Ugrás a tartalomhoz

„Weingartia juckeri” változatai közötti eltérés

Innen: MKOE wiki
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
 
(13 közbenső módosítás ugyanattól a felhasználótól nincs mutatva)
2. sor: 2. sor:
''Weingartia juckeri'' (Gertel) Hentzschel & K. Augustin
''Weingartia juckeri'' (Gertel) Hentzschel & K. Augustin


'''A tudományos név státusza:''' érvényes
'''A tudományos név státusza:''' érvényes (caryophyllales. org)


'''Rendszertani besorolás:''' Kaktuszfélék (Cactaceae)
'''Rendszertani besorolás:''' Kaktuszfélék (Cactaceae)
8. sor: 8. sor:
=== A név eredete, etimológia ===
=== A név eredete, etimológia ===
A „''Weingartia''” nemzetség Friedrich Weingart német kaktuszrajongóról és -gyűjtőről kapta a nevét.
A „''Weingartia''” nemzetség Friedrich Weingart német kaktuszrajongóról és -gyűjtőről kapta a nevét.
Az „''juckeri''” faji jelző **Hansjörg Jucker** svájci botanikus tiszteletére szolgál, aki a típuspéldányt gyűjtötte Bolíviában 1971-ben.
Az „''juckeri''” faji jelző Hansjörg Jucker svájci botanikus tiszteletére kapta, aki a típuspéldányt gyűjtötte Bolíviában 1971-ben.


=== Típuspéldány ===
=== Típuspéldány ===
17. sor: 17. sor:
*''Sulcorebutia juckeri'' néven írta le először Willi Gertel, 2004-ben.
*''Sulcorebutia juckeri'' néven írta le először Willi Gertel, 2004-ben.


'''Az aktuális nemzetségbe
'''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' Günter Hentzschel és Karl Augustin, 2008
helyezte:''' Günter Hentzschel és Karl Augustin, 2008


=== Szinonimák ===
=== Szinonimák ===
27. sor: 26. sor:
== Alaktani, morfológiai jellemzők ==
== Alaktani, morfológiai jellemzők ==


A ''Weingartia juckeri'' egy apró, gömbölyű kaktusz, amelyet élénksárga virágai és jellegzetes vöröses-narancssárga tövisei tesznek népszerűvé.
A ''Weingartia juckeri'' egy apró, gömbölyű kaktusz, amelynek virágja a sárgától a narancsosig, néha vöröses árnyalatig változhatnak és jellegzetes vöröses-narancssárga tövisei tesznek népszerűvé.


=== Vegetatív test ===
=== Vegetatív test ===
34. sor: 33. sor:
A növény kisméretű, kerekded, általában legfeljebb 5 cm átmérőjű. Lapos a teteje, kissé besüllyedt a közepe, ami jellegzetes formát kölcsönöz neki. A szára szukkulens, víztárolásra alkalmas.
A növény kisméretű, kerekded, általában legfeljebb 5 cm átmérőjű. Lapos a teteje, kissé besüllyedt a közepe, ami jellegzetes formát kölcsönöz neki. A szára szukkulens, víztárolásra alkalmas.


==== Szemölcsök ====
==== Szemölcsök ====  
[Leírás]
A szár 10–14 sekély bordáján apró, összenőtt dudorok (részlegesen szemölcsös bordák); a dudorok csúcsán ülnek az areolák.


==== Axillák ====
==== Axillák ====
[Leírás]
Hiányoznak; az areolák közötti rész sima vagy gyéren nemezes, gyapjas hónalj nélkül.


==== Areolák ====
==== Areolák ====
44. sor: 43. sor:


==== Tövisek ====
==== Tövisek ====
A növényt vöröses-narancssárga **tövisek** borítják, amelyek hossza elérheti az 1 cm-t. A **tövisek** megvédik a növényt a növényevőktől, és enyhe árnyékolást is biztosítanak a túlzott vízveszteség megakadályozására.
A növényt vöröses-narancssárga tövisek borítják, amelyek hossza elérheti az 1 cm-t. A tövisek megvédik a növényt a növényevőktől, és enyhe árnyékolást is biztosítanak a túlzott vízveszteség megakadályozására.


