Stenocactus vaupelianus

Stenocactus vaupelianus
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Ferocactinae
Nemzetség	Stenocactus
Faj	Stenocactus vaupelianus

Tudományos név

• Stenocactus vaupelianus (Werderm.) F.M.Knuth, Kaktus-ABC: 355. 1936 ["1935"] sec. Guzmán Cruz & al. 2003
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév előtagja ógörög szó: “stenos” = keskeny, karcsú, a nemzetség tagjainak keskeny bordáira utal. A “cactus” szó ógörög eredetű (“kaktos”), eredetileg bogáncs-szerű szúrós növény, más vélemény szerint articsóka köznyelvi megnevezésére használták.
• A fajnév, vaupelianus, feltehetően a gyűjtő, Vaupel tiszteletére lett választva.

Típuspéldány

• Gyűjtő: nem ismert, Berlini Botanikus Kertben nevelt példány alapján
• Első leírása: Echinocactus vaupelianus Werdermann, 1931
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: F. M. Knuth, 1935

Fotó: Lukoczki Zoltán

Szinonimák

• Ferocactus vaupelianus N. P. Taylor, 1980
• Echinocactus albatus A. Dietr., 1846
• Stenocactus albatus (A. Dietr.) F. M. Knuth, 1935
• Echinofossulocactus albatus (A. Dietr.) Orcutt, 1926
• Brittonrosea albata (A. Dietr.) Speg., 1923
• Echinocactus vaupelianus Werd., 1931
• Echinofossulocactus vaupelianus (Werd.) H. L. Whitmore, 1934
• Echinofossulocactus albatus (Dietr.) Br. & Rose, 1922
  

Érvényes név és szinonimák a Stenocactus vaupelianus taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Fotó: Lukoczki Zoltán

Általában magányos, alakja gömbölyded, idősebb korban kissé oszloposodik. Hajtásszíne kékeszöld árnyalatú. Átmérője 7–12 cm, csúcsa gyapjas és tövises. 30–40 keskeny, erősen hullámos bordája van, hullámok kb. 1,5 cm-es intervallumokban követik egymást, bordák magassága 5–8 mm.

Szemölcsök

• Szemölcsei (tuberkulum-ai) erősen hullámosak, kb. 1,5 cm-re követik egymást a bordákon.

Axillák

• Eleinte fehér filcesek, később csupaszok.

Areolák

• Oválisak, egymástól 15–20 mm-re helyezkednek el.

Tövisek

• Középtövis: 1–2 (legfeljebb 4), hegyes, tűszerű, néha lapított, eleinte felfelé, majd oldal-irányba mutat. Színük sárga vagy barnás, csúcsuk feketésbarna, a csúcstól távolabb vöröses.
• Peremtövis: 15–25, majdnem átlátszó fehérek, 1–1,5 cm hosszúak, egyenesek vagy enyhén hajlottak, sugarasan rendezettek, átfedik egymást a bordák felett.

Generatív test

Virág

• Virágok 2–2,5 cm hosszúak, a sűrű csúcsi tövisektől nem mindig tudnak kitárulni.
• Lepellevelek: halványsárga vagy krémfehér, erősebb középcsíkkal; egyes leírások szerint rózsaszín is lehet, szintén sötétebb középcsíkkal.
• Ivarlevelek: porzószál fehér, portokok sárgák, bibe hasonló hosszúságú, rózsaszínes.

Termés

Fotó: Lukoczki Zoltán

• Gömbölyű, oldalt nyíló, 8–10 mm átmérőjű, szürkés pikkelyekkel fedett.
• Magja: kb. 1 mm széles, sötétbarna vagy szürkés fekete.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Mexikó (San Luis Potosi, feltételezett Hidalgo)
• Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: alacsony bokrok és lágyszárúak között, sekély talajon vagy mészkőtörmeléken.

Kultúrában tartás

• Korán virágzik, bimbók fejlődése februárban, virágzás márciusban.
• Talaja jól drénezett, semleges vagy enyhén lúgos.
• Nyáron napos helyen, szoktatás után szabadban, tűző napon.
• Télen teljesen szárazon, fagypont felett.
• Magról jól szaporítható.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

• Hullámos bordái 1,5 cm-es intervallumokban, csúcsán gyapjas, tövisei hegyesek és hosszúak.
• S. albatus hasonló, de a sötét töviscsúcs nem látható.

Taxonómia és filogenetika

• Eredetileg Echinocactus, később Echinofossulocactus, majd Stenocactus nemzetségbe helyezve F. M. Knuth, 1935.

Egyéb

• Nehéz nemzetség rendszerezés szempontjából; hivatalosan 8 fajt ismernek el.

Szerzők

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• * Magyar Pozsgásgyűjtők és Kaktuszgyűjtők kiadványai: Pozsgások 310. kártya