Weingartia juckeri

Tudományos név

Weingartia juckeri (Gertel) Hentzschel & K. Augustin

A tudományos név státusza: érvényes (caryophyllales. org)

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A „Weingartia” nemzetség Friedrich Weingart német kaktuszrajongóról és -gyűjtőről kapta a nevét. Az „juckeri” faji jelző Hansjörg Jucker svájci botanikus tiszteletére kapta, aki a típuspéldányt gyűjtötte Bolíviában 1971-ben.

Típuspéldány

[Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye]

Első leírása:

• Sulcorebutia juckeri néven írta le először Willi Gertel, 2004-ben.

Az aktuális nemzetségbe helyezte: Günter Hentzschel és Karl Augustin, 2008

Szinonimák

• Sulcorebutia juckeri Gertel
• Sulcorebutia trojapampensis Gertel & Jucker
• Érvényes név és szinonimák a Weingartia juckeri taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

A Weingartia juckeri egy apró, gömbölyű kaktusz, amelynek virágja a sárgától a narancsosig, néha vöröses árnyalatig változhatnak és jellegzetes vöröses-narancssárga tövisei tesznek népszerűvé.

Vegetatív test

Hajtás, szár

A növény kisméretű, kerekded, általában legfeljebb 5 cm átmérőjű. Lapos a teteje, kissé besüllyedt a közepe, ami jellegzetes formát kölcsönöz neki. A szára szukkulens, víztárolásra alkalmas.

Szemölcsök

A szár 10–14 sekély bordáján apró, összenőtt dudorok (részlegesen szemölcsös bordák); a dudorok csúcsán ülnek az areolák.

Axillák

Hiányoznak; az areolák közötti rész sima vagy gyéren nemezes, gyapjas hónalj nélkül.

Areolák

A növény felületét areolák borítják, amelyekből a tövisek nőnek. Az areolák segítik a növény védelmét és az árnyékolást a vízpárolgás csökkentése érdekében.

Tövisek

A növényt vöröses-narancssárga tövisek borítják, amelyek hossza elérheti az 1 cm-t. A tövisek megvédik a növényt a növényevőktől, és enyhe árnyékolást is biztosítanak a túlzott vízveszteség megakadályozására.

• Peremtövis:Számuk 8–12, ritkán kevesebb. Rövidebbek és vékonyabbak a középtöviseknél, egyenletesen sugárirányban elállók vagy kissé a testre simulók. Hosszuk 5–10 mm között változik. Színük világos szürkés, sárgásszürke vagy halvány barnásszürke, idővel világosabbá, fehéresszürkévé válhatnak. Az areolák szélén sűrűn állnak, és finoman íveltek. A tövisek kör keresztmetszetűek, hegyesek, felszínük sima, ritkán enyhén barázdált.

• Középtövis: Számuk rendszerint 1–4, néha hiányozhatnak vagy a peremtövisek közül alig különülnek el. Ezek erősebbek és vastagabbak, mint a peremtövisek, kissé ferdén lefelé irányulnak. Hosszuk 10–20 mm, ritkán 25 mm-ig is elérheti. Színük sárgásbarna, világosbarna vagy szürkéssárga, az alapnál sötétebb árnyalattal. A csúcsi rész gyakran sötétbarna vagy barnás-fekete. Az idősebb példányokon a középtövisek némileg görbültek vagy enyhén horgasak.

• Weingartia juckeri
• 
  Nyúl Gábor

Generatív test

Virág

Késő tavasztól kora nyárig hozza élénksárgától téglavörösig virágait, amelyek körülbelül 2 cm átmérőjűek. A virágok számos keskeny szirmot tartalmaznak, ami csillagszerű megjelenést kölcsönöz nekik. Általában a növény csúcsán fejlődnek, és egyszerre több is nyílhat.

• Külső lepellevelek: hosszúkás-lándzsás, hegyes véggel; általában egyenletesen pigmentált, a szín a halványsárgától narancson át pirosas-téglavörösig változhat; szimmetrikusan elrendezett. Megjegyzés: a fajleírások a virágszínt gyakran „ziegelrot / téglavörös” illetve a sárga–narancs skála szerint említik, ezért a külső lepellevelek pigmentációja változékony.

