„Cleistocactus winteri subsp. colademono” változatai közötti eltérés

Cleistocactus winteri subsp. colademono
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Trichocereinae
Nemzetség	Cleistocactus
Faj	Cleistocactus winteri subsp. colademono

A lap jelenlegi, 2026. február 11., 20:00-kori változata

Tudományos név

Cleistocactus winteri subsp. colademono D.R.Hunt in Cactaceae Syst. Init. 20: 14. 2005 sec. Hunt 2016
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév ógörög szóösszetétel. A „kleistos” jelentése zárt, amely a nemzetség fajainak keskeny, csőszerű, csaknem zárt torkú virágaira utal. A „cactus” szó az ógörög „kaktos” kifejezésből származik, amely eredetileg bogáncsszerű szúrós növényt jelölt. A nevet Linné alkalmazta először 1753-ban a kaktuszok egyik nemzetségére, és később az egész növénycsalád neve lett.
A fajnév Hildegard Winter (1893–1975) német magkereskedő emlékét őrzi, aki Friedrich Ritter gyűjtéseinek magjait forgalmazta.
Az alfajnév a spanyol „cola de mono” (majomfarok) kifejezésből származik, amely az alfaj hosszú, csüngő hajtásainak feltűnően hosszú, lágy, szőrszerű tövisezettségére utal.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Bolívia, Santa Cruz közigazgatási terület, Florida megye, Cerro el Fraile, kb. 2000 m tengerszint feletti magasság
Első leírása: KuaS 54(8): 221, 2003
Az aktuális taxonómiai besorolást megállapította: D. R. Hunt, 2005

A(z) Cleistocactus winteri subsp. colademono szinonimái

= Hildewintera colademononis, ≡ Cleistocactus colademononis, ≡ Winterocereus colademononis, ≡ Borzicactus colademononis
− Hildewintera polonica, − Hildewintera polonica

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Bokros növekedésű, csüngő hajtásokat fejlesztő kaktusz. Elágazása elsősorban a hajtás tövénél történik, számos hosszú, lelógó hajtást képez. A hajtások zöld színűek, hengeresek, hosszuk elérheti az 1,5 métert, átmérőjük 2–2,5 cm.

Bordák

A hajtást 16–17 alacsony borda tagolja. Az areolák között sekély bemélyedések találhatók.

Areolák

Az areolák egymáshoz közel helyezkednek el, színük barna.

Tövisek

Peremtövisek: nagyon hosszúak, vékonyak, hajszálszerűek, különösen a hajtáscsúcson sűrűk, színük fehér vagy sárga
Középtövisek: nem különülnek el egyértelműen a peremtövisektől

Generatív test

Virág

A virágok több napig nyílnak, hosszuk legfeljebb 5 cm, átmérőjük 4–6 cm.

Lepellevelek: a külső lepellevelek vörösek és két sorban helyezkednek el, a belső lepellevelek halvány rózsaszínűek és a porzókra simulnak
Ivarlevelek: a porzószálak színe a lepellevelekéhez hasonló, tövük felé világosabb, csaknem fehér; a portokok ibolyaszínűek; a bibeszál zöldessárga; a bibe világos színű
Vacok és nektárkamra: a vacok kehelyszerűen kiszélesedik és a magház felett felfelé görbül; a nektárkamra nyitott

Termés

A termés hordó alakú, zöld vagy vöröseszöld színű, hossza és átmérője 7–10 mm.

Magja: fekete színű, sima felszínű, 0,6–0,8 mm átmérőjű

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Bolívia, Santa Cruz közigazgatási terület, Florida megye
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: homokkő alapkőzetű hegyoldalakon, kb. 2000 méter tengerszint feletti magasságban. Természetes élőhelye száraz, hegyvidéki környezet, ahol a növény csüngő hajtásrendszere a lejtőkön fejlődik.

Kultúrában tartás

Viszonylag újonnan kultúrába vont taxon, de megfelelő körülmények között jól fejlődik.

Tavasztól őszig szabadban, napos vagy világos helyen tartható, ahol hajtásai sűrűbb, dekoratívabb tövisezettséget fejlesztenek. Talaja legyen jó vízáteresztő képességű, ásványi és szerves anyagokban gazdag, enyhén savanyú kémhatású.

A növekedési időszakban rendszeres, bőséges öntözést igényel. Télen szárazon, kb. 5 °C körüli hőmérsékleten biztonságosan teleltethető.