* '''Peremtövis:'''
* '''Peremtövis:'''Számuk 8–12, ritkán kevesebb. Rövidebbek és vékonyabbak a középtöviseknél, egyenletesen sugárirányban elállók vagy kissé a testre simulók. Hosszuk 5–10 mm között változik. Színük világos szürkés, sárgásszürke vagy halvány barnásszürke, idővel világosabbá, fehéresszürkévé válhatnak. Az areolák szélén sűrűn állnak, és finoman íveltek. A tövisek kör keresztmetszetűek, hegyesek, felszínük sima, ritkán enyhén barázdált.
[Leírás]


* '''Középtövis:'''
[Leírás]


[[Fájl:Weingartia juckeri.NyG 01.jpg|bélyegkép]]
* '''Középtövis:''' Számuk rendszerint 1–4, néha hiányozhatnak vagy a peremtövisek közül alig különülnek el. Ezek erősebbek és vastagabbak, mint a peremtövisek, kissé ferdén lefelé irányulnak. Hosszuk 10–20 mm, ritkán 25 mm-ig is elérheti. Színük sárgásbarna, világosbarna vagy szürkéssárga, az alapnál sötétebb árnyalattal. A csúcsi rész gyakran sötétbarna vagy barnás-fekete. Az idősebb példányokon a középtövisek némileg görbültek vagy enyhén horgasak.
 
 
 
<gallery mode="packed-hover" heights="400" caption="Weingartia juckeri">
Fájl:Weingartia juckeri.NyG 01.jpg|Nyúl Gábor
</gallery>


=== Generatív test ===
=== Generatív test ===


==== Virág ====
==== Virág ====
Késő tavasztól kora nyárig hozza élénksárga?, vagy  téglavörös? virágait, amelyek körülbelül 2 cm átmérőjűek.
Késő tavasztól kora nyárig hozza élénksárgától téglavörösig virágait, amelyek körülbelül 2 cm átmérőjűek.
A virágok számos keskeny szirmot tartalmaznak, ami csillagszerű megjelenést kölcsönöz nekik. Általában a növény csúcsán fejlődnek, és egyszerre több is nyílhat.
A virágok számos keskeny szirmot tartalmaznak, ami csillagszerű megjelenést kölcsönöz nekik. Általában a növény csúcsán fejlődnek, és egyszerre több is nyílhat.


* '''Külső lepellevelek:''' [Leírás]
* '''Külső lepellevelek:''' hosszúkás-lándzsás, hegyes véggel; általában egyenletesen pigmentált, a szín a halványsárgától narancson át pirosas-téglavörösig változhat; szimmetrikusan elrendezett. Megjegyzés: a fajleírások a virágszínt gyakran „ziegelrot / téglavörös” illetve a sárga–narancs skála szerint említik, ezért a külső lepellevelek pigmentációja változékony.


* '''Belső lepellevelek:''' [Leírás]
* '''Belső lepellevelek:''' rövidebbek, szélesebbek a külsőknél, tölcsérszerűen záródnak a torok felé; gyakran erősebben befelé hajlanak, a torok felé világosabb árnyalatot (sárgásabb tónust) mutatnak; szabad része rövidebb, a virág belső része tölcsérszerű.


* '''Porzószálak:'''
* '''Porzószálak:''' sárgák, tömegesen helyezkednek el a virág közepén, viszonylag rövidek, a porzócsokor kompakt.
[Leírás]


* '''Portokok:''' [Leírás]
* '''Portokok:''' a portokok általában sárgásak; szabályos, hosszanti repedéssel nyíló antherae (bélszerűen zárt részek), a pollen színe források szerint nem mindig részletezett, de gyakori a sárgás-krémsárga pollen.


* '''Bibeszál:''' [Leírás]
* '''Bibeszál:''' egyetlen, viszonylag rövid, központi bibeszál; felül a bibeszál a portokok magassága körül helyezkedik el (a stigma-pozíció nem kiemelkedő); színe világos, általában sárgás-fehéres.


* '''Bibe:''' [Leírás]
* '''Bibe:''' többkaréjos (ált. 4–6 sugárszerű szalagszerű részre tagolódó) vagy többszögű felületű stigma; felszíne tapadó, általában világos (sárgás-fehér), a virág porzására alkalmas struktúra.


==== Termés ====
==== Termés ====
[Leírás]
Gömbölyded vagy kissé megnyúlt, vékony falú, húsos bogyótermés, éretten zöldessárga vagy sárgás-barna színű. Átmérője rendszerint 6–8 mm, ritkán 10 mm körüli. A termés felszínét apró, szorosan álló pikkelyek borítják, ezek hónaljában néhány rövid szőr található.


* '''Magja:''' Maggal, dugványozással vagy tőosztással szaporítható.
A termés éretten könnyen felreped (főként a csúcsi részen), és a magokat részben szabadon kibocsátja. A belső fal vékony, kissé nyálkás, a húsos rész viszonylag gyorsan elszárad.
 
* '''Magja:''' A magvak kicsik (átmérőjük 1–1,2 mm), feketék, fényesek, tojásdad alakúak, apró hálózatos-felületi mintázattal (reticulatus felszín). A hilum ovális, kissé bemélyedt, világosabb színű, a mag csúcsához közel helyezkedik el.


== Elterjedés és élőhely ==
== Elterjedés és élőhely ==
92. sor: 95. sor:
*Talaj: Jó vízelvezetésű, homokkal vagy perlittel dúsított talajkeverék ajánlott.
*Talaj: Jó vízelvezetésű, homokkal vagy perlittel dúsított talajkeverék ajánlott.
*Fény: Teljes napsütést igényel. A közvetlen napfényhez fokozatosan kell hozzászoktatni, ha alacsony fényviszonyok között tartották.
*Fény: Teljes napsütést igényel. A közvetlen napfényhez fokozatosan kell hozzászoktatni, ha alacsony fényviszonyok között tartották.
*Öntözés: Szárazságtűrő. Csak akkor öntözd, ha a talaj teljesen kiszáradt. A növekedési időszakban (tavasszal és nyáron) körülbelül kéthetente, télen havonta egyszer.
*Öntözés: Szárazságtűrő. Csak akkor öntözd, ha a talaj teljesen kiszáradt. A növekedési időszakban (tavasszal és nyáron) körülbelül kéthetente.
*Hőmérséklet: Elviseli a széles hőmérséklet-tartományt, de a legtöbb kaktusznál hűvösebb hőmérsékletet kedveli. Óvni kell a fagytól.
*Hőmérséklet: Elviseli a széles hőmérséklet-tartományt, de a legtöbb kaktusznál hűvösebb hőmérsékletet kedveli. Óvni kell a fagytól.
*Szaporítás: Magról, dugványozással vagy tőosztással szaporítható.
*Szaporítás: Magról.


Kártevők és betegségek: Általában ellenálló, de néha megtámadhatják a gyapjastetvek, pajzstetvek vagy gombás fertőzések. Probléma esetén azonnal kezeld a növényt megfelelő megoldással.
Kártevők és betegségek: Általában ellenálló, de néha megtámadhatják a gyapjastetvek, pajzstetvek vagy gombás fertőzések.


== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==
== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==
104. sor: 107. sor:
== Egyéb ==
== Egyéb ==
Elsősorban dísznövényként termesztik, egyedi formája és feltűnő megjelenése miatt.
Elsősorban dísznövényként termesztik, egyedi formája és feltűnő megjelenése miatt.
Bár nincs jelentős kereskedelmi célú felhasználása, a ''Weingartia'' nemzetség egyes fajait (pl. ''Weingartia neocumingii'') a hagyományos gyógyászatban alkalmazták reuma és láz kezelésére.
Ökológiai szerep: Segíti a talajerózió megelőzését, élőhelyet és táplálékforrást biztosít a száraz környezetben élő állatok (madarak, rágcsálók, rovarok) számára.


== Szerzők és forrás ==
== Szerzők és forrás ==

A lap jelenlegi, 2025. november 7., 17:41-kori változata

Tudományos név

Weingartia juckeri (Gertel) Hentzschel & K. Augustin

A tudományos név státusza: érvényes (caryophyllales. org)

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A „Weingartia” nemzetség Friedrich Weingart német kaktuszrajongóról és -gyűjtőről kapta a nevét. Az „juckeri” faji jelző Hansjörg Jucker svájci botanikus tiszteletére kapta, aki a típuspéldányt gyűjtötte Bolíviában 1971-ben.

Típuspéldány

[Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye]

Első leírása:

  • Sulcorebutia juckeri néven írta le először Willi Gertel, 2004-ben.

Az aktuális nemzetségbe helyezte: Günter Hentzschel és Karl Augustin, 2008

Szinonimák

Alaktani, morfológiai jellemzők

A Weingartia juckeri egy apró, gömbölyű kaktusz, amelynek virágja a sárgától a narancsosig, néha vöröses árnyalatig változhatnak és jellegzetes vöröses-narancssárga tövisei tesznek népszerűvé.

Vegetatív test

Hajtás, szár

A növény kisméretű, kerekded, általában legfeljebb 5 cm átmérőjű. Lapos a teteje, kissé besüllyedt a közepe, ami jellegzetes formát kölcsönöz neki. A szára szukkulens, víztárolásra alkalmas.

Szemölcsök

A szár 10–14 sekély bordáján apró, összenőtt dudorok (részlegesen szemölcsös bordák); a dudorok csúcsán ülnek az areolák.

Axillák

Hiányoznak; az areolák közötti rész sima vagy gyéren nemezes, gyapjas hónalj nélkül.

Areolák

A növény felületét areolák borítják, amelyekből a tövisek nőnek. Az areolák segítik a növény védelmét és az árnyékolást a vízpárolgás csökkentése érdekében.

Tövisek

A növényt vöröses-narancssárga tövisek borítják, amelyek hossza elérheti az 1 cm-t. A tövisek megvédik a növényt a növényevőktől, és enyhe árnyékolást is biztosítanak a túlzott vízveszteség megakadályozására.

  • Peremtövis:Számuk 8–12, ritkán kevesebb. Rövidebbek és vékonyabbak a középtöviseknél, egyenletesen sugárirányban elállók vagy kissé a testre simulók. Hosszuk 5–10 mm között változik. Színük világos szürkés, sárgásszürke vagy halvány barnásszürke, idővel világosabbá, fehéresszürkévé válhatnak. Az areolák szélén sűrűn állnak, és finoman íveltek. A tövisek kör keresztmetszetűek, hegyesek, felszínük sima, ritkán enyhén barázdált.


  • Középtövis: Számuk rendszerint 1–4, néha hiányozhatnak vagy a peremtövisek közül alig különülnek el. Ezek erősebbek és vastagabbak, mint a peremtövisek, kissé ferdén lefelé irányulnak. Hosszuk 10–20 mm, ritkán 25 mm-ig is elérheti. Színük sárgásbarna, világosbarna vagy szürkéssárga, az alapnál sötétebb árnyalattal. A csúcsi rész gyakran sötétbarna vagy barnás-fekete. Az idősebb példányokon a középtövisek némileg görbültek vagy enyhén horgasak.


Generatív test

Virág

Késő tavasztól kora nyárig hozza élénksárgától téglavörösig virágait, amelyek körülbelül 2 cm átmérőjűek. A virágok számos keskeny szirmot tartalmaznak, ami csillagszerű megjelenést kölcsönöz nekik. Általában a növény csúcsán fejlődnek, és egyszerre több is nyílhat.