• Belső lepellevelek: rövidebbek, szélesebbek a külsőknél, tölcsérszerűen záródnak a torok felé; gyakran erősebben befelé hajlanak, a torok felé világosabb árnyalatot (sárgásabb tónust) mutatnak; szabad része rövidebb, a virág belső része tölcsérszerű.

• Porzószálak: sárgák, tömegesen helyezkednek el a virág közepén, viszonylag rövidek, a porzócsokor kompakt.

• Portokok: a portokok általában sárgásak; szabályos, hosszanti repedéssel nyíló antherae (bélszerűen zárt részek), a pollen színe források szerint nem mindig részletezett, de gyakori a sárgás-krémsárga pollen.

• Bibeszál: egyetlen, viszonylag rövid, központi bibeszál; felül a bibeszál a portokok magassága körül helyezkedik el (a stigma-pozíció nem kiemelkedő); színe világos, általában sárgás-fehéres.

• Bibe: többkaréjos (ált. 4–6 sugárszerű szalagszerű részre tagolódó) vagy többszögű felületű stigma; felszíne tapadó, általában világos (sárgás-fehér), a virág porzására alkalmas struktúra.

Termés

Gömbölyded vagy kissé megnyúlt, vékony falú, húsos bogyótermés, éretten zöldessárga vagy sárgás-barna színű. Átmérője rendszerint 6–8 mm, ritkán 10 mm körüli. A termés felszínét apró, szorosan álló pikkelyek borítják, ezek hónaljában néhány rövid szőr található.

A termés éretten könnyen felreped (főként a csúcsi részen), és a magokat részben szabadon kibocsátja. A belső fal vékony, kissé nyálkás, a húsos rész viszonylag gyorsan elszárad.

• Magja: A magvak kicsik (átmérőjük 1–1,2 mm), feketék, fényesek, tojásdad alakúak, apró hálózatos-felületi mintázattal (reticulatus felszín). A hilum ovális, kissé bemélyedt, világosabb színű, a mag csúcsához közel helyezkedik el.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Bolíviában őshonos. Konkrétan Bolívia déli részén, Potosí és Chuquisaca megyék magaslati régióiban található.

Élőhely: Száraz hegyvidéki terepen, körülbelül 3600 méteres tengerszint feletti magasságban nő.

• Éghajlati tényezők: Hűvös hőmérséklet, alacsony páratartalom és intenzív napfény jellemzi az élőhelyét. Fagyra érzékeny, bár elviseli a 0°C körüli hőmérsékletet.

• Növénytársulás, életmód: Szárazságtűrő, hosszú ideig bírja víz nélkül.

Kultúrában tartás

Kisméretű és könnyen nevelhető kaktusz, népszerű választás gyűjtők és rajongók körében.

• Talaj: Jó vízelvezetésű, homokkal vagy perlittel dúsított talajkeverék ajánlott.
• Fény: Teljes napsütést igényel. A közvetlen napfényhez fokozatosan kell hozzászoktatni, ha alacsony fényviszonyok között tartották.
• Öntözés: Szárazságtűrő. Csak akkor öntözd, ha a talaj teljesen kiszáradt. A növekedési időszakban (tavasszal és nyáron) körülbelül kéthetente.
• Hőmérséklet: Elviseli a széles hőmérséklet-tartományt, de a legtöbb kaktusznál hűvösebb hőmérsékletet kedveli. Óvni kell a fagytól.
• Szaporítás: Magról.

Kártevők és betegségek: Általában ellenálló, de néha megtámadhatják a gyapjastetvek, pajzstetvek vagy gombás fertőzések.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Weingartia nemzetség sokféle fajt foglal magában, amelyek közül sok hasonlóan gömbölyű vagy hengeres formájú és élénk színű virágú. A Trichocereeae tribus más nemzetségei, mint a Lobivia, Echinopsis és Trichocereus, szintén népszerű dísznövényeket tartalmaznak.

Egyéb

Elsősorban dísznövényként termesztik, egyedi formája és feltűnő megjelenése miatt.

Szerzők és forrás

Szöveg: Jokhel Csaba

Kép: Nyúl Gábor

Lektorálta:

Forrás: www.botanicohub.com,