Gymnocalycium berchtii

Tudományos név

Gymnocalycium berchtii Neuhuber in Gymnocalycium 10(3): 219. 1997. Sec. Charles (2009)

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék – Cactaceae

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév görög eredetű („gymnos” = meztelen, „calyx” = kehely), utalva a virágcső tövistelenségére. A faj Ludwig C. A. Bercht holland gyűjtőről kapta a nevét, aki a Gymnocalycium nemzetség specialistája volt.

Típuspéldány

• Első leírása: Gymnocalycium 10: 219, ábra, 1997 (NEUHUBER)

Szinonimák

• Gymnocalycium berchtii var. nataliae (Neuhuber) Milt
• Gymnocalycium morroense Kulhánek, Repka & J. Proch.
• Gymnocalycium nataliae Neuhuber
• Gymnocalycium poeschlii Neuhuber
• Érvényes név és szinonimák a Gymnocalycium berchtii taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Magányos növekedésű, lapított, sötét (feketés‑szürke vagy feketésbarna) szár, kb. 2 cm magas és 4–6 cm átmérőjű. Bordák száma 7–9, lapított.

• Areolák oválisak, fehér vagy sárgás gyapjúval.
• Tövisek: 3–5 darab, barnás‑fekete, ~7–10 mm hosszúak, testhez simulnak; néha egy középtövis is megfigyelhető

• Gymnocalycium berchtii
• 
  1.
• 
  2.

Generatív test

• Virág: tölcsérformájú, gyöngyház‑rózsaszín, barnás rózsaszín torokkal; hossza 5,3–7,9 cm, átmérője 4,3–6 cm.
• Lepellevelek, porzók, bibeszál: nem részletezett az eredeti leírásban.
• Termés: szürkészöld, hosszúkás gömb; mérete 21–42 mm × 9–20 mm. Magvak fekete színűek

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Argentína, San Luis tartomány, endemikus faj, kb. 700 m tszf. magasságban, stabil populációval jelenik meg.

Élőhely: Erdős és nyílt, sziklás vagy sekély talajú területek Los Chañares térségében (~690 m).

Éghajlati tényezők: Meleg, száraz éghajlat; nyári esőzések és nagy napi hőingadozás jellemző.

Életmód: Sziklás élőhelyeket kedveli, különösen függőleges rétegekkel rendelkező alapkőzeteken, sekély talajban.

Kultúrában tartás

Lassú növekedésű, de viszonylag könnyen virágzó faj. Porózus, mészkerülő kaktusztalajt igényel, gyökerei miatt legalább 10 cm mély cserép szükséges.

• Átültetés: 2 évente vagy ha kinövi a cserepet.
• Vízigény: nyáron bőséges, de kerülni kell a túlöntözést; télen szárazon tartandó, hőmérséklet 0–5 °C.
• Fagyállóság: irodalmi adatok alapján –5 °C-ig elképzelhető (száraz körülmények között), de nem kísérleti bizonyíték alapján.
• Szaporítás: magról, magvak 7–14 nap alatt csíráznak 21–27 °C‑on; félárnyékos, világos helyet igényel, erős napfénytől védeni kell.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Lapított, sötét színű szára, kevés és testhez simuló tövisei, továbbá nagy tölcsérvirágai különítik el más, színesebb vagy foha formájú Gymnocalycium fajoktól.

Egyéb érdekességek és tudományos kiegészítések

Konzerváció és faunisztikai státusz

A faj az IUCN vörös listán „Least Concern (LC)” státuszú, tehát jelenleg nem veszélyeztetett.

Evolúciós trendek, filogenetika

Molekuláris filogenetikai vizsgálatok alapján a Gymnocalycium monofiletikus nemzetség, de a korábbi infragenetikus rendszerek (pl. Micro‑ és Macrosemineum) többszörös eredetűeknek bizonyultak.

Az evolúció során megfigyelhető tendencia: csökkenő szárméret, kevesebb, gyengébb tövis, nagyobb magok, kialakuló naszfiform gyökerek, és száraz, zöld termés irányába történő változás.

Klimatikus niche evolúció és konzervativizmus

Egy 2025-ös tanulmány rámutat, hogy a keskeny elterjedésű Gymnocalycium fajok ökológiai niche-ei (klímaigényei) nem magas konzervativizmust mutatnak a filogenetikus kládon belül. A hőmérséklet‑niche rugalmassága jelentős, míg a csapadék‑niche általában konzervatívabb marad. Ez különösen fontos azon fajok számára, amelyek felszíni fasciculáris gyökérrel rendelkeznek: ezek a fajok potenciálisan érzékenyebbek a klímaváltozásra, mivel felszíni gyökereik gyorsabban károsodhatnak a melegedő talajban.

Szerzők és forrás

• Írta: Jokhel Csaba
• Fotó: Jokhel Csaba