  • Külső lepellevelek: hosszúkás-lándzsás, hegyes véggel; általában egyenletesen pigmentált, a szín a halványsárgától narancson át pirosas-téglavörösig változhat; szimmetrikusan elrendezett. Megjegyzés: a fajleírások a virágszínt gyakran „ziegelrot / téglavörös” illetve a sárga–narancs skála szerint említik, ezért a külső lepellevelek pigmentációja változékony.
  • Belső lepellevelek: rövidebbek, szélesebbek a külsőknél, tölcsérszerűen záródnak a torok felé; gyakran erősebben befelé hajlanak, a torok felé világosabb árnyalatot (sárgásabb tónust) mutatnak; szabad része rövidebb, a virág belső része tölcsérszerű.
  • Porzószálak: sárgák, tömegesen helyezkednek el a virág közepén, viszonylag rövidek, a porzócsokor kompakt.
  • Portokok: a portokok általában sárgásak; szabályos, hosszanti repedéssel nyíló antherae (bélszerűen zárt részek), a pollen színe források szerint nem mindig részletezett, de gyakori a sárgás-krémsárga pollen.
  • Bibeszál: egyetlen, viszonylag rövid, központi bibeszál; felül a bibeszál a portokok magassága körül helyezkedik el (a stigma-pozíció nem kiemelkedő); színe világos, általában sárgás-fehéres.
  • Bibe: többkaréjos (ált. 4–6 sugárszerű szalagszerű részre tagolódó) vagy többszögű felületű stigma; felszíne tapadó, általában világos (sárgás-fehér), a virág porzására alkalmas struktúra.

Termés

Gömbölyded vagy kissé megnyúlt, vékony falú, húsos bogyótermés, éretten zöldessárga vagy sárgás-barna színű. Átmérője rendszerint 6–8 mm, ritkán 10 mm körüli. A termés felszínét apró, szorosan álló pikkelyek borítják, ezek hónaljában néhány rövid szőr található.

A termés éretten könnyen felreped (főként a csúcsi részen), és a magokat részben szabadon kibocsátja. A belső fal vékony, kissé nyálkás, a húsos rész viszonylag gyorsan elszárad.

  • Magja: A magvak kicsik (átmérőjük 1–1,2 mm), feketék, fényesek, tojásdad alakúak, apró hálózatos-felületi mintázattal (reticulatus felszín). A hilum ovális, kissé bemélyedt, világosabb színű, a mag csúcsához közel helyezkedik el.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Bolíviában őshonos. Konkrétan Bolívia déli részén, Potosí és Chuquisaca megyék magaslati régióiban található.

Élőhely: Száraz hegyvidéki terepen, körülbelül 3600 méteres tengerszint feletti magasságban nő.

  • Éghajlati tényezők: Hűvös hőmérséklet, alacsony páratartalom és intenzív napfény jellemzi az élőhelyét. Fagyra érzékeny, bár elviseli a 0°C körüli hőmérsékletet.
  • Növénytársulás, életmód: Szárazságtűrő, hosszú ideig bírja víz nélkül.

Kultúrában tartás

Kisméretű és könnyen nevelhető kaktusz, népszerű választás gyűjtők és rajongók körében.

  • Talaj: Jó vízelvezetésű, homokkal vagy perlittel dúsított talajkeverék ajánlott.
  • Fény: Teljes napsütést igényel. A közvetlen napfényhez fokozatosan kell hozzászoktatni, ha alacsony fényviszonyok között tartották.
  • Öntözés: Szárazságtűrő. Csak akkor öntözd, ha a talaj teljesen kiszáradt. A növekedési időszakban (tavasszal és nyáron) körülbelül kéthetente.
  • Hőmérséklet: Elviseli a széles hőmérséklet-tartományt, de a legtöbb kaktusznál hűvösebb hőmérsékletet kedveli. Óvni kell a fagytól.
  • Szaporítás: Magról.

Kártevők és betegségek: Általában ellenálló, de néha megtámadhatják a gyapjastetvek, pajzstetvek vagy gombás fertőzések.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Weingartia nemzetség sokféle fajt foglal magában, amelyek közül sok hasonlóan gömbölyű vagy hengeres formájú és élénk színű virágú. A Trichocereeae tribus más nemzetségei, mint a Lobivia, Echinopsis és Trichocereus, szintén népszerű dísznövényeket tartalmaznak.

Egyéb

Elsősorban dísznövényként termesztik, egyedi formája és feltűnő megjelenése miatt.

Szerzők és forrás

Szöveg: Jokhel Csaba

Kép: Nyúl Gábor

Lektorálta:

Forrás: www.botanicohub.com,