Cleistocactus winteri subsp. colademono
| Cleistocactus winteri subsp. colademono | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség-csoport | Trichocereinae |
| Nemzetség | Cleistocactus |
| Faj | Cleistocactus winteri subsp. colademono |
 
| |
Tudományos név
- Cleistocactus winteri subsp. colademono D.R.Hunt in Cactaceae Syst. Init. 20: 14. 2005 sec. Hunt 2016
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév ógörög szóösszetétel. A „kleistos” jelentése zárt, amely a nemzetség fajainak keskeny, csőszerű, csaknem zárt torkú virágaira utal. A „cactus” szó az ógörög „kaktos” kifejezésből származik, amely eredetileg bogáncsszerű szúrós növényt jelölt. A nevet Linné alkalmazta először 1753-ban a kaktuszok egyik nemzetségére, és később az egész növénycsalád neve lett.
- A fajnév Hildegard Winter (1893–1975) német magkereskedő emlékét őrzi, aki Friedrich Ritter gyűjtéseinek magjait forgalmazta.
- Az alfajnév a spanyol „cola de mono” (majomfarok) kifejezésből származik, amely az alfaj hosszú, csüngő hajtásainak feltűnően hosszú, lágy, szőrszerű tövisezettségére utal.
Típuspéldány
- Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Bolívia, Santa Cruz közigazgatási terület, Florida megye, Cerro el Fraile, kb. 2000 m tengerszint feletti magasság
- Első leírása: KuaS 54(8): 221, 2003
- Az aktuális taxonómiai besorolást megállapította: D. R. Hunt, 2005
A(z) Cleistocactus winteri subsp. colademono szinonimái
- = Hildewintera colademononis, ≡ Cleistocactus colademononis, ≡ Winterocereus colademononis, ≡ Borzicactus colademononis
- − Hildewintera polonica, − Hildewintera polonica
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Bokros növekedésű, csüngő hajtásokat fejlesztő kaktusz. Elágazása elsősorban a hajtás tövénél történik, számos hosszú, lelógó hajtást képez. A hajtások zöld színűek, hengeresek, hosszuk elérheti az 1,5 métert, átmérőjük 2–2,5 cm.
Bordák
A hajtást 16–17 alacsony borda tagolja. Az areolák között sekély bemélyedések találhatók.
Areolák
Az areolák egymáshoz közel helyezkednek el, színük barna.
Tövisek
- Peremtövisek: nagyon hosszúak, vékonyak, hajszálszerűek, különösen a hajtáscsúcson sűrűk, színük fehér vagy sárga
- Középtövisek: nem különülnek el egyértelműen a peremtövisektől
Generatív test
Virág
A virágok több napig nyílnak, hosszuk legfeljebb 5 cm, átmérőjük 4–6 cm.
- Lepellevelek: a külső lepellevelek vörösek és két sorban helyezkednek el, a belső lepellevelek halvány rózsaszínűek és a porzókra simulnak
- Ivarlevelek: a porzószálak színe a lepellevelekéhez hasonló, tövük felé világosabb, csaknem fehér; a portokok ibolyaszínűek; a bibeszál zöldessárga; a bibe világos színű
- Vacok és nektárkamra: a vacok kehelyszerűen kiszélesedik és a magház felett felfelé görbül; a nektárkamra nyitott
Termés
A termés hordó alakú, zöld vagy vöröseszöld színű, hossza és átmérője 7–10 mm.
- Magja: fekete színű, sima felszínű, 0,6–0,8 mm átmérőjű
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Bolívia, Santa Cruz közigazgatási terület, Florida megye
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: homokkő alapkőzetű hegyoldalakon, kb. 2000 méter tengerszint feletti magasságban. Természetes élőhelye száraz, hegyvidéki környezet, ahol a növény csüngő hajtásrendszere a lejtőkön fejlődik.
Kultúrában tartás
Viszonylag újonnan kultúrába vont taxon, de megfelelő körülmények között jól fejlődik.
Tavasztól őszig szabadban, napos vagy világos helyen tartható, ahol hajtásai sűrűbb, dekoratívabb tövisezettséget fejlesztenek. Talaja legyen jó vízáteresztő képességű, ásványi és szerves anyagokban gazdag, enyhén savanyú kémhatású.
A növekedési időszakban rendszeres, bőséges öntözést igényel. Télen szárazon, kb. 5 °C körüli hőmérsékleten biztonságosan teleltethető.
Virágzása általában nyár közepén vagy második felében következik be, de fejlett példányok korábban is virágozhatnak. Már viszonylag rövid, 12–15 cm hosszú hajtások is képesek virágot hozni. Csüngő habitusa miatt célszerű függesztett edényben vagy magasabb elhelyezésben tartani.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Cleistocactus winteri subsp. winteri alfajtól elsősorban hosszabb, sűrűbb, szőrszerű tövisei, valamint teltebb megjelenésű, vörös külső lepellevelekkel rendelkező virágai különböztetik meg. A hajtások elágazása főként a tövi részen történik, ami jellegzetes csüngő habitust eredményez.
Taxonómia és filogenetika
A taxon korábban a Hildewintera nemzetségbe tartozott. A modern rendszertani vizsgálatok alapján a Cleistocactus nemzetség részeként kezelik.
Egyes rendszerezők feltételezik, hogy természetes hibrid eredetű, mivel virágai a Cleistocactus winteri és a Cleistocactus brookeae subsp. vulpis-cauda jellemzőit egyaránt mutatják, míg hajtásrendszere inkább az utóbbihoz hasonlít.
Egyéb
A korábbi Hildewintera colademononis név a spanyol eredetű név helytelen latinizálásán alapult, amelyet D. R. Hunt korrigált a jelenleg elfogadott colademono alakra.
Szerzők
- Szöveg: Lukoczki Zoltán
- Kép: Lukoczki Zoltán
- Lektorálta: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 387. kártya