Virágzása általában nyár közepén vagy második felében következik be, de fejlett példányok korábban is virágozhatnak. Már viszonylag rövid, 12–15 cm hosszú hajtások is képesek virágot hozni. Csüngő habitusa miatt célszerű függesztett edényben vagy magasabb elhelyezésben tartani.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Cleistocactus winteri subsp. winteri alfajtól elsősorban hosszabb, sűrűbb, szőrszerű tövisei, valamint teltebb megjelenésű, vörös külső lepellevelekkel rendelkező virágai különböztetik meg. A hajtások elágazása főként a tövi részen történik, ami jellegzetes csüngő habitust eredményez.

Taxonómia és filogenetika

A taxon korábban a Hildewintera nemzetségbe tartozott. A modern rendszertani vizsgálatok alapján a Cleistocactus nemzetség részeként kezelik.

Egyes rendszerezők feltételezik, hogy természetes hibrid eredetű, mivel virágai a Cleistocactus winteri és a Cleistocactus brookeae subsp. vulpis-cauda jellemzőit egyaránt mutatják, míg hajtásrendszere inkább az utóbbihoz hasonlít.

Egyéb

A korábbi Hildewintera colademononis név a spanyol eredetű név helytelen latinizálásán alapult, amelyet D. R. Hunt korrigált a jelenleg elfogadott colademono alakra.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 387. kártya

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-[[Fájl:Cleistocactus winteri subsp. colademono.VZs 01.jpg|bélyegkép]]
+{{Taxonbox
+| accepted = Cleistocactus winteri subsp. colademono D.R.Hunt in Cactaceae Syst. Init. 20: 14. 2005 sec. Hunt 2016
+| synonym =
+}}
+<span id="a-név-eredete-etimológia"></span>
+=== A név eredete, etimológia ===
+* A '''nemzetségnév''' ógörög szóösszetétel. A „kleistos” jelentése zárt, amely a nemzetség fajainak keskeny, csőszerű, csaknem zárt torkú virágaira utal. A „cactus” szó az ógörög „kaktos” kifejezésből származik, amely eredetileg bogáncsszerű szúrós növényt jelölt. A nevet '''Linné''' alkalmazta először 1753-ban a kaktuszok egyik nemzetségére, és később az egész növénycsalád neve lett.
+* A '''fajnév''' '''Hildegard Winter''' (1893–1975) német magkereskedő emlékét őrzi, aki '''Friedrich Ritter''' gyűjtéseinek magjait forgalmazta.
+* Az '''alfajnév''' a spanyol „cola de mono” (majomfarok) kifejezésből származik, amely az alfaj hosszú, csüngő hajtásainak feltűnően hosszú, lágy, szőrszerű tövisezettségére utal.
+<span id="típuspéldány"></span>
+=== Típuspéldány ===
+* Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Bolívia, Santa Cruz közigazgatási terület, Florida megye, Cerro el Fraile, kb. 2000 m tengerszint feletti magasság
+* '''Első leírása:''' ''KuaS'' 54(8): 221, 2003
+* '''Az aktuális taxonómiai besorolást megállapította:''' D. R. Hunt, 2005
+[[Fájl:Cleistocactus winteri colademono-000.jpg|bélyegkép|Fotó: Lukoczki Zoltán]]
+{{Kaktusz szinonimák}}
+<span id="alaktani-morfológiai-jellemzők"></span>
+== Alaktani, morfológiai jellemzők ==
-== Szerzők és forrás ==
+<span id="vegetatív-test"></span>
-* '''Szöveg:'''
+=== Vegetatív test ===
-* '''Kép:''' Varga Zsolt
-* '''Lektorálta:'''
+<span id="hajtás-szár"></span>
-* '''Forrás:'''
+==== Hajtás, szár ====
+Bokros növekedésű, csüngő hajtásokat fejlesztő kaktusz. Elágazása elsősorban a hajtás tövénél történik, számos hosszú, lelógó hajtást képez. A hajtások zöld színűek, hengeresek, hosszuk elérheti az 1,5 métert, átmérőjük 2–2,5 cm.
+<span id="bordák"></span>
+==== Bordák ====
+A hajtást 16–17 alacsony borda tagolja. Az areolák között sekély bemélyedések találhatók.
+[[Fájl:Cleistocactus winteri colademono-001.jpg|bélyegkép|Fotó: Lukoczki Zoltán]]
+<span id="areolák"></span>
+==== Areolák ====
+Az areolák egymáshoz közel helyezkednek el, színük barna.
+<span id="tövisek"></span>
+==== Tövisek ====
+* '''Peremtövisek:''' nagyon hosszúak, vékonyak, hajszálszerűek, különösen a hajtáscsúcson sűrűk, színük fehér vagy sárga
+* '''Középtövisek:''' nem különülnek el egyértelműen a peremtövisektől
+<span id="generatív-test"></span>
+=== Generatív test ===
+<span id="virág"></span>
+==== Virág ====
+A virágok több napig nyílnak, hosszuk legfeljebb 5 cm, átmérőjük 4–6 cm.
+* '''Lepellevelek:''' a külső lepellevelek vörösek és két sorban helyezkednek el, a belső lepellevelek halvány rózsaszínűek és a porzókra simulnak
+* '''Ivarlevelek:''' a porzószálak színe a lepellevelekéhez hasonló, tövük felé világosabb, csaknem fehér; a portokok ibolyaszínűek; a bibeszál zöldessárga; a bibe világos színű
+* '''Vacok és nektárkamra:''' a vacok kehelyszerűen kiszélesedik és a magház felett felfelé görbül; a nektárkamra nyitott
+[[Fájl:Cleistocactus winteri colademono-002.jpg|bélyegkép|Fotó: Lukoczki Zoltán]]
+<span id="termés"></span>
+==== Termés ====
+A termés hordó alakú, zöld vagy vöröseszöld színű, hossza és átmérője 7–10 mm.
+* '''Magja:''' fekete színű, sima felszínű, 0,6–0,8 mm átmérőjű
+<span id="elterjedés-és-élőhely"></span>
+== Elterjedés és élőhely ==
+* '''Földrajzi elterjedés:''' Bolívia, Santa Cruz közigazgatási terület, Florida megye
+* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' homokkő alapkőzetű hegyoldalakon, kb. 2000 méter tengerszint feletti magasságban. Természetes élőhelye száraz, hegyvidéki környezet, ahol a növény csüngő hajtásrendszere a lejtőkön fejlődik.
+<span id="kultúrában-tartás"></span>
+== Kultúrában tartás ==
+[[Fájl:Cleistocactus winteri colademono-003.jpg|bélyegkép|Fotó: Lukoczki Zoltán]]
+Viszonylag újonnan kultúrába vont taxon, de megfelelő körülmények között jól fejlődik.
+Tavasztól őszig szabadban, napos vagy világos helyen tartható, ahol hajtásai sűrűbb, dekoratívabb tövisezettséget fejlesztenek. Talaja legyen jó vízáteresztő képességű, ásványi és szerves anyagokban gazdag, enyhén savanyú kémhatású.
+A növekedési időszakban rendszeres, bőséges öntözést igényel. Télen szárazon, kb. 5 °C körüli hőmérsékleten biztonságosan teleltethető.
+Virágzása általában nyár közepén vagy második felében következik be, de fejlett példányok korábban is virágozhatnak. Már viszonylag rövid, 12–15 cm hosszú hajtások is képesek virágot hozni. Csüngő habitusa miatt célszerű függesztett edényben vagy magasabb elhelyezésben tartani.
+[[Fájl:Cleistocactus winteri subsp. colademono.VZs 01.jpg|bélyegkép| Fotó: Varga Zsolt]]
+<span id="megkülönböztető-bélyegek-hasonló-fajok"></span>
+== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==
+A ''Cleistocactus winteri'' subsp. ''winteri'' alfajtól elsősorban hosszabb, sűrűbb, szőrszerű tövisei, valamint teltebb megjelenésű, vörös külső lepellevelekkel rendelkező virágai különböztetik meg. A hajtások elágazása főként a tövi részen történik, ami jellegzetes csüngő habitust eredményez.
+<span id="taxonómia-és-filogenetika"></span>
+== Taxonómia és filogenetika ==
+A taxon korábban a ''Hildewintera'' nemzetségbe tartozott. A modern rendszertani vizsgálatok alapján a ''Cleistocactus'' nemzetség részeként kezelik.
+Egyes rendszerezők feltételezik, hogy természetes hibrid eredetű, mivel virágai a ''Cleistocactus winteri'' és a ''Cleistocactus brookeae'' subsp. ''vulpis-cauda'' jellemzőit egyaránt mutatják, míg hajtásrendszere inkább az utóbbihoz hasonlít.
+<span id="egyéb"></span>
+== Egyéb ==
+A korábbi ''Hildewintera colademononis'' név a spanyol eredetű név helytelen latinizálásán alapult, amelyet '''D. R. Hunt''' korrigált a jelenleg elfogadott ''colademono'' alakra.
+<span id="szerzők"></span>
+== Szerzők ==
+* '''Szöveg:''' Lukoczki Zoltán
+* '''Kép:''' Lukoczki Zoltán
+* '''Lektorálta:''' Papp László
+<span id="forrás"></span>
+== Forrás ==
+* Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – ''Pozsgások'' 387. kártya
-[[Kategória:Cactaceae]]
 [[Kategória:Cleistocactus]]
+[[Kategória:Pozsgások kártyák]]