy 200 km-es körzetben.

Élőhely: Az egyes alfajok jól elkülönülő területeken fordulnak elő. A subsp. pseudotruncatella var. pseudotruncatella Windhoektól északra él. A várostól délre és délkeletre a var. riehmerae és a subsp. volkii található, elsősorban fehér kvarciton. Ettől délnyugatra a subsp. dendritica, a subsp. groendrayensis és a subsp. archerae fordul elő. A var. elisabethiae ettől az elterjedési területtől mintegy 150 km-rel északabbra, elszigetelt állományokban él.

Kultúrában tartás

A lithopsok laza szerkezetű, kiváló vízáteresztő képességű talajban fejlődnek a legjobban. A Lithops pseudotruncatella és valamennyi alfaja semleges vagy enyhén savanyú talajkeverékben sikeresen nevelhető.

A subsp. volkii természetes élőhelyén mészkő, a subsp. archerae élőhelyén pedig dolomit is előfordul, ezért ezek az alakok az enyhén meszes talajt is jól tűrik.

Tavasztól őszig napos helyen, télen pedig világos körülmények között célszerű tartani. Mivel a faj nyáron virágzik, a megfelelő megvilágítás rendszerint biztosított a virágzáshoz is.

Teleltetése 10 °C körüli hőmérsékleten ajánlott. A vegetációs időszakban a 20–30 °C közötti hőmérséklet az ideális. A téli teljes szárazon tartást követően március végétől fokozatosan növelhető az öntözések gyakorisága. Kezdetben havonta egyszer, majd kéthetente, végül hetente öntözzük. Ősszel a hőmérséklettől függően fokozatosan csökkenteni kell az öntözést.

Szaporítása szinte kizárólag magvetéssel történik. Mivel a Lithops pseudotruncatella ritkán osztódik kettőnél több levélpárra, vegetatív szaporítása csak kivételes esetekben lehetséges.

A magvetés legkedvezőbb ideje tavasszal, áprilisban, illetve ősszel, szeptemberben van. A magok fényen, 15–25 °C között váltakozó hőmérsékleten, folyamatosan nedves közegben csíráznak a legeredményesebben. A vetőközeget célszerű finomra rostálni, majd földnedves állapotban lezárt edényben, mintegy 110 °C-on egy órán át sterilizálni.

A magokat a lehűlt talaj felszínére kell vetni, enyhén a felszínbe nyomni, vagy nagyon vékony rétegben 1–2 mm szemcseméretű mosott kaviccsal takarni. A vetés előtti gombaölő szeres csávázás és a forralt vízzel történő öntözés növeli a csírázás biztonságát.

A magok rendszerint öt nap elteltével kezdenek csírázni, és a legtöbb két héten belül kikel. Ettől kezdve rendszeres szellőztetésre van szükség, amelynek során körülbelül egy hónap alatt fokozatosan hozzászoktathatók a szabad levegőhöz. A növények általában a magvetést követő negyedik–ötödik évben virágoznak először.

Egyéb

A subsp. archerae C104 gyűjtőszámú alakjának ismert zöldes árnyalatú kertészeti változata a „Split Pea”.

Szerzők és forrás

Szöveg: Szabó László
Kép: Szabó László
Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete és Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 278–280. kártya.

@@ 120. sor: / 120. sor: @@
 Kisebb, néhány levélpárból álló telepeket képez. Felszíne enyhén domború. Színe világos szürkés vagy kékes árnyalatú. Mintázata gyakran igen halvány vagy teljesen hiányzik, rendszerint csak az ablakterület elszórt pontjai és finom vonalai láthatók.
+==== ''Lithops pseudotruncatella'' subsp. ''dendritica'' ====
+Nevét dúsan elágazó, faágakra emlékeztető felszíni mintázatáról kapta.
+A növény rendszerint egyetlen levélpárból áll, ritkábban kétfejű. Színe a rózsaszínes árnyalatoktól a sárgásbarnáig változik. Mintázatát sűrűn elágazó vöröses vagy barnás vonalak alkotják, amelyek helyenként enyhén a levél felszínébe mélyednek. Az ablakterület általában hiányzik, kivételt képez a ''pulmonuncula'' forma. Virágai néhány héttel az alapalfaj után nyílnak.
 '''Fontosabb Cole-gyűjtőszámok:'''
-* C069
+* C071 („pulmonuncula”)
+* C072
+* C073
+* C245 („farinosa”)
+* C357
+* C384
 == Elterjedés és élőhely ==
-'''Földrajzi elterjedés:''' A faj Namíbia déli részén fordul elő, ahol az egyes alfajok és változatok egymástól elkülönülő területeken élnek.
+'''Földrajzi elterjedés:''' Namíbia középső részén honos, elsősorban Windhoek körül, mintegy 200 km-es körzetben.
-'''Élőhely:''' Különböző kőzettípusokhoz alkalmazkodott. Az egyes alfajok kvarcos, gneiszes vagy egyéb kemény alapkőzeteken élnek, ahol a növények színe és mintázata kiváló rejtőszínt biztosít számukra.
+'''Élőhely:''' Az egyes alfajok jól elkülönülő területeken fordulnak elő. A ''subsp. pseudotruncatella'' var. ''pseudotruncatella'' Windhoektól északra él. A várostól délre és délkeletre a var. ''riehmerae'' és a ''subsp. volkii'' található, elsősorban fehér kvarciton. Ettől délnyugatra a ''subsp. dendritica'', a ''subsp. groendrayensis'' és a ''subsp. archerae'' fordul elő. A ''var. elisabethiae'' ettől az elterjedési területtől mintegy 150 km-rel északabbra, elszigetelt állományokban él.
 == Kultúrában tartás ==
-A lithopsok laza szerkezetű, kiváló vízáteresztő képességű talajban fejlődnek a legjobban. A ''Lithops pseudotruncatella'' és változatai semleges vagy enyhén savanyú talajkeverékben eredményesen nevelhetők.
+A lithopsok laza szerkezetű, kiváló vízáteresztő képességű talajban fejlődnek a legjobban. A ''Lithops pseudotruncatella'' és valamennyi alfaja semleges vagy enyhén savanyú talajkeverékben sikeresen nevelhető.
+A ''subsp. volkii'' természetes élőhelyén mészkő, a ''subsp. archerae'' élőhelyén pedig dolomit is előfordul, ezért ezek az alakok az enyhén meszes talajt is jól tűrik.
+Tavasztól őszig napos helyen, télen pedig világos körülmények között célszerű tartani. Mivel a faj nyáron virágzik, a megfelelő megvilágítás rendszerint biztosított a virágzáshoz is.
+Teleltetése 10 °C körüli hőmérsékleten ajánlott. A vegetációs időszakban a 20–30 °C közötti hőmérséklet az ideális. A téli teljes szárazon tartást követően március végétől fokozatosan növelhető az öntözések gyakorisága. Kezdetben havonta egyszer, majd kéthetente, végül hetente öntözzük. Ősszel a hőmérséklettől függően fokozatosan csökkenteni kell az öntözést.
-Tavasztól őszig napos helyen, télen pedig világos körülmények között célszerű tartani. A megfelelő megvilágítás nemcsak a kompakt növekedéshez, hanem a rendszeres virágzáshoz is nélkülözhetetlen.
+Szaporítása szinte kizárólag magvetéssel történik. Mivel a ''Lithops pseudotruncatella'' ritkán osztódik kettőnél több levélpárra, vegetatív szaporítása csak kivételes esetekben lehetséges.
-Teleltetése 10 °C körüli hőmérsékleten ajánlott. A vegetációs időszakban a 20–30 °C közötti hőmérséklet az ideális. A téli teljes szárazon tartást követően március végétől fokozatosan növelhető az öntözések gyakorisága. Kezdetben havonta egyszer, majd kéthetente, végül hetente öntözzük. Ősszel fokozatosan csökkenteni kell a vízadagokat, de a virágzás végéig a növények még igénylik a rendszeres nedvességet.
+A magvetés legkedvezőbb ideje tavasszal, áprilisban, illetve ősszel, szeptemberben van. A magok fényen, 15–25 °C között váltakozó hőmérsékleten, folyamatosan nedves közegben csíráznak a legeredményesebben. A vetőközeget célszerű finomra rostálni, majd földnedves állapotban lezárt edényben, mintegy 110 °C-on egy órán át sterilizálni.
-Szaporítása elsősorban magvetéssel történik. Bár tőosztással is szaporítható, a korlátozott sarjképzés és a szabálytalan alakú utódok miatt ezt ritkán alkalmazzák.
+A magokat a lehűlt talaj felszínére kell vetni, enyhén a felszínbe nyomni, vagy nagyon vékony rétegben 1–2 mm szemcseméretű mosott kaviccsal takarni. A vetés előtti gombaölő szeres csávázás és a forralt vízzel történő öntözés növeli a csírázás biztonságát.
-A magvetés tavasszal vagy kora ősszel a legeredményesebb. A magok fényen, 15–25 °C között váltakozó hőmérsékleten, folyamatosan nedves közegben csíráznak a legjobban. A vetőközeget célszerű sterilizálni, majd a magokat a felszínre vetni, enyhén a talajba nyomni vagy vékony kavicsréteggel takarni. A csírázás rendszerint öt napon belül megindul, és két héten belül a legtöbb mag kikel. A magoncokat fokozatos szellőztetéssel kell hozzászoktatni a szabad levegőhöz. A növények általában a vetést követő negyedik–ötödik évben virágoznak először.
+A magok rendszerint öt nap elteltével kezdenek csírázni, és a legtöbb két héten belül kikel. Ettől kezdve rendszeres szellőztetésre van szükség, amelynek során körülbelül egy hónap alatt fokozatosan hozzászoktathatók a szabad levegőhöz. A növények általában a magvetést követő negyedik–ötödik évben virágoznak először.
 == Egyéb ==
-A faj rendkívül változatos megjelenésű, ezért a természetben számos helyi forma ismert. Az egyes alfajok és változatok elkülönítésében elsősorban a levélfelszín mintázata, az ablakterület fejlettsége, a növény színe és telepképző hajlama játszik szerepet.
+A ''subsp. archerae'' C104 gyűjtőszámú alakjának ismert zöldes árnyalatú kertészeti változata a '''„Split Pea”'''.
 == Szerzők és forrás ==
@@ 155. sor: / 171. sor: @@
 == Forrás ==
-* Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete és Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, ''Pozsgások'' 278–279. kártya.
+* Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete és Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, ''Pozsgások'' 278–280. kártya.
 [[Kategória:Lithops]]
 [[Kategória:Pozsgások kártyák]]