Strombocactus disciformis subsp. esperanzae

Strombocactus disciformis subsp. esperanzae
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cacteae
Alnemzetség- csoport	Cactinae
Nemzetség	Strombocactus
Faj	Strombocactus disciformis subsp. esperanzae

Tudományos név

• Strombocactus disciformis subsp. esperanzae Glass et S. Arias, 1996
• A tudományos név státusza: érvényes

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév az ógörög strombos szóból származik, jelentése csiga, búgócsiga vagy kürtöscsiga, utalva a növény testének csigaházra emlékeztető alakjára.
A fajnév latin eredetű, jelentése tányér vagy tálca, amely a növény lapított alakjára utal.
Az alfajnév Esperanza Benavides de Velázquez nevét viseli, aki Guillermo Velázquez, a térség jelentős költőjének édesanyja volt. A spanyol esperanza jelentése „remény”, amely Glass névválasztásával arra utalt, hogy a faj természetes élőhelyén is fennmaradjon.

Fotó: Elhart Zsolt

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: A típuspéldány gyűjtője, pontos lelőhelye, gyűjtési ideje és gyűjteményi elhelyezése nem ismert, illetve a szakirodalomban nem került közlésre.
• Első leírása:
  • British Cactus and Succulent Journal Vol. 14: 200–204, 1996.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte:
  • Glass et S. Arias, 1996.

Szinonimák

• Strombocactus pulcherrimus J. J. Halda, 1996
• Ariocarpus pulcherrimus (Halda) Halda, 1998
• Érvényes név és szinonimák a Strombocactus disciformis subsp. esperanzae taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Fotó: Elhart Zsolt

Hajtás, szár

A hajtás átmérője 25–35 mm, ritkán elérheti a 45 mm-t. A hajtás teteje erősen lapított, közepe kissé bemélyedt. Föld alatti karógyökere kb. 40 mm hosszú.

Szemölcsök

Világos szürkészöld színűek, az alsó részen oldalról összenyomottak, 8–13 spirálsorba rendeződnek.

Axillák

Nem említettek.

Areolák

A csúcson enyhén besüllyedtek, kezdetben szürkésfehér gyapjút és 4–5 karomszerű, lefelé, a test felé görbülő sárgás tövist fejlesztenek, amelyek idővel lekopnak, így az areolák csupasszá válnak.

Tövisek

• Középtövis: 8–11 mm hosszú, felálló, egyenes, nem hajlik befelé.
• Peremtövis: kezdetben karomszerű, lefelé görbülő, később hosszabbá válik és felálló helyzetű.

Generatív test

Virág

A virág kicsi, kb. 10 mm hosszú és 11–17 mm átmérőjű, sötétbíbor (magenta) színű. A virágcső legkeskenyebb pontján 3–4 mm vastag.

• Lepellevelek: külső lepellevelek sötétebb, lilás színűek, pikkelyszerűek; belső lepellevelek mély bíborszínűek, a szélek felé enyhén világosodók, 7–8 mm hosszúak és 2–2,5 mm szélesek, éles-hegyes csúccsal.
• Ivarlevelek: porzószálak bíborvörösek, 4,5–6 mm hosszúak; portokok boglárkasárgák; bibeszál bíborvörös, 6–8 mm hosszú; bibeágak 5–7 darab, fehéres színűek, aprón redőzöttek, kb. 2 mm hosszúak.

Termés

A termés bíborvörös, kisebb, mint a subsp. disciformis termése, 6–9 mm hosszú és 3–4 mm átmérőjű. Megérve hosszanti irányban, több repedéssel nyílik fel. A kb. 6 mm hosszú elszáradt lepellevelek rendszerint rajta maradnak.

• Magja: nagyon kicsi, gömbölyded, kb. 0,5 mm átmérőjű, sötét mézsárgásbarna színű, aprón redőzött héjú, nagy, rugalmas, húsos magköpennyel (arillus).

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Mexikó, Guanajuato állam keleti része, Xichu város közelében, 900 m alatti magasságban.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: rendkívül korlátozott elterjedésű, 1–2 kis kanyon meredek falain él, erős árnyékban. Együtt fordul elő Astrophytum ornatum, Mammillaria candida, Mammillaria schiedeana, a Mammillaria hahniana formakör egyik tagja és Turbinicarpus alonsoi társaságában.

Kultúrában tartás

Könnyen nevelhető, de rendkívül lassan fejlődő faj. Magról nevelése nagy türelmet igényel. Félárnyékos tartást igényel, nem kedveli az egész napos napsütést. Semleges vagy enyhén savanykás közegben is jól tartható. A bimbók megjelenésekor öntözni szükséges. Mindkét alfaj a CITES I. kategóriába tartozik.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A subsp. esperanzae tövisei merevebbek, egyenesek, nem hajlanak befelé, szemben a subsp. disciformis hajlékonyabb középtöveseivel. Élőhelye árnyékosabb, termése kisebb.

Taxonómia és filogenetika

Halda Strombocactus pulcherrimus néven korábban leírta, de a név érvénytelen, mivel illegálisan kivitt növények alapján történt, és az élőhely adatai nem voltak hitelesek. Az esperanzae alfaj neve érvényes.

Egyéb

Természetvédelmi szempontból kiemelten fontos taxon, rendkívül kis elterjedési területtel.

Szerzők

• Szöveg: Elhart Zsolt
• Kép: Elhart Zsolt
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 191. kártya
• Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